Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-02 / 18. szám

6. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÄ 18-ik szám EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉS UTÁN. Testileg és lelkileg megpihenve az egy­házmegyei gyűlés nagy mUnkái után, megkí­sérlem, hogy pár szóban benyomásaimról szá­mot adjak, mert sok gyűlésen vettem ugyan •már részt, de egy esetben sem éreztem úgy, mint most, hogy szóljak és bizonyságot te­gyek. Gyűléseink általában, egyleti, egyházi s minden más gyűléseink rendszerint fájó érzé­seket keltettek fel bennem s keserű benyomá­sokat adtak eddig nekem, mert gyűléseinket ritkán hatotta át az a szellem, mely által ve­zéreltetve építeni lehet. Ez a mostani egyház- megyei gyűlésünk, úgy látom, más utón indult meg s azért örömmel teszek bizonyságot ar­ról, hogy a magyar gyűlések között, melyeken eddig részt vettem, ez az első, melynek örven­deni tudok, mert a jobb jövőnek zálogát látom benne. A megértésnek és jóakaratnak építő szellemét az uj elnök egyénisége, az ő szivének szerető jóakarata vezette be és tartotta fenn, de azt az egyházmegyei képviselők megértő szeretető vitte diadalra. Néha-néha, mint tá­volból jövő viszhang, erőtelen hangon a régi szellem hangja is megszólalt ugyan, de azt sokan észre se vettük, meg se hallottuk. Az egész gyűlést egy uj indulat, az igazi krisztu­si szellem hatotta át s tette képessé, hogy épí­teni tudott. Nem akarok én itt beszámolót tartani s a gyűlés minden határozatát nem kívánom elő sorolni, mert bizonyára lesz, aki ezekről szól­jon; én csak azt akarom megjegyezni és öröm­mel megállapítani, hogy úgy a lelkészek érte­kezletét, mint az egyházi képviselők külön gyűlését, valamint magát a tulajdonképeni egyházmegyei gyűlést a legszebb és legered- 'ményesebb gyűlésnek lehet nevezni, mert e gyűléseken eljutottunk oda, hogy nem a ha­szontalan vitatkozás, nem a veszekedés s nem az ellentétek keresése, hanem a megértés és szeretet, az építeni akarás és a másokért való munkára készség vezettek. Az egyházi képviselők, vagy a hogyan ed­dig mondottuk, a világiak gyűlésén uj hangot ütött meg a columbus-i delegátus, amikor az elismerésnek tapsai között arról szólott, hogy az elöljáróknak kötelessége ezután az legyen, hogy a lelkészekkel karöltve építsék Isten or­szágát s ne mindig csak azzal foglalkozzanak, hogy pénzt gyűjtsenek, hanem arra fektessék a fősulyt, hogy belsőleg, a lelkiekben építse­nek. Ezért azt ajánlotta, hogy bibliaköröket szervezzenek s azokon tevékeny részt vegye­nek. A lelkészek értekezlete is rövid volt, de az is a megértő szeretetnek, az építésre kész szivnek bizonyságát mutatta. Az egyházmegyei gyűlés hangja a legéke­sebb bizonysága az uj szellemnek. Nem volt semmi zavaró incidens, az indulatnak hang­jait nem hallottuk e gyűlésen. De hallottuk a lelkesedésnek és buzgóságnak hangos beszé­deit s a szivet örömmel betöltő határozatokat. Különösen az u. n. Forward Movement s ezzel kapcsolatban az Amerikai Református Egy­ház 200 éves jubileuma ügyében hozott hatá­rozatok voltak felemelőek. Itt örömmel és bi­zonyos büszkeséggel kell megemlékeznünk az előadóról, a lancaster-i magyar tanárunkról. A többi el adók és a felmerült kérdésekben ho­zott határozatok is, egyet kivéve, mind az uj szellemet mutatják. Az az egy határozat, me­lyet az egyháztagsági kérdésben hozott a gyű­lés, sem visszautasító, hanem csak elnapoló, tehát van reményünk arra, hogy az uj szellem teljes erőre való emelkedésével e kérdésben is megérik és diadalra jut az igazság. Sajnálattal nélkülöztük a mi atyai bará­tunkat, Dr. Souders superintendens urat, aki a betegsége miatt nem jöhetett hozzánk, amint kívánta ezt megtenni. A jó Isten gyógyítsa és erősítse meg, hogy még sokáig munkálkod­hasson érettünk és közöttünk az Isten orszá­gának építésében. Örömmel vettük, hogy Mr. Wise, a misz- sziói hivatal pénztárosa és Rév. Vetzel, egyik hivatalnoka meglátogattak és szeretettel szó­lották hozzánk. Köszönettel emlékezünk meg Kalassay Sándor árva-atyáról és Tóth Sándor lancaster-i magyar tanárról, kik beszédeikkel és jóakaratu támogatásukkal voltak előmene­telünkre s erősítették bennünk a megértés uj szellemét. Istennek kegyelme segítsen, hogy a fel­ébredt uj szellem vezéreljen ezután is. Hankó M. Gyula TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT VASÁRNAP, május 3. — Testi áldások. Olva­sandó a LXV. zsoltár 9-13. Alapige: “Meg­látogatod a földet és nagyon meggazda- gitod, azt.” (Zsolt. LXV. 10.) Minden jó adomány és tökéletes ajándék az Istennek áldása. Istennek áldása az élet és annak minden java, a, test ereje és egészsége s minden tápláléka, a földnek minden gyümöl­cse. Istennek áldása ama lelki ajándékok, me­lyek által az ember a teremtés koronája lett. S épen e lelki