Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-02 / 18. szám

18-ik szám AMERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 oldal Hányán közülettek vettek husvétra kalapot csak azért, mert a másik is vett, mert ez szokás, ez a divat. Mert husvét uj kalap nélkül nem is husvét. Lássátok itt a baj. Husvét sokaknak csak uj kalapot jelent és nem uj életre feltámadást, mert lehetőségeiteket kis dolgokra hajigáljátok szét. Mert ha van is megfelelő kalapotok, mégis vesztek újat, mert a másik is vesz. Mert mikor lelkünk kincseit elköltöttük a divat és hagyomány cikkeire — nem marad másra. Felesleges húsvéti kalapot veszünk és nem látjuk hányán vannak, akiknek egyáltalában nincs kalapjuk. Nem iga­KEZDŐKNEK. Egyszer a nap ellen panaszt emelt a sö­tétség, azt állitván, hogy a nap elmellőzi a völ­gyeket, a mélységeket. Erre a panaszra a nap elküldte fényének egy parányi sugarát, tekin­tené meg az említett helyeket, és tegyen kellő jelentést a történtekről. Hát a mint a nap­sugár leszállóit a völgybe, a kutakba, az el­rejtett helyekre, mindenütt világosság támadt, ahol megjelent a sötétségnek nyoma sem volt. Útját díszes virágok koszoruzták, a fák lombjai hajlongtak neki, az égen színes szi­várvány diadalkaput készített számára. Visszatért a piciny napsugár. Elmondotta mindazt amit látott, hogy mosoly fogadta őt e földön, és hogy minden a mi gyönyörűséges barátjának fogadta, és a hol megjelent, sehol sem talált sötétséget a földön. Van egy szép ének, amely a gyermeknek kedves éneke szokott lenni: Jézus akarja, hogy fényes, szép napsugár legyek; érte világítsak s édes örömet terjesszek. Igaz, minden kis gyermek az evangyélium napfényének egy ra­gyogó sugara. Látjátok a mikor a napsugár lement a mélységekbe ,magával vitte a világosságot s így elűzte a sötétséget. Minden kis gyermek­nek magával kell hordoznia az evangyélium fényét a szeretetet, a jóságot és akkor bárhova vezet is utjok, a botránkozás köveibe nem üt­közhetnek, mert égi világosság vezeti lépései­ket. Egyszer egy kis leánykát édes anyja ki­vitt a vidékre, mivel mindég nagy városban laktak, ezelőtt még nem volt alkalma látni vi­rágos mezőt. Nem győzte csodálni a mező ezer és különféle virágait és a mi feltűnő volt neki, hogy a virágok mind mosolyogtak. így szólt tehát édes anyjához: Ugyan mondd Mamuska, mi történne, ha ezek a virágok, kis gyermekek volnának ? Akkor, nem volna öröm és békesség közöttük — mondá a Ma­muska -— mert a gyermekek bár több áldást nyernek Istentől életük boldogitására, mint ezek a kis virágok, mégsem tudnak úgy élni békességben és boldogságban egymás mellett, mint a mezők virágai. A virágnak meg van a napfény. A gyer­mekeknek pedig az evangyélium, mely neme­síti a sziveket, értékesíti az életet, Isten felé vonja a lelkeket. Engedjük be szivünk kamarájába az evan­gyélium drága sugarát. zabb boldogság lenne-e nekünk ha uj ka­lapunk helyett lenne egy nékik általunk? I És a rózsabokor őrsége. Ezt a kis történetet Calvin Coolidge mesélte el: Roppantul szerette a császár­né kedvenc rózsabokrát, őrséget állítta­tott melléje, hogy éjjel-nappal vigyázzák, nehogy valaki kárt tegyen benne, vagy ellopjon a rózsákból. Telt az idő és meg­halt a császárné. Az őrség még mindig ott állt; telt az idő kiszáradt a rózsabokor. Már 100 év is eltelt azóta s az őrség még mindig ott áll. Senki se tudja miért. De HALADÓKNAK. A keresztyén vallás terjedéséről, a ter­jesztés egyszerű módjáról tesz bizonyságot e tervezett lecke. A tanítványok megértették Jézus kérését: Menjetek el e széles világra, hirdessétek az evangyéliumot minden terem­tésnek. A hol csak prédikálnak, ahol csak szót emelnek a Jézus nevében, ott megtérés következik és szaporodik a Jézus követőinek tábora. Filep, egy az apostolok közül elment Sa- máriába és ott prédikálta az örök igét, az isteni igazságot szomjazó népeknek. Sokan hittek az ő beszédének, mert látták a jeleket, melye­ket cselekedett, különösen betegek gyógyitása által. Innen a lélektől indíttatva elment a Gá­zába vezető útra, a hol sok járó-kelő nép meg­fordult. Ezen az utón haladt