Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-18 / 16. szám
__________________AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 16-ik szám TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT VASÁRNAP, április 19. Testvériség. Olvasandó a CXXXIII. zsoltár. Alapige: “Mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”' (Zsolt. CXXXIII.) Ha az emberektől megkérdeznők, hogy mit szeretnek jobban, a békességet-e, vagy a háborúságot, a szeretetet-e vagy a gyűlölködést, nem hiszem, hogy akadna csak egy ember is, aki a háborúságot és gyűlölködést választaná. Még az is, aki gyűlölködik és háborúságban él embertársaival, tudja és érzi, hogy jobb a békeség és szeretet. Ha ez igaz, miért nem keressük mindnyájan a békeséget és szeretetet? Azt a békeséget és szeretetet, amelyre az Ur Jézus tanított s a melyet a zsoltár-iró is emleget, az atya- fiságos együtt lakozást, a testvériséget! Ima. Téged áldunk, jó Istenünk, hogy testvérekké tettél és az Ur Jézus által gyermekeiddé fogadtál; Téged áldunk, jó Istenünk, hogy megismertetted akaratodat és lelked által meg is erősítesz, hogy akaratod szerint élhessünk s igy egymásnak testvérei, neked jó Atyánknak, gyermekeid lehessünk a Jézus által. Amen. HÉTFŐ, április 20. A tanítványok szaporodása. Olvasandó a Cselekedetek könyve VI. 1-7. Alapige: “És az Isten igéje nevekedék és a tanítványok száma sokasodék Jeruzsálemben.” (Csel. VI. 7.) Alighogy megalakult az első keresztyén egyház, tagjai szaporodtak s a Jézus tanítványainak száma sokasodék. Ennek pedig az volt az oka, hogy úgy a zsidók, mint a pogányok kezdették észre venni, hogy azok, akik megtértek és megkeresztelkedtek, a Jézus követői, egész más, egy jobb és boldogabb életet élnek. Az első tanítványok élete, mint kovász a tésztát, átváltoztatta azoknak életét, akik a Jézus követésére szentelték magokat. Hát a mi keresztyén életünknek mi hatása van másokra? S miért nem szaporodnak ma az emberek között a Jézus tanítványai? Ne csak másokban keressük az okot, lássuk meg azt mi magunkban is! Ima. Hálát adunk Néked, jó Istenünk, kegyelmes Atyánk, hogy a Te igédet megismertetted velünk s hogy a Jézus által minket is hivsz a tanitvá- nv'V közé. Óh segíts minket, hogy meg ne keményítsük a mi szivünket, sőt jó példánkkal másokat is Hozzád vezessünk a Jézus által. Amen. KEDD, április 21. István bevádoltatása. Olvasandó Csel. VI. 8-15. Alapige: “István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekedett a nép között.” (Csel. VI. 8.) István, kit az első keresztyének többekkel együtt egyházi szolgálatra választottak, olyan nagy buzgó- sággal és eredménnyel dolgozott, hogy a zsidók közül sokan ellenségeivé lettek, őt a tanács elé vitték és bevádolták. Ma is sok ellensége támad annak, aki teljes lévén hittel, úgy dolgozik mind a maga, mind mások javára, hogy annak nagy eredményei vannak. Mert, szomorú dolog, vannak emberek gonoszak és boldogtalanok, akik megbotránkoznak azon, ha valaki jó és boldog s másokat is erre az útra vezet. Pedig jobb volna, ha elhagynák gonoszságukat s a hitnek útjára lépve, boldogságot keresnének. Ima. Köszönjük jó Istenünk, a Te hozzánk való atyai szeretetedet és kegyelmedet, hogy’ megajándé- kozál hittel s felruháztál erővel. Óh tégy csodát, hatalmas Isten és add, hogy minden ember megismerjen Téged s akit adtál üdvösségre, az Ur Jézust. Amen. SZERDA, április 22. István vértanusága. Olvasandó: Csel. VII 57—60. Alapige: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet” (Csel. VII. 59.) Az első keresztyének sokat szenvedtek, mert gyűlölték és üldözték őket az ő ellenségeik. Az első vértanú, a ki életét adta az Ur Jézusért, az igazságért, melyet az Ur Jézustól tanult s a melyet életénél is többre becsült, István vc't Amikor a tanács elibe állították, félelem nélkül síólott s rettegés nélkül mondotta meg a zsidóknak, hogy kemény nyakú és körülmetéletlen szivü nép,, amely a mint megölte a prófétákat, gyilkosa lett amaz Igaznak is. S a mikor ezért a zsidók őt megkövezték, haldoklásában is ellenségeiért imádkozott s az Isten akaratán megnyugodva szólott: Uram lézus, vedd magadhoz az én lelkemet. Kövessük István vértanú példáját! Ima. Te vezérled életünket, jó Istenünk, akaratodból történik minden, a mi történik mi velünk. Azért nem zúgolódunk, ha szenvednünk kell, mert azt is tudjuk, hogy bűneink miatt megérdemeljük azokat s ismerjük szeretetedet, hogy a szenvedések által is javunkat szolgálod, megtérésünket munkálod, boldogságunkat akarod a Jézus által. Amen. CSÜTÖRTÖK, április 23. A hit hősei. Olvasandó a Zsidókhoz irt levél XI. 32—40. Alapige: “A kikre nem volt méltó e világ” (Zsid. XI. 38.) Bizony, ha arra gondolunk, hogy hány igaz lelkű és jó ember élt már e földön s áldozta életét másokért, megszomorodva mondjuk, hogy