Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-02 / 18. szám
18-ik szám Amerikai magyar reformátusok lapja 3. oldal A HÁROM EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉS TANULSÁGAI Mind a három magyar egyházmegyénk két héten belül tartotta évi közgyűléseit : rendkívüli alkalom az összehasonlításra annak, aki mindegyiken részt vett. Ez éven magam vagyok e kiváltságos helyzetben; ngy érzem, hogy kötelességet teljesítek, amikor számot adok lapunk olvasóinak azokról a benyomásokról, miket reám e közgyűlések tettek. — Nem vállalkozhatom arra, hogy tudósítást Írjak a tárgyalásokról; ezt amúgy sem engedné meg lapunk terjedelme. Inkább a közös jellemző vonásokról irok, mikben, mint a jelen fundamentumaiban, az egyházi munka és élet jövendőjének zálogait, garanciáit iátom; szeretettel fogom felemlíteni egy-két fogyatkozásunkat is. Mindjárt először is egy ilyen fogyatkozáson kezdem, mert előbb a külső jelenségekről kívánok beszámolni. Az egyházmegyei közgyűlések külső képének legfőbb jellegzetessége az az egyenlőtlen megoszlás, mely az egyházközségek s képviselőik számának nagy különbözőségeiben nyilvánul. A nyugati egyházmegye egymagában is jóval nagyobb, mint a keleti és a közép egyházmegyék együttvéve, így történhetik meg az a roppant számbeli különbség, hogy a keleti egyházmegyét alkotó 8 egyház képviseletében megjelenik 4 egyházból 8 alkotó tag, mig a nyugati egyházmegye közgyűlését a 23 egyház közül 22-nek képviseletében 39 alkotó tag képezi, kiknek számát a tanácskozási joggal biió hivatalosak 51-re egészítik ki. Melyik a helyesebb: a nagy egyházmegye, vagy a kicsiny? Nem feladatom most e kérdés vitatása. A keleten több egyház szakadt el tőlünk, innen a létszám- csökkenés. A nyugaton viszont oly roppant távolság van az egyházmegye keleti és nyugati — Buffalo és Chicago —, déli és északi — Columbus és Kearsarge — végpontjai között, hogy már ezen a közgyűlésen szóba került, hogy esetleg ebből a tulnagy egyházmegyéből két kisebbet kellene alakítani. Különösen az adminisztráció költséges volta — gyűlések, utazások — szól a kettéválasztás mellett, mit még jobban indokolna annak a néhány magyar egyházunknak csatlakozása, melyek ma nem tagjai a magyar egyházmegyének (Toledo, Gary, East-Chicago). A négy egyházmegye ily megoszlása kétségtelenül sokkal arányosabb volna, mint most a háromé. Ez arányosság lehetővé tenné annak a nemes versenynek is a megindulását, mi most a fennálló nagy aránytalanság miatt lehetetlenség. De bár ilyen versenyről igy még szó sem lehet most, mégis közös a három egyházmegye legszembetűnőbb jellemvonása. A külsőkről a belsőkre térve át, először is azt a fontos tényt kell ugyanis megállapítanom, hogy munkánk roppant haladásáról tett bizonyságot ez a három egyházmegyei közgyűlés. Ez a haladás nemcsak a gyűlések milyenségében mutatkozik, bár e téren is szembeszökő, mert jól esett látni a külső méltóságnak, az átér- zett felelősségnek a higgadt, komoly tárgyalásokban megnyilatkozását is. De ennél sokkal értékesebb a lelkiekben tapasztalható és kétségtelenül roppant haladás. Megnyilatkozik ez lelkészeink szellemében, s főként abban, hogy a saját munkájukról, feladataikról és az egyház iránti kötelességeikről gondolkoznak. Ma már öröm arról bizonyságot tenni, hogy a Krisztus kovásza mindnyájunkban hatalmasan működik. Még csak négy éve annak a pittsburghi református kongresz- szusnak, melynél fontosabb gyűlést nem tartottak még az amerikai magyar reformátusok és már is meg lehet állapítani, hogy az evangélizációnak ott megindult iránya diadalmasan halad előre s ma már hivatalosan elismert vezetője munkánknak. Nem is lehetett ez másként. Ez evangélizációnak a módjairól, kiviteli eszközeiről lehet és kell