Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-02 / 18. szám
18-ik szám AMERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 oldal Hányán közülettek vettek husvétra kalapot csak azért, mert a másik is vett, mert ez szokás, ez a divat. Mert husvét uj kalap nélkül nem is husvét. Lássátok itt a baj. Husvét sokaknak csak uj kalapot jelent és nem uj életre feltámadást, mert lehetőségeiteket kis dolgokra hajigáljátok szét. Mert ha van is megfelelő kalapotok, mégis vesztek újat, mert a másik is vesz. Mert mikor lelkünk kincseit elköltöttük a divat és hagyomány cikkeire — nem marad másra. Felesleges húsvéti kalapot veszünk és nem látjuk hányán vannak, akiknek egyáltalában nincs kalapjuk. Nem igaKEZDŐKNEK. Egyszer a nap ellen panaszt emelt a sötétség, azt állitván, hogy a nap elmellőzi a völgyeket, a mélységeket. Erre a panaszra a nap elküldte fényének egy parányi sugarát, tekintené meg az említett helyeket, és tegyen kellő jelentést a történtekről. Hát a mint a napsugár leszállóit a völgybe, a kutakba, az elrejtett helyekre, mindenütt világosság támadt, ahol megjelent a sötétségnek nyoma sem volt. Útját díszes virágok koszoruzták, a fák lombjai hajlongtak neki, az égen színes szivárvány diadalkaput készített számára. Visszatért a piciny napsugár. Elmondotta mindazt amit látott, hogy mosoly fogadta őt e földön, és hogy minden a mi gyönyörűséges barátjának fogadta, és a hol megjelent, sehol sem talált sötétséget a földön. Van egy szép ének, amely a gyermeknek kedves éneke szokott lenni: Jézus akarja, hogy fényes, szép napsugár legyek; érte világítsak s édes örömet terjesszek. Igaz, minden kis gyermek az evangyélium napfényének egy ragyogó sugara. Látjátok a mikor a napsugár lement a mélységekbe ,magával vitte a világosságot s így elűzte a sötétséget. Minden kis gyermeknek magával kell hordoznia az evangyélium fényét a szeretetet, a jóságot és akkor bárhova vezet is utjok, a botránkozás köveibe nem ütközhetnek, mert égi világosság vezeti lépéseiket. Egyszer egy kis leánykát édes anyja kivitt a vidékre, mivel mindég nagy városban laktak, ezelőtt még nem volt alkalma látni virágos mezőt. Nem győzte csodálni a mező ezer és különféle virágait és a mi feltűnő volt neki, hogy a virágok mind mosolyogtak. így szólt tehát édes anyjához: Ugyan mondd Mamuska, mi történne, ha ezek a virágok, kis gyermekek volnának ? Akkor, nem volna öröm és békesség közöttük — mondá a Mamuska -— mert a gyermekek bár több áldást nyernek Istentől életük boldogitására, mint ezek a kis virágok, mégsem tudnak úgy élni békességben és boldogságban egymás mellett, mint a mezők virágai. A virágnak meg van a napfény. A gyermekeknek pedig az evangyélium, mely nemesíti a sziveket, értékesíti az életet, Isten felé vonja a lelkeket. Engedjük be szivünk kamarájába az evangyélium drága sugarát. zabb boldogság lenne-e nekünk ha uj kalapunk helyett lenne egy nékik általunk? I És a rózsabokor őrsége. Ezt a kis történetet Calvin Coolidge mesélte el: Roppantul szerette a császárné kedvenc rózsabokrát, őrséget állíttatott melléje, hogy éjjel-nappal vigyázzák, nehogy valaki kárt tegyen benne, vagy ellopjon a rózsákból. Telt az idő és meghalt a császárné. Az őrség még mindig ott állt; telt az idő kiszáradt a rózsabokor. Már 100 év is eltelt azóta s az őrség még mindig ott áll. Senki se tudja miért. De HALADÓKNAK. A keresztyén vallás terjedéséről, a terjesztés egyszerű módjáról tesz bizonyságot e tervezett lecke. A tanítványok megértették Jézus kérését: Menjetek el e széles világra, hirdessétek az evangyéliumot minden teremtésnek. A hol csak prédikálnak, ahol csak szót emelnek a Jézus nevében, ott megtérés következik és szaporodik a Jézus követőinek tábora. Filep, egy az apostolok közül elment Sa- máriába és ott prédikálta az örök igét, az isteni igazságot szomjazó népeknek. Sokan hittek az ő beszédének, mert látták a jeleket, melyeket cselekedett, különösen betegek gyógyitása által. Innen a lélektől indíttatva elment a Gázába vezető útra, a hol sok járó-kelő nép megfordult. Ezen