azokra nem volt méltó e világ. De ha látjuk, hogy az ilyen emberek élete és munkája mégis azt eredményezte, hogy ismerjük az igazságot s tudjuk az utat, amelyen boldogságot és üdvösséget nyerhetünk, hálát kell adnunk Istennek, hogy ilyen férfiakat támasztott. Mindezek a férfiak pedig az Ur Jézus tanítványai, a hitnek hősei valának, mert az Ur Jézus éleiéből vették az erőt, hogy életüket is áldozhatták másokért. Ha mi is az Ur Jézus tanítványai leszünk, nemcsak magunknak szolgálunk, hanem másoknak is s képesek leszünk, ha kell, életünket is áldozni az i; azságért. Ima. Hálát adunk Neked, jó Istenünk, hogy a Jézus példája által a hitnek hőseit adtad az embereknek, hogy azonképen éljenek és nyerjenek boldogságot. Adjad, hogy a jó példa minket is jó útra vezessen s kik más utakon hiába kerestük a boldogságot, a Jézus által azt megtaláljuk. Amen. PÉNTEK, április 24. Az első vértanú. Olvasandó Mózes 1. könyve IV. rész 3—8 verse. Alapige: “A bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása; de te ura’kodjál rajta” (Mózes IV. 7.) Az e ső keresztyén vértanú, a ki hitéért meghalt, István volt; de előtte is voltak sokan, akik vértanu- ságot szenvedtek. Ezek között az első Ábel volt, a kit az ő testvére, Kain gyilkolt meg. Mi vitte reá Káint, hogy1 megölje testvérét? Az irigység bűne. Ma az irigység bűne nagyon el van terjedve és sok áldozatot követel köztünk is. De mi ne engedjük, hogy ez a bűn uralkodjék rajtunk; lássuk be, hogy ha az irigység vezet, árthatunk sokat másoknak, de legtöbbet magunknak ártunk, mert lelkünk békéjét veszítjük e!. Ima. Szomorú szívvel valljuk meg, jó Istenünk, hogy mi gyarlók vagyunk s gyakran engedjük, hogy a bűn uralkodjék rajtunk, holott jól tudjuk, hogy a bűn miatt boldogtalanok leszünk. Könyör- günk azért segedelmedért, hogy a bűnt magunkban legyőzhessük s Hozzád térve, boldog életet élhessünk, a Jézus által üdvösséget találhassunk. Amen. SZOMBAT, április 25. A vértanuk dicsősége. Olvasandó a jelenések könyve VII. 13—17. Alapige: “Nem éheznek, se nem szomjuhoznak többé, sem a nap nem tűz reájok, sem semmi hőség” (Jelenések VII. 16.) Érdemes-e jónak lenni s kifizetődik-e másokért szenvedni? Sokszor kérdik ezt az emberek s elfeledik, hogy az Isten, ha sokszor nem is látható módon. megfizet a jóknak épen úgy, mint a gonoszoknak is. A jóságért és a másokért való szenvedésért ls en lelki békességgel s boldog örömmel, majd pedig üdvösséggel jutalmaz; a bűnért boldogtalansággal és kárhozattal fizet. Melyik a jobb és értékesebb fizetés? Ha lelkünk békességét és üdvösségünket mindennél többre becsüljük, legyünk jók, békével törjünk és csendes szívvel haljunk meg: a többit bizzuk az Istenre. A vértanuk is eképen cselekedtek. Ima. Lelkünk békességét, életünk boldogságát és üdvösségünket keressük, jó Istenünk, s tudjuk, hogy meg is találjuk, ha neked engedelmeskedünk, Szent Fiadat követjük. Adj segedelmet, Atyánk, hogy akaratod szerint élhessünk, boldogságot és üdvösséget találjunk a Jézus által. Amen. Hankó M. Gyula Egy kis gyermek az édesapjával együtt utazott a vonaton. Ez volt az első alkalom hogy hosszabb útra ment hazulról s a gyermeki lélek csodálkozásával szemlélte a vonat mellett elmaradó mezőket, falvakat és városokat. Csodálkozott, hogy a vonat olyan egyenesen halad pályáján és csodálkozását apja előtt is kifejezésre juttatta e szavakkal: “Apukám, ugy-e valami jó bácsi bár előre elkészítette az utunkat, hogy mi folyvást azon haladjunk?” “Úgy van gyermekem — szólt az apa — Valaki mindig' van, aki elkészíti az ember útját előre, kiszámítja, kiméri és őrzi azt.” A gyermek újra megszólalt; “Apukám, látod ott azt a nagy folyóvizet? Nem fogunk annak nekimenni?... Jaj, mindnyájan belefuladunk...” “Csak légy nyugton; — mondta az apa — az a jóságos valaki, aki a pályánkat kimérte, arról is gondoskodott, hogy azon a vizen épégben keresztül jussunk.” A fiúcska feszült figyelemmel és félig aggódva, félig bizakodva figyelt. Egyszerre csak odaértek a vízhez, amit eddig nem látott, az láthatóvá lett előtte: a nagy folyón hid vezet keresztül s a hídon át visz az ő utjok is. “Apukám, az a valaki hidat is rakott a folyóra, mert mi jövünk erre, ugy-e?” — szólt erre a gyermek. “Igen, — válaszolta az apa — az a Valaki mireánk is gondolt és mindenkire gondol. Látod, gyermekem, Isten kiméri a mi utunkat, mint ahogy a vonat pályája ki van mérve, S aki megmarad az utón, azt nem tartja vissza se viz, sem alagút, sem semmi, mert Isten mindenről gondoskodik és szerető szívvel átvezet bennünket az élet nehézségein. ..” értesítés. A közép magyar egyházmegye április hó 20—23-án tartja évi közgyűlését Pittsburghban, az ottani magyar református templomban (139 Johnstown Ave.) Horváth Sámuel, egyházmegyei elnök. Vasváry Ödön, egyházmegyei jegyző.
