Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-10 / 2. szám
12. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2-ÍK SZÁM ELET ÉS HALÁL Évekkel ezelőtt történt. Egy amerikai városkában evangelizáló istentiszteleteket tartottak. A jelenvolt lelkész apró, kis ébresztő tartalmú vallásos iratokat osztott szét az emberek között. Egyik irat valami könnyelmű gondolkozásu ember kezébe került, ki futólag átnézte s aztán, mert nem tartotta eléggé érdekesnek, ösz- szegyürte, majd darabokra tépve elszórta az utcán. Isten azonban vigyázott'az elszórt papírdarabokra s nem engedte, hogy azok elpusztuljanak. Szállt, gördült az eltépett papír az utca őszi porában. A pajkos, hűvös alkonyi szél fel-felkapta és odább- odább röpítette. A szertehordott darabkák közül az egyiket addig görgette a szél, mig az megakadt egy ember lábában. Az öreg Joe volt, kérges lelkű, bűnös ember, a kis város végén levő utszéli csárda tulajdonosa. Unottan, egykedvűen álldogált az utcán, mikor a kis eltépett papirdarabka hirtelen a lába elé libbent. Csodálkozva nézett oda, mint az olyan ember, ki jóformán nem is tudja, hogy mit néz. És ekkor hirtelen valami különös kíváncsiság lepte meg az öreget. Lehajolt, felvette a papirdarabkát és megindult pár lépésnyire levő kocsmája felé. A mint beért, a pislogó lámpa alá állott s elkezdte betűzni az Írást. Különös dolgokat olvasott azon. Ez állott rajta: “No, jertek törvénykezzünk, — azt mondja az Ur! — ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszinüek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú...” Eddig tartott az irás. Az öreg felnézett. Bosszankodni szeretett volna, de hirtelen, ellenállhatatlanul, valami szorongó érzés fogta el. Mintha valami titokzatos erő kényszeritette volna, újra, meg újra átolvasta a sorokat. A lelkén átömlött valami, eddig soha sem érzett érzés, — és újra olvasta: “Bűneitek... ” Óh, hogy égették ezek a szavak azt a vén, megkérgesült lelkét. Hiába keresett gondolatokat a mentségére, érezte, hogy bűnös, menthetetlenül bűnös. “Mint a skarlát..., mint a karmazsin...” Óh, hát ő ezt soha sem érezte eddig? Pedig milyen rettentőek azok és mennyire képtelen ő arra, hogy fehérre mossa őket. De mégis — az annyiszor ki- gunyolt Isten, hát Ő az, ki türelmesen várja a bűnösöket is... “..hófehérek lesznek, olyanok lesznek, mint a gyapjú... ” — Isten hívja öt, öt is hívja, minden bűnöst hiv... Az öreg Joe barázdás orcáján nagy, nehéz könnycseppek kezdtek alágördümi. Hirtelen végigsuhant lelkén az egész élete, egy keményszívű, értéknélküli, rossz élet... alakok, pillanatok, bűnös órák képei rajzottak el előtte. Térdei megrogytak, káromlásra szokott ajkai imára nyilottak, a kis szélsodorta papirt szivére szorította és a hogy imádkozott, lassanként valami nagy, megnyugtató melegség öntötte el egész lényét. “Hallo, Joe!” — köszönt rá ekkor egy rekedt, pálinkaizü hang. — “ Mit csinálsz, vén cimbora, csak nem az Istennel diskurálsz... ? Hagy Őt, Ő se bántson téged!” A korcsmáros riadt szemekkel nézett fel. Mintha egy álomból ébredt volna, felállt s a drága papirost a kasszára téve, hallgatagon nézett a váratlan látogatóra, ki nem volt más, mint Jerry, a vándor-harmonikás. Pipája a szájában