Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-02 / 18. szám
6. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÄ 18-ik szám EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉS UTÁN. Testileg és lelkileg megpihenve az egyházmegyei gyűlés nagy mUnkái után, megkísérlem, hogy pár szóban benyomásaimról számot adjak, mert sok gyűlésen vettem ugyan •már részt, de egy esetben sem éreztem úgy, mint most, hogy szóljak és bizonyságot tegyek. Gyűléseink általában, egyleti, egyházi s minden más gyűléseink rendszerint fájó érzéseket keltettek fel bennem s keserű benyomásokat adtak eddig nekem, mert gyűléseinket ritkán hatotta át az a szellem, mely által vezéreltetve építeni lehet. Ez a mostani egyház- megyei gyűlésünk, úgy látom, más utón indult meg s azért örömmel teszek bizonyságot arról, hogy a magyar gyűlések között, melyeken eddig részt vettem, ez az első, melynek örvendeni tudok, mert a jobb jövőnek zálogát látom benne. A megértésnek és jóakaratnak építő szellemét az uj elnök egyénisége, az ő szivének szerető jóakarata vezette be és tartotta fenn, de azt az egyházmegyei képviselők megértő szeretető vitte diadalra. Néha-néha, mint távolból jövő viszhang, erőtelen hangon a régi szellem hangja is megszólalt ugyan, de azt sokan észre se vettük, meg se hallottuk. Az egész gyűlést egy uj indulat, az igazi krisztusi szellem hatotta át s tette képessé, hogy építeni tudott. Nem akarok én itt beszámolót tartani s a gyűlés minden határozatát nem kívánom elő sorolni, mert bizonyára lesz, aki ezekről szóljon; én csak azt akarom megjegyezni és örömmel megállapítani, hogy úgy a lelkészek értekezletét, mint az egyházi képviselők külön gyűlését, valamint magát a tulajdonképeni egyházmegyei gyűlést a legszebb és legered- 'ményesebb gyűlésnek lehet nevezni, mert e gyűléseken eljutottunk oda, hogy nem a haszontalan vitatkozás, nem a veszekedés s nem az ellentétek keresése, hanem a megértés és szeretet, az építeni akarás és a másokért való munkára készség vezettek. Az egyházi képviselők, vagy a hogyan eddig mondottuk, a világiak gyűlésén uj hangot ütött meg a columbus-i delegátus, amikor az elismerésnek tapsai között arról szólott, hogy az elöljáróknak kötelessége ezután az legyen, hogy a lelkészekkel karöltve építsék Isten országát s ne mindig csak azzal foglalkozzanak, hogy pénzt gyűjtsenek, hanem arra fektessék a fősulyt, hogy belsőleg, a lelkiekben építsenek. Ezért azt ajánlotta, hogy bibliaköröket szervezzenek s azokon tevékeny részt vegyenek. A lelkészek értekezlete is rövid volt, de az is a megértő szeretetnek, az építésre kész szivnek bizonyságát mutatta. Az egyházmegyei gyűlés hangja a legékesebb bizonysága az uj szellemnek. Nem volt semmi zavaró incidens, az indulatnak hangjait nem hallottuk e gyűlésen. De hallottuk a lelkesedésnek és buzgóságnak hangos beszédeit s a szivet örömmel betöltő határozatokat. Különösen az u. n. Forward Movement s ezzel kapcsolatban az Amerikai Református Egyház 200 éves jubileuma ügyében hozott határozatok voltak felemelőek. Itt örömmel és bizonyos büszkeséggel kell megemlékeznünk az előadóról, a lancaster-i magyar tanárunkról. A többi el adók és a felmerült kérdésekben hozott határozatok is, egyet kivéve, mind az uj szellemet mutatják. Az az egy határozat, melyet az egyháztagsági kérdésben hozott a gyűlés, sem visszautasító, hanem csak elnapoló, tehát van reményünk arra, hogy az uj szellem teljes erőre való emelkedésével e kérdésben is megérik és diadalra jut az igazság. Sajnálattal nélkülöztük a mi atyai barátunkat, Dr. Souders superintendens urat, aki a betegsége miatt nem jöhetett hozzánk, amint kívánta ezt megtenni. A jó Isten gyógyítsa és erősítse meg, hogy még sokáig munkálkodhasson érettünk és közöttünk az Isten országának építésében. Örömmel vettük, hogy Mr. Wise, a misz- sziói hivatal pénztárosa és Rév. Vetzel, egyik hivatalnoka meglátogattak és szeretettel szólották hozzánk. Köszönettel emlékezünk meg Kalassay Sándor árva-atyáról és Tóth Sándor lancaster-i magyar tanárról, kik beszédeikkel és jóakaratu támogatásukkal voltak előmenetelünkre s erősítették bennünk a megértés uj szellemét. Istennek kegyelme segítsen, hogy a felébredt uj szellem vezéreljen ezután is. Hankó M. Gyula TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT VASÁRNAP, május 3. — Testi áldások. Olvasandó a LXV. zsoltár 9-13. Alapige: “Meglátogatod a földet és nagyon meggazda- gitod, azt.” (Zsolt. LXV. 10.) Minden jó adomány és tökéletes ajándék az Istennek áldása. Istennek áldása az élet és annak minden java, a, test ereje és egészsége s minden tápláléka, a földnek minden gyümölcse. Istennek áldása ama lelki ajándékok, melyek által az ember a teremtés koronája