Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-10 / 2. szám

1Ö. oldal Amerikai magyar reformátusok lapja 2-ÍK SZÁM TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT JANUÁR 11, VASÁRNAP. Megáldá az Isten a hetedik napot és megszentelő azt. (I. Móz. 2:3. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszen­teljed. (2. Móz. 20:8.) Minden az Istené. Övé az ég minden seregeivel, a föld minden rajtalevővel. Övé az idő, az esztendők, a napok. Min­dent Ő teremtett; Ő uralkodik, Ő kormá­nyoz, Ő rendelkezik minden látható és láthatatlan dolog felett. És Ő, mint Pál apostol mondja, mindeneket ád nekünk az ő Fiával. Ha már a legdrágábbat, az Ő Egyszülöttjét ideadta nekünk, kicsiny dolog azonkivül mindent megadni. Ilyen bőkezűen adományozza Ő nekünk a napo­kat is. A hétnek hét napjából csak egyet akar magának megtartani, a többi hatot ideajándékozza nekünk; végezzük azokon minden dolgainkat földi életünk szüksé­geinek kielégítésére. A hetedik napot azt akarja, hogy neki szenteljük, akkor kizárólag vele foglalkozzunk, hozzá men­jünk. És ha ezt megtesszük, ebből is re­ánk térül vissza áldás: testi pihenés, a lélek megszetnelődése. Milyen boldogta­lan a magyar nép, mióta nem ünnepli meg a vasárnapot, a nagy ünnepek közül pedig a Nagypénteket és az Áldozó csü­törtököt ! Adjuk meg Istennek, a mi Is­tenné ! ÜNNEPRONTÁS. Az 1923 év sok nagy viharai közül egy átvonult a Nagykunságon, K. város felett. Áldozó csütörtökön délelőtt fél 10 órától szokás szerint kevesen voltak tem­plomban a közel 13 ezer lelket számláló gyülekezetből. Annál többen kint a me­zőkben, kapálni. Egy család: férj, fele­ség, nagy leány meghúzódtak valami ka­lyibában. Egyszerre iszonyú csattanás. Az ember abban a szempillantásban agyonsujtva, anya és leánya összeperzsel­ve. JANUÁR 12, HÉTFŐ. Ha meg nem térsz__ (Jel. 2:5). Egész bizonyosan, sokszor hallottad már a sürgető felhívást: “Meg kell tér­ned.’' — Nem tudom, hogyan fogadtad ezt? De jöjj: üljünk le egyszer és en­gedd meg, hogy egy másik komoly fel­adatot adjak eléd! Számítsd ki annak következményeit, hogy mi lesz abból, ha meg nem térsz?! “Nem tudom kiszámí­tani,” — szólsz megdöbbent szívvel, — mert érzed, hogy bármennyi kifogásod van is a megtértek ellen és a megtérés ellen: az mégis csak isteni parancs. S ha ellenállsz, Istennek állasz ellent. De nézd: a Szentirásból világosan kiszámít­ható, hogy mi következik az ellenállás­ból: 1. “.......Eljövök ellened,” szól alőbb alapigénk! Tehát azt, a ki egye­dül szerethet, ellenségedként látod- 2. “.......Gyüjtesz magadnak haragot, a ha­ragnak napjára” — Róm. 2. r., 5. v. —: 3. És végre: “.......Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek,” — szól az Ur, Lukács 13. r., 3. versében! Fennáll tehát az a lehetőség is, hogy nem térsz meg! Vájjon vállalod-e ennek kö­vetkezményeit ? A kis prédikátor. Feleségem Németországban gyakran eljárt egy ottani evangélista házához, — foglalkozása különben szabómester volt, — a kinek há^át 9 gyermek ékesítette! — Egyik fiúcska különös előszeretettel utánozta édes apja tevékenységét, Egy- begyüjtötte a gyermekeket, egy sámlira állott és igy kezdte prédikációját: “Gyer­mekek, ha meg akartok térni: úgy még ma térjetek meg!” Tegyük még hozzá: és teljes szívből térjetek meg — s elég jól prédikáltunk. JANUÁR 13, KEDD. Nyomorúságom­ban az Úrhoz kiülték és meghal’gata engem. Zsolt, 120:1. A keresztyén ember iegfönségesebb tapasztalatai közé tartozik imádkozó éle­tének sok boldog