az utón haladt hazafelé egy szerecsen férfiú, a királykisasszony kincstárának felügyelője. Útközben olvasta az ó-szö- vetségb 1 Ézsaiás próféta könyvét, melyet midőn meghallott az apostol, közelebb lépett és megkérdezte, ha vájjon érti-e a próféta jövendölését? A komornyik felelt neki: mi módon érteném, hacsak valaki meg nem magyarázza nékem? Filep ekkor elkezdett beszélni Jézusról, tanításáról, halálláról és feltámadásásói. Azután, hogy mindezt végig hallgatta a komornyik, megkeresztelkedett és bizonyságot tett, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. A keresztyén vallás terjedése ma is folyamatban van. Az evangyélium világossága mindég nagyobb és nagyobb tért hódit magának. A pogányok ezrei sorakoznak a keresztyén egyház szellemi egységébe. De ugyanakkor, mig a pogányok körében hódit, lelkeket éleszt, sziveket nemesit az Isten igéje; körünkben valami megállást, tehetetlenséget, tespe- dést vesszünk észre. Persze ha nem tudjuk magunkat meghódítani, hogyan tudnánk másokat az örökélet forrás vizére vezetni. Úgy látszik nincs meg életünkben az a vonzóerő, az a mágnetus erő, mely ellenállhatatlan hatalommal utat tör a szeretetnek, a hitnek és reménységnek. Örvendező lélekkel tanulmányozzuk a szentirást, a történelmet, mert abban látjuk a Krisztust szerető szivek világhóditó munkáját, és feledjük azt, hogy Isten minket is arra hivott, nekünk is ugyanaz a kötelességünk, a mi volt Filep apostolnak. Menjünk ki tegnap is ott állt: ez a szokás. Még senki se akadt, aki kiadta volna a rendeletet, hogy szüntessék be ezt a felesleges őrséget. Hányán merjük kidobni az elavult hagyományokat lelkűnkből? Az értelem nélküli szokásokra és divatokra fordított erőket hányán tudjuk hasznos célok érdekébe állítani? Hányán pazaroljuk rózsabokor őrségekre legjobb kincseinket? Tanuljuk meg az elnöktől, hogy az igazi értékeket tegyük elsőkké és az elsőkért mind a többit hajlandók legyünk feláldozni, de az elsőket: semmiért. DIENES BARNA. az élet utaira és magyarázzuk a járó-kelő népeknek Isten akaratát, szent célját, és Jézus idvességet szerző szeretetét. Milyen csodálatos Isten segitő ereje azokhoz, akik keresik az Ő kegyelmét. Fiiepet elküldte az Ura Gázába vezető útra, hogy találkozzék a bibliát olvasó, az igazságot kereső emberrel. Hányán mehettek Jeruzsálemből Gázába, talán ezrek lábai tapodták meg az ut porait, de csak egy ember idvezült, egy ember találta meg a mit keresett — az ő életének Megváltóját. Az apostolok kora sohasem veszítheti el magasztos gyönyörűségét. Az a lelkesedés mely szivünkben égett, keresztül húzódik a történelem minden korszakán s az önfeláldo- zat, amit mintaképül felállítottak, utszéli oltárként áll ma is és figyelmezteti az élet zarándokait el ne felejtkezzetek Istennek kegyelméről, Istennek akaratáról. A reájuk bizott tálentumok kereskedéséről. A keresztyén vallás erősödése, terjesztése ma is ugyanazon az alapon nyugszik, mint az apostolok korában. Nem a betűk, a törvények tudása, hanem a mi életünk a legjobb és legigazibb terjesztője a vallásnak. Hiszen éppen abban rejlik az őskori keresztyén egyház bűvös ereje, hogy annak tagjai krisztusi életet éltek, vagyis elhagyták, az addig megszokott köznapias szokásokat, tökéletesebb, szebb és nemesebb életet gyakoroltak. TANULSÁG. Isten gondot visel minden egyes emberre, és segítséget küld az ő benne bízókhoz. Nem csak a tömeges evangyélizálás, hanem egyéni megszentel "dés is fontos munkája az egyháznak. A biblia az egyedüli eszköz az Isten utainak tanulmányozására. Legyünk mindnyájan tanítványok a kiket a Mester megbízhat, az örök igazság terjesztésére. KÉRDÉSEK. Hányadik tanítványa volt Jézusnak Filep ? Mit tudunk róla a bibliában? István halála megfélemlitette-e Fiiepet? Terjed-e ma a keresztyén vallás? Kikre van bízva az egyház építése? Milyen munkása vagy te a Krisztusnak? Aranyige: A te beszédednek ajtajok megvilágosit és értelmet ád a kicsinyeknek. Zsoltár 119—130. HORVÁTH SÁMUEL. XIX. LECKE VASÁRNAPI ISKOLA FILEP MEGTÉRÍTI A FŐEMBERT. CSEL. 8:26—39. Május 10.