is vitatkozni; de most már nemcsak a Bethesda lelkészi kör végez ilyen munkát, hanem egyes lelkészek, kisebb csoportok is. A mozgalom nemcsak terjed, hanem már eredményekre is hivatkozhatik. Ilyen eredmény és pedig fényes eredmény volt a nyugati közgyűlésen jelenlévő egyházi képviselők, elöljárók és presbyterek magaviseleté. Először is komolyan és ünnepélyesen tiltakoztak az ellen, hogy őket “világiaknak” nevezzék, és a ki a gyűlés alatt ezt a kifejezést használta, azt következetesen mindig kiigazították “egyházi képviselők” nevére. Aztán külön gyűlést tartottak, és bár ez magán viselte a kez- dettlegességnek és az előkészület teljes hiányának minden jellegét, mégis e gyűlésnek az volt a jelentősége, hogy a magyar Laymen Missionary Movement kezdeményezője lett. Hallhattunk e gyűlésen néhány olyan komoly és értékes felszólalást, amely legkiválóbb lelkészeinknek is tisztességére szolgált volna. A columbusi Orosz, a daytoni Demeter, a congói Urban, a fairporti Újlaki, a eonneauti Eszterházy képviselők megérdemlik, hogy külön is megdicsérjük őket. Mindnyájan sürgették az evangélizálás mélyitését, az iratterjesztésről való mielőbbi gondoskodást, bibliai vezérfonalakat, házi istentiszteleteket, nyilvános istentiszteleteink egységes sorrendjét, a vallástanitás egységesítését, az egyháztársadalmi élet vallásos szellemű irányítását, a Forward Movement indítását, stb. Ilyen mondatok hangzottak el: “Krisztus a mi Urunk!” “A református vallásnál nincs szebb a világon!” “A hivatalos istentisztelet nem elég: mélyebb evangéliumi hirdetésre van szükség.” “Iía a lelkész semleges vagy közömbös, kényszeresük rá!” Lelkészek nem beszéltek e gyűlésén, melynek itt vázolt menetében lehetetlen volt meg nem látni az idők komoly jeleit. Krisztus jár közöttünk; jaj nékiink, ha fel nem ismerjük őt! Ez az értekezlet előkészítő szerveket is állított be, kik a következő gyűlésekre tárgyakról és előadókról gondoskodjanak. Pecsők Pál elnökre és Salamon Sándor jegyzőre vár e nagy és szép feladat. Isten segítse meg őket munkájukban! Hadd emlitssk meg még egy pár fontos tárgyat az egyházmegyei közgyűlések tanácskozásaiból. Kétségtelenül legfontosabb közös tárgya volt a gyűlésnek a Forward Movement ügye, miről lapunkban a gyűléseket megelőzőleg is bőséges szó esett. Az előkészítő bizottság Írott határozati javaslatát mind a három közgyűlés egyhangúlag elfogadta s kimondta a mozgalomnak a már ismert tervek szerinti lefolytatását. Jubileumi alapítványunkban való részvételre minden egyes tagunkat felszólítjuk, s a közgyűlések fogadtatása után bizonyosra is vehetjük a mozgalom teljes sikerét. Sok szó esett gyűléseinken lapunk ügyéről. Bár a lapnak az egyházpolitikai irányát mind a három közgyűlésen többen kifogásolták: evangéliomi szellemét és építő irányát mindenütt nagy elismeréssel emlegették. Valóban itt az ideje, hogy oly sok megpróbáltatás után végre biztos révparthoz érjen egyetlen lapunk hányatott hajója! Remélnünk és kérnünk kell felsőbb hatóságaink nagyobb támogatását is, — de egyszersmind magunknak is többet kell tennünk lapunk érdekében. Követésre méltó újítást kezdeményezett a nyugati közgyűlés, amikor a lapkiadó bizottságba a lelkészek mellé egyházi képviselők beválasztását kérte, az egyházközségeket pedig felszólította, hogy helyi sajtóbizottságokat és lapképviselőket válasszanak. A keleti egyházmegye pedig a lap-vasárnap eszméjét is megvalósítja. A tanügy terén, a lancasteri iskolának mindenütt részletesen tárgyalt ügye mellett, a legértékesebb kezdeményezés Király Imre clevelandi tanító javaslatára a nyugati egyházmegyétől jön, mely megbízta a maga tanügyi bizottságát, hogy a másik két egyházmegye megfelelő bizottságaival együtt a jövő évi gyűlésekig gon