hazafelé egy szerecsen férfiú, a királykisasszony kincstárá­nak felügyelője. Útközben olvasta az ó-szö- vetségb 1 Ézsaiás próféta könyvét, melyet midőn meghallott az apostol, közelebb lépett és megkérdezte, ha vájjon érti-e a próféta jö­vendölését? A komornyik felelt neki: mi módon érteném, hacsak valaki meg nem ma­gyarázza nékem? Filep ekkor elkezdett be­szélni Jézusról, tanításáról, halálláról és fel­támadásásói. Azután, hogy mindezt végig hallgatta a komornyik, megkeresztelkedett és bizonyságot tett, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. A keresztyén vallás terjedése ma is folya­matban van. Az evangyélium világossága mindég nagyobb és nagyobb tért hódit magá­nak. A pogányok ezrei sorakoznak a keresz­tyén egyház szellemi egységébe. De ugyan­akkor, mig a pogányok körében hódit, lelkeket éleszt, sziveket nemesit az Isten igéje; körünk­ben valami megállást, tehetetlenséget, tespe- dést vesszünk észre. Persze ha nem tudjuk magunkat meghódítani, hogyan tudnánk má­sokat az örökélet forrás vizére vezetni. Úgy látszik nincs meg életünkben az a vonzóerő, az a mágnetus erő, mely ellenállhatatlan ha­talommal utat tör a szeretetnek, a hitnek és reménységnek. Örvendező lélekkel tanulmányozzuk a szentirást, a történelmet, mert abban látjuk a Krisztust szerető szivek világhóditó mun­káját, és feledjük azt, hogy Isten minket is arra hivott, nekünk is ugyanaz a kötelessé­günk, a mi volt Filep apostolnak. Menjünk ki tegnap is ott állt: ez a szokás. Még senki se akadt, aki kiadta volna a rendeletet, hogy szüntessék be ezt a felesleges őrsé­get. Hányán merjük kidobni az elavult hagyományokat lelkűnkből? Az értelem nélküli szokásokra és divatokra fordított erőket hányán tudjuk hasznos célok ér­dekébe állítani? Hányán pazaroljuk ró­zsabokor őrségekre legjobb kincseinket? Tanuljuk meg az elnöktől, hogy az igazi értékeket tegyük elsőkké és az el­sőkért mind a többit hajlandók legyünk feláldozni, de az elsőket: semmiért. DIENES BARNA. az élet utaira és magyarázzuk a járó-kelő né­peknek Isten akaratát, szent célját, és Jézus idvességet szerző szeretetét. Milyen csodálatos Isten segitő ereje azok­hoz, akik keresik az Ő kegyelmét. Fiiepet elküldte az Ura Gázába vezető útra, hogy talál­kozzék a bibliát olvasó, az igazságot kereső emberrel. Hányán mehettek Jeruzsálemből Gázába, talán ezrek lábai tapodták meg az ut porait, de csak egy ember idvezült, egy ember találta meg a mit keresett — az ő életének Megváltóját. Az apostolok kora sohasem veszítheti el magasztos gyönyörűségét. Az a lelkesedés mely szivünkben égett, keresztül húzódik a történelem minden korszakán s az önfeláldo- zat, amit mintaképül felállítottak, utszéli ol­tárként áll ma is és figyelmezteti az élet za­rándokait el ne felejtkezzetek Istennek kegyel­méről, Istennek akaratáról. A reájuk bizott tálentumok kereskedéséről. A keresztyén vallás erősödése, terjesztése ma is ugyanazon az alapon nyugszik, mint az apostolok korában. Nem a betűk, a törvények tudása, hanem a mi életünk a legjobb és leg­igazibb terjesztője a vallásnak. Hiszen éppen abban rejlik az őskori ke­resztyén egyház bűvös ereje, hogy annak tagjai krisztusi életet éltek, vagyis elhagyták, az addig megszokott köznapias szokásokat, tökéletesebb, szebb és nemesebb életet gya­koroltak. TANULSÁG. Isten gondot visel minden egyes emberre, és segítséget küld az ő benne bízókhoz. Nem csak a tömeges evangyélizálás, hanem egyéni megszentel "dés is fontos munkája az egyház­nak. A biblia az egyedüli eszköz az Isten utainak tanulmányozására. Legyünk mind­nyájan tanítványok a kiket a Mester megbíz­hat, az örök igazság terjesztésére. KÉRDÉSEK. Hányadik tanítványa volt Jézusnak Filep ? Mit tudunk róla a bibliában? István halála megfélemlitette-e Fiiepet? Terjed-e ma a keresztyén vallás? Kikre van bízva az egyház építése? Milyen munkása vagy te a Krisztusnak? Aranyige: A te beszédednek ajtajok megvilá­gosit és értelmet ád a kicsinyeknek. Zsol­tár 119—130. HORVÁTH SÁMUEL. XIX. LECKE VASÁRNAPI ISKOLA FILEP MEGTÉRÍTI A FŐEMBERT. CSEL. 8:26—39. Május 10.

Next

/
Thumbnails
Contents