ajándékok által tudom, hogy Is­ten az, aki a testben megáldott. Ha hát ezt tudom, eszembe kell vennem, hogy én Isten ajándékait meg nem érdemeltem, azért azokat hálával kell vennem s Isten rendelései szerint kell használnom. A hálátlan ember a föld leg­nagyobb terhe. HÉTFŐ, május 4. — Filep Samariában. Olva­sandó a Cselekedetek könyve VIII. 5-13. Alapige: “És lön nagy öröm abban a vá­rosban.” (Csel. VIII. 8.) Saul üldözése miatt megrettenve, a tanít­ványok eloszoltak. Filep Samariába ment és ott olyan nagy hatással prédikált, hogy sokan megtértek és megkeresztelkedtek. És lön nagy öröm abban a városban. Épen ilyen nagy öröm töltené be a mi sziveinket is, ha mindnyájan igazán megtérnénk és lélekben megkeresztel- kednénk s azután a mi életünkkel mutatnék meg, hogy mi a Krisztuséi és általa Istenéi vagyunk. Értsük meg hát, hogy nem elég, ha csak a testben vagyunk megkeresztelkedve, mint Simon, a varázsló vala; nekünk Szent Lelket is kell vennünk, mert az Ur Jézusnak igaz tanítványai igy leszünk. KEDD, május 5. — Egy pogány főur megtéré­se. Olvasandó a cselekedetek könyve VIII. 26-40. Alapige: “Ha teljes szívből hi­szel...” (Csel. VIII. 37.) Filep olyan hatással magyarázta az Írá­sokat az ethiopiai kincstárosnak, hogy az kész volt megkeresztelkedni, de Filep a megkeresz- telkedés feltételéül teljes szívből való hitet kí­vánt tőle s csak miután err 1 bizonyságot vett keresztelte meg a pogány főurat. így kell gon­dolkoznunk ezek felől ma is. Nem elég ahhoz, hogy valaki jó kersztyén legyen, hogyha meg­értette az evangéliumot s tudja, hogy ki a Krisztus, hanem hinnie is kell azokat és egy­ben fogadást is kell tennie arra, hogy azok szerint kiván élni. Tudás hit nélkül csak olyan, mint a nap fénye meleg nélkül SZERDA, május 6. — Isten igéje megtisztít. Olvasandó a CXIX. zsoltár 9-16. Alapige: “Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő szivét, ha nem a te beszédednek megtartása által.” (Zsolt. CXIX.9.) Ha ismerjük az Isten igéjét, tartsuk is meg azt, mert csak úgy őrizhetjük meg szi­vünk tisztaságát. Különösen az ifjak, akik még nem ismerik az életet s akik gyengék az élet kisértései között való megállásban, vegyék ezt szivőkre és értsék meg, hogy életük igazi örö­mei, boldogságuk függ ettől. Az idősebbek ezt az igazságot életük tapasztalataiból is meg­szerezhették, azért nekik kell példát adniok az ifjaknak erre. CSÜTÖRTÖK, május 7. — Isten igéje világos­ság. Olvasandó a CXIX zsoltár 105-112. Alapige: “Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága.” (Zsolt CXIX. 105.) Az Isten igéje világosítja meg elménket s annak fénye mellett látjuk életünk célját és rendeltetését. A ki nem tudja, mit mond az Isten igéje, sötétségben jár, tévelyeg és elesik az élet utján. De Isten igéjének világossága egyben melegség is és szeretetre melegíti szi­vünket, hálára forralja lelkünket s ezek által úgy megerősít, olyan életre ösztönöz, hogy napról-napra növekedünk, virágozunk és gyü­mölcsözünk. Ne zárjuk el hát szivünket az Is­ten igéje el" 1, hanem keresve keressük azt, ve­gyük be és éljünk általa. PÉNTEK, május 8. — Isten igéje megerősít. Olvasandó a CXIX. zsoltár 97-104. Alap­ige: “Minden gonosz ösvénytől vissza tar­tóztattam lábaimat.” (Zsolt. CXIX. 101.) Ha megtartom Isten igéjének parancso­latait, úgy megerősödöm, hogy azután nem lesz ereje rajtam a bűn kisértésének. Az Isten igéje megtisztította szivemet, megvilágositot- ta elmémet és az igaz élet utaiban való járás­ra úgy megerősít, hogy sem szegénység, sem gazdagság, sem betegség, sem egészség, sem szenvedés, sem öröm, sem élet, sem halál el nem tudnak tántorítani az én boldogságom ös­vényeiről, üdvösségem utairól, mert hitet tá­maszt fel bennem, reménységet ad nekem és a szeretet munkáinak gyakorlására vezet. Isten igéje azért az én egyetlen és biztos győzelem­re vivő fegyverem az életben. SZOMBAT, május 9. — Általános meghívás. Olvasandó Ésaiás könyve LV. 1—5. Alap­ige: “Óh mindnyájan, kik szomjuhoztok, jertek e vizekre.” (Ésaiás LV. 1.) Isten az élet boldogságából és az üdvös­ségből senkit sem akar kizárni, hiv azért min­deneket az ő igéje által, hogy megtérjenek és éljenek. Azért szólott előbb a próféták által, az időnek teljességében pedig szent Fia, az Ur Jézus által, hogy mindnyájan, kik boldogsá­got kivánnak és üdvösséget akarnak, értsék meg, hogy mi módon juthatnak el arra. De nemcsak szól az Isten az emberekhez, nemcsak tanítja gyermekeit, hanem Szent Lelkének ere­jét is adja azoknak, hogy a kik megvilágosod­tak értelmükben, megtisztultak szivekben, meg is erősödjenek lélekben, hogy a boldog­ságra és üdvösségre vezető útban az élet ki­sértései között is megáijanak és megtalálják s megtartsák azt, amit kerestek. Hankó M. Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents