Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-18 / 16. szám
16-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 oldal r CSENDES ÓRA “TALÁLKOZUNK-E VÉGRE AZ ATYAI HÁZ ÖLÉN?” IMA. Óh mélységes irgalom, édes Atyám! Péter vallomásával borulok elődbe ezen a szent órán: “Uram te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged!’ Szeretlek, mert arra méltattál, hogy lehajoltál hozzám, hordoztad értem a keresztet, elviselted a kínos kereszt- halált. Szeretlek, mert legyőzted a legnagyobb ellenséget, a halált és örök életet dicsőítettél meg. Szeretlek Uram és vágyódok utánad. Leülök lábadhoz és várom, hogy megszeged számomra az élet kenyerét, hogy megerősítsd telkemet. Jöjj azért hozzám, elégítsd ki lelkem éhezését és szomjuhozását. Erősítsd veled való szövetségemet. Jöjj, szent igédet hirdetessed, és lelkimet legeltessed, felségs Atya Isten, Amen. TANÍTÁS. JÁNOS 6:40. A legerőteljesebb, legörvendetesebb ünnep, a husvét, elmúlt. Az elmúlt napokban több ember gondolt a vallásra, több ember fordult meg a templomban mint bármikor máskor. Miért? Egyszerűen azért, mert az emberi lélek, akár öntudatosan, akár öntudatlanul, de szomjuhozza az örök életet. A husvét pedig életről beszélt. Elűzte a sir félelmét, megolvasztotta a halál fagyos leheletét, az egész világegyetembe beleharsogta az örök élet bizonyosságát. A husvét mindenkit magával ragadó varázsának titka az, hogy megkóstoltuk az életet és nem akarunk megválni tőle. Igaz, hogy1 vannak az életnek bajai, van betegség, szomorúság, bűn, fájdalom, könnyhul- latás, de ezek mellett is kívánatos az élet. Ifjúságával, tevékenységével, céljaival, vágyaival, sikereivel, szeretettel, örömmel és mindazzal az ajándékkal, a mivel csak egy szerető Atya megáldhatja gyermekének életét, mindezekkel az élet olyan értékes kincs, oly szép, oly kívánatos, hogy nem akarunk lemondani róla. Sőt inkább arra vágyunk, hogy meghosz- szabbitsuk. sőt az élet töviseitől. ba;aitól megszabadulva örökké éljük. Élni, örökké élni! erre szomju- hozik az emberi lélek. S mert a husvét erre hozott feleletet, azért ragad magával a husvét minden lelket. Az örök élet vágyával szemben ott van az élet legszomorubb, legtragikusabb ténye: a halál. A legmélyebb, legsötétebb, legborzalmasabb titok ez. Elrabolja életünket, elrejti szeretteinket. Mit csinál mi velünk? szeretteinkkel? van-e élet odaát? hol vannak, mit csinálnak a halottak? mi vár reánk a halál után. Nyugtalanító, megoldhatatlan kérdések voltak ezek. Abba, hogy ne volna odaát semmi, nem tudott belenyugodni az ember. Éppen azért a halál rettenetes tényével együtt járt, együtt élt a halhatatlanság, az örök élet biztató reménye is. Minél jobban, miné’ tisztábban ismerte meg az ember Istent, annál jobban erősödött az örök élet reménysége. Mert az Isten az, aki, mert olyan, amilyennek kijelentette magát, azért nem lehet az, hogy elpusztulni hagyja az embert! Isten személyes viszonyba lépett az emberrel. Leereszkedett az emberhez, hogy az ember szeresse Öt, hogy Ő is szeresse az embert. Isten és az ember egymásssal összeköttetésbe jön, lélek találkozik a lélekkel, Isten és ember élettársak lesznek. És ez a szeretetbeli együttjárás, együttélés nem csak képzeleti. hanem a legboldogabb tapasz alati tény. Énók Istennel járt. Ábrahám Isten barátja volt. Mózes úgy járt, mintha látta volna a láthatatlant. A barátság azonban nem egyoldalú. Nemcsak annyi, hogy' mi élettársunkká tesszük az Istent, ha- nem, hogy Ő is azzá tesz minket. Nemcsak abban áll. hogy a mi szeretetünk kiárad Isten felé, hanem hogy az Ő sZeretete is kiárad mi felénk. Most már ez a nagy kérdés: véget vethet-e a halál ennek a megszentelt közösségnek? elrabolhatja-e a halál Istentől az Ő barátait? végét jelenti-e a koporsó ennek a szent és szeretetteljes közösségnek? Lehetséges volna-e az, hogy Isten csak azért keltse fel szeretetünket, hogy aztán a halál elrabolja azt? Lehetetlen ez! Lehetetlen, mert Isten szeretete változatlan, örökkétartó szeretet! Ha Ő szeret, akkor örökké szeret! A halál nem rabolhatja el az Ő sze- retetét, sem azokat, akik Öt szeretik, mert akkor a halál