Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-02 / 18. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 18-ik szám r-----------------------------------------> PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit. Mich. Tel. Cedar 4237. SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. _________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of America! Mindennemű közleménvek vaerv előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. f-------------------------------------------N KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. v._________________________ __/ MEGJEGYZÉSEK jljÁR VÉGE AZ ISTENTISZTELET- NEK? Ezt a kérdést intézte egy későn érkező atyánkfia a templomból kifelé jövő ájtatos hívekhez. “Dehogy is vége”, — felelt az egyik — “még csak most kezdődik igazán. Eddig csak láttunk és hallottunk, most már tenni fogunk.” Igen mély evangéliumi igazság rejlik ebben a feleletben. A templomban halljuk az ige hirdetését. A tempóm után, tehát kinn az életben, élni, az az cselekedni kell ugyanazt, amit a templomban hallottunk és ez is istentisztelet. Ez az istentisztelet megkezdődik vasárnap a templomban s folytatódik hétfőn a gyárakban, hivatalokban, üzletekben s a házi munkakörben. Csak az az igazi istentisztelet, mely a vasárnappal nem ér véget. Csak azoknak a beszédeknek van igazi értékük, melyek cselekedetekben oldódnak fel. jVÍEM 1« OLYAN RÉGEN New Yorkban 1 ' sztrájkba léptek a gépmunkások. A sztrájkolok gyakran tartottak gyűlést ügyes-bajos dolgaik megbeszélése s a sztrájk irányításának ügyében. Minden gyűlésre meghívót küldtek ki. A legutolsó gyűlésükre szóló meghívón, miután leolvassuk róla a gyűlés tartásának idejét és helyét, feltűnő betűkkel kitéve ezt olvassuk: “Bőséges hely automobil parkolásra!” Álljunk meg itt egy pillanatra. — Főként az iparos osztályból kerülnek ki azok, akik Isten, ember és rendszer ellen leginkább lázadoznak. Ok azok, akiknek fáj a gazdagok gazdagsága s keserűséggel beszélnek a saját nyomorúságukról. Hát el kell ismerni, hogy igen sok esetben van igazságuk. Igen sokszor bizony nem kapja meg a munkás a maga jól megérdemelt bérét. De viszont el kell ismernünk azt is, hogy igen nagy a tévedés ebben az általánosan hangoztatott s látszat, de csak látszatszerinti igazságban: “A gazdag egyre gazdagabb, a szegény egyre szegényebb lesz!” Igaz az, hogy a gazdag rendesen minden nappal gazdagabb, de ugyanakkor igaz az is, hogy a szegény is jobb, kedvezőbb viszonyok közé emelkedik fokozatosan szinte nap-nap után. Ezt bizonyítja az a meghívó is. Bérmunkásoknak szól, tehát a szó mindennapi értelmében szegény embereknek s tudatja velük, hogy jöjjenek automobilon, mert a gyűlés- terem környékén bőséges hely áll rendelkezésükre avégből, hogy ott automobiljaikat kiparkolják. Ez azt bizonyltja, hogy a sztrájkoló munkások legnagyobb részének saját autója van. Ez pedig viszont arról tesz tanúbizonyságot, hogy manapság, különösen itt Amerikában, az egyszerű munkás ember sokkal kedvezőbb anyagi viszonyok között él, mint tiz évvel ezelőtt. Tehát ma a szegény ember gazdagabb, mint azelőtt volt. Á LTALÁBAN VÉVE ELMONDHAT1 JUK, hogy ennek az országnak minden rendű és rangú polgára, vagy társadalmi osztálya egyformán kiveszi az őt megillető részt a fokozódó jólétből, ötven évvel ezelőtt az Egyesült Államokban csak bárom ezer (3000) takarékpénztár volt. Ennek a hárem ezer takarékpénztárnak a betétösszege csak egy és fél billió dollárt tett ki. Ma ebben az országban harminc ezer (30,000) takarékpénztár van s a betétösszeg kitesz ötven billió dollárt. Haladást, fejlődést s fokozott jólétet jelent ez minden oldalon. A NYOMORNAK LEGFŐBB OKOZÓJA. ^ különösen nagyobb városokban, a betegség. Nyolcvan százalékát a nyomornak betegség okozza. A családfő megbetegszik s nincs kenyérkeresö. Vagy a család valamelyik tagja súlyos beteg s minden keresetét erre költi a kenyérkereső s kész a nyomor. De ma már a tüdőbajban meghaltak száma ötven percenttel kevesebb, mint 25 évvel ezelőtt s a gyermekhalálo- zást is sikerült felére leszorítani. Az egészségi viszonyok annyira javultak az utolsó 70 esztendő alatt, hogy az átlagos életkor 18 esztendővel emelkedett. Azelőtt ugyanis az átlagos életkor 40 esztendő volt, mig ma már 58, tehát csaknem ötven percentet javult nem egészen két nemzedék élete alatt. Haladást s fejlődést jelent ez is. A TUDATLANSÁG EGY MÁSIK okozója a nyomornak. Ámde az Egyesült Államok tizenötszörte többet költött 1920- ban a nevelésre, mint 1870-ben, dacára annak, bogy a népesség ma csak kétszer akkora, mint akkor volt. Harminc évvel ezelőtt ennek az országnak volt 20 olyan állama, melyben nem volt kötelező az iskolába járás. Ma egyetlen egy ilyen állam sincs. Ez is haladást és fejlődést jelent. TTT VAN A MÁJUS ELSEJE. A radiká- lis elemeknek ez a nemzetközi ünnepe. Szokás szerint olvashatunk és ballhatunk! majd ismét a munkás osztály elnyomatásáról, kizsákmányolásáról s rettenetes nyomorúságáról. Hát lesz benne igazság. Mert igaz az, hogy igen sok munkás ember nem kapja meg a világi javakból mindazt, a mi őt jogosan megilletné. Ámde el kell ismerni és nem szabad letagadni azt sem, hogy a munkás osztály eddig még soha sem élt olyan magasfoku jólétben, mint ma. Itt is csak be kell ismernünk, hogy van haladás, van fejlődés s van gazdasági javulás. Legyünk csak igazságosak! Adjuk meg a császárnak, ami a császáré és adjuk meg Istennek, ami az Istené!