lett. S épen e lelki ajándékok által tudom, hogy Isten az, aki a testben megáldott. Ha hát ezt tudom, eszembe kell vennem, hogy én Isten ajándékait meg nem érdemeltem, azért azokat hálával kell vennem s Isten rendelései szerint kell használnom. A hálátlan ember a föld legnagyobb terhe. HÉTFŐ, május 4. — Filep Samariában. Olvasandó a Cselekedetek könyve VIII. 5-13. Alapige: “És lön nagy öröm abban a városban.” (Csel. VIII. 8.) Saul üldözése miatt megrettenve, a tanítványok eloszoltak. Filep Samariába ment és ott olyan nagy hatással prédikált, hogy sokan megtértek és megkeresztelkedtek. És lön nagy öröm abban a városban. Épen ilyen nagy öröm töltené be a mi sziveinket is, ha mindnyájan igazán megtérnénk és lélekben megkeresztel- kednénk s azután a mi életünkkel mutatnék meg, hogy mi a Krisztuséi és általa Istenéi vagyunk. Értsük meg hát, hogy nem elég, ha csak a testben vagyunk megkeresztelkedve, mint Simon, a varázsló vala; nekünk Szent Lelket is kell vennünk, mert az Ur Jézusnak igaz tanítványai igy leszünk. KEDD, május 5. — Egy pogány főur megtérése. Olvasandó a cselekedetek könyve VIII. 26-40. Alapige: “Ha teljes szívből hiszel...” (Csel. VIII. 37.) Filep olyan hatással magyarázta az Írásokat az ethiopiai kincstárosnak, hogy az kész volt megkeresztelkedni, de Filep a megkeresz- telkedés feltételéül teljes szívből való hitet kívánt tőle s csak miután err 1 bizonyságot vett keresztelte meg a pogány főurat. így kell gondolkoznunk ezek felől ma is. Nem elég ahhoz, hogy valaki jó kersztyén legyen, hogyha megértette az evangéliumot s tudja, hogy ki a Krisztus, hanem hinnie is kell azokat és egyben fogadást is kell tennie arra, hogy azok szerint kiván élni. Tudás hit nélkül csak olyan, mint a nap fénye meleg nélkül SZERDA, május 6. — Isten igéje megtisztít. Olvasandó a CXIX. zsoltár 9-16. Alapige: “Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő szivét, ha nem a te beszédednek megtartása által.” (Zsolt. CXIX.9.) Ha ismerjük az Isten igéjét, tartsuk is meg azt, mert csak úgy őrizhetjük meg szivünk tisztaságát. Különösen az ifjak, akik még nem ismerik az életet s akik gyengék az élet kisértései között való megállásban, vegyék ezt szivőkre és értsék meg, hogy életük igazi örömei, boldogságuk függ ettől. Az idősebbek ezt az igazságot életük tapasztalataiból is megszerezhették, azért nekik kell példát adniok az ifjaknak erre. CSÜTÖRTÖK, május 7. — Isten igéje világosság. Olvasandó a CXIX zsoltár 105-112. Alapige: “Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága.” (Zsolt CXIX. 105.) Az Isten igéje világosítja meg elménket s annak fénye mellett látjuk életünk célját és rendeltetését. A ki nem tudja, mit mond az Isten igéje, sötétségben jár, tévelyeg és elesik az élet utján. De Isten igéjének világossága egyben melegség is és szeretetre melegíti szivünket, hálára forralja lelkünket s ezek által úgy megerősít, olyan életre ösztönöz, hogy napról-napra növekedünk, virágozunk és gyümölcsözünk. Ne zárjuk el hát szivünket az Isten igéje el" 1, hanem keresve keressük azt, vegyük be és éljünk általa. PÉNTEK, május 8. — Isten igéje megerősít. Olvasandó a CXIX. zsoltár 97-104. Alapige: “Minden gonosz ösvénytől vissza tartóztattam lábaimat.” (Zsolt. CXIX. 101.) Ha megtartom Isten igéjének parancsolatait, úgy megerősödöm, hogy azután nem lesz ereje rajtam a bűn kisértésének. Az Isten igéje megtisztította szivemet, megvilágositot- ta elmémet és az igaz élet utaiban való járásra úgy megerősít, hogy sem szegénység, sem gazdagság, sem betegség, sem egészség, sem szenvedés, sem öröm, sem élet, sem halál el nem tudnak tántorítani az én boldogságom ösvényeiről, üdvösségem utairól, mert hitet támaszt fel bennem, reménységet ad nekem és a szeretet munkáinak gyakorlására vezet. Isten igéje azért az én egyetlen és biztos győzelemre vivő fegyverem az életben. SZOMBAT, május 9. — Általános meghívás. Olvasandó Ésaiás könyve LV. 1—5. Alapige: “Óh mindnyájan, kik szomjuhoztok, jertek e vizekre.” (Ésaiás LV. 1.) Isten az élet boldogságából és az üdvösségből senkit sem akar kizárni, hiv azért mindeneket az ő igéje által, hogy megtérjenek és éljenek. Azért szólott előbb a próféták által, az időnek teljességében pedig szent Fia, az Ur Jézus által, hogy mindnyájan, kik boldogságot kivánnak és üdvösséget akarnak, értsék meg, hogy mi módon juthatnak el arra. De nemcsak szól az Isten az emberekhez, nemcsak tanítja gyermekeit, hanem Szent Lelkének erejét is adja azoknak, hogy a kik megvilágosodtak értelmükben, megtisztultak szivekben, meg is erősödjenek lélekben, hogy a boldogságra és üdvösségre vezető útban az élet kisértései között is megáijanak és megtalálják s megtartsák azt, amit kerestek. Hankó M. Gyula.