ténye. A világ hitetlen gyermeke természetesen éppen ezekkel a tényekkel szemben rázza legkétkedőbbsn a fejét. Tekints végig az életeden és vésd föl emlékezeted táblájára azokat a fele­leteket, a melyeket imádságaidra kaptál s tartsd őket készen, hogy te is bizony­ságot tehess Istennek imádságmeghallga­tó kegyelméről. De lehet, hogy azok kö­zé tartozol, a kik még nem tapasztalták meg, hogy az Ur meghallja kiáltásunkat. Ennek csak te magad lehetsz az oka. — Alighanem még nem kiáltottál az Úrhoz; vagy legfeljebb úgy színre, látszatra ki­áltottál hozzá. S bizonnyal azt sem lát­tad meg, hogy nyomorúság az életed, hogy Istennel való megbékülésre, szaba- ditásra van szükséged. Kezd azon az Úr­hoz való kiáltást, hogy bűneid bocsána­tát és békességet kérsz tőle. Erre meg­kapod a feleletet, Ezt majd követi a többi, dicsőbbnél-dicsőbb tapasztalat. Isten mindenről gondoskodik. Magdeburg ostromának az idején tör­tént, hogy a buzgó prédikátor, dr. Albe- rus Erazmus pünkösd ünnepére egy ba­rátjától halat kapott ajándékba. Házá­ban azonban nem volt egy darabka tüze- löfa sem. Mire igy szólt: Bárcsak adna nekem az az Isten, a ki a halat adta, fát is, hogy megfőzhessem. Alig mondta ki ezeket a szavakat, egy ágyúgolyó fúró­dott fölötte a gerendázatba s teleszórta a szobát szilánkokkal. Megsegített az Isten! — szólt a doktor. Felszedte a fát és megfőzte a halat. JANUÁR 14, SZERDA. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? azt mondja az Ur, mint a sziklazuzó pöröly? Jer. 23:29. Az Ur mondja ezt az Ő igéjéről! Óh, csodálatos hatalom az ige. Tisztitó láng­jában elégnek az emberi szív gonosz szen­vedélyei. Az ige tűz a bűn számára. Nem volt még ember, a ki őszintén, nyíltan ki­tette lelkét az ige hatásának és ne érezte volna a tűz erejét, mely emésztette még a lelke legsötétebb rejtekében meghúzódó szennyet is. Áldott erő, mely mint szik­lazuzó pöröly csap bűnben megkeménye­dett, elbizakodott, Isten szentségét sem­mibe sem vevő szivünkre. Összezúzza ke­vélységünket, kiábrándít minden hazug meggyőződésből, melyet saját jóságunk felől táplálunk, érezteti velünk az igaz­ságos Isten ítéletének súlyát. Ha ez a pöröly rácsap szivünkre, akkor abból a kérkedés, fenhéjázás, hitetlen tagadás hangjai helyett más hangok fognak elő­törni: “óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg engem?” Szóval, az ige utat készít, hogy bevonulhasson életünk­be nagy diadallal és kegyelemmel a Ki­rály, Jézus, kinek egyetlen programúi ja van elvesztett életünk számára: “Én min­deneket ujjáteszek.” Kedves olvasó, ad­ja Isten, hogy velem együtt mindig cso­dálatosabban tapasztaljad az életeden, hogy Isten igéje nagy erővel és hatalom­mal van telve. Az ige hatalma. Ádám Jánost, a félelmes rablót az angolok a Pitcairn fegyencszigetre szám­űzték. A magános, csendes tengeri szi­get közelébe a hullámok valami hajótö­rött ládáját sodorták, melyben Ádám Já­nos egy bibliát talált. Nem sok idő kel­lett hozzá, hogy az ige ereje összetörje a gonosztevő sötét bűnökben megkérge- sedett szivét. Ádám János élete megvál­tozott s az igével kezéb.en megváltoztatta fegyenctársainak is az életét. Mennyi minden elégett azon a szigeten az ige tü- zében. hogy azután áldott, uj élet sarjad­jon ki. JANUÁR 15, CSÜTÖRTÖK. Az Ur lete­kintett a mennyből az emberek fiai­ra, hogy meglássa, ha van-e értelmes, Istent kereső? Zsolt. 14:2. Mi mit látunk, ha az-emberekre te­kintünk? Lótást-futást, fáradságot, gon-

Next

/
Thumbnails
Contents