volt, de nem égett s felkapta a kasszán levő papirost, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a lámpa lángjához emelje s pipájára újra rágyújtson. Joe ekkor magához tért zavarából. — “Megállj!” — kiáltott a másikra s kikapta kezéből a papirt, gondosan kisimította és vendégének olvasni kezdte. Az hangos röhejre fakadt és durván gúnyolódni kezdett, majd vállat vonva, ott hagyta a megtért embert, mert, mint mondá: “rongy businessük van mostanában a magamfajta becsületes muzsikusoknak.” Az ajtó kinyílt, majd becsapódott, a betőduló hűvös éjjeli levegő meglobogtatta a lámpa lángját s a kóborzenész indult ki az éjszakába, a szomszéd városka felé. Joe hosszasan nézett a távozó után, aztán aggódva, kétsegeskedő lélekkel aztán aggódva, kétségeskedő lélekkel re. Egész éjjel hánykolódott. Néha olyan gondolatai támadtak: mire való ez az egész “Isten-komédia?” — aztán érezte, hogy mennyivel könnyebb lenne az ő régi életmódját folytatni, de ilyenkor mintha kigyulltak és égtek volna előtte a sötétben az írás betűi. Mikor másnap reggel felkelt, nagyon fáradtnak érezte magát. Érezte, hogy megint imádkoznia kellene, de nem tudott imádkozni. Gyötrődve járt-kelt a házában, mikor egy ember állított be hozzá. — Jó reggelt, Joe! te még nem hallottad, mi történt? — Nem. Mi? — A muzsikus Jerry... — Beszélj, mi van vele? — Meghalt az éjjel. Úgy találták holtan az utszélen. No, Isten veledAz ember elment. Joe melléből egy mély sóhajtás szakadt fel. Ajkai megin- dultan rebegték e szókat: “Hálát adok Neked, Uram, hogy ezt a jelt adtad, ő is hallotta a Te hívásodat, de nem válaszolt. Én most már válaszolok: Tied vagyok, Uram! Vedd életemet és tisztítsd meg azt, hogy legyen fehér, mint a hó. Hallgasd meg Atyám, bűnös gyermekedet ! Az öreg Joe megtért. Boldogságot és nyugalmat talált Istenben, ki fehérre- mossa a Hozzá térők bűneit. Tóth Kálmán. MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink Írtak: Dr. Imre Lajos kolozsvári theologiai tanár: ‘Nem lehet”. Tóth Kálmán detroiti s. lelkész: Az emberek igazsága. — Élet és halál. Bogár Lajos toledoi ref. lelkész: Bel- és külmisszio. Hankó Gyula columbusi ref. lelkész: Az Úrvacsorája. Újlaki Ferenc loraini ref. lelkész: Lelkedet átal hatja az éles tőr. Süttő József checho-szlovakiai magyar ref. lelkész: Az isteni figyelmeztetés. Azary János daytoni ref. lelkész: Az anyai hitnek csodája. HEIBPLBERGI KÁTÉ. 9. kérdés. Nem igazságtalanul cselekszik-e Isten az emberrel, hogy törvényében tőle olyant kíván, a mit az teljesíteni nem képes? Felelet. Nem; mert Isten az embert olyanná teremtette, hogy azt teljesíthetné. De az ember az ördögnek ösztönzésére mind magát, mind maradékait, szándékos engedetlensége által megfosztotta azoktól az isteni ajándékoktól. Szentirásbeli bizonyságok: V. Móz. 32:4; Préd. 7:29; I. Móz. 3:13; II. Kor. 11:3; I. Móz. 3. rész; vesd össze Róm. 5:12. r ' n ANTHONY FAVERO Törvényesen bejegyzett nyilvános bankár. Hajójegyeket elad az összes vonalakra. Pénzt küld a világ bármely részébe, felelősség mellett. i A Kiski Völgy legismertebb üzletembere Irodahelyiség: Leechburg Furniture Co. Bldg. P. & A. Phone 131. Leechburg, — Pa.-------------------------------------------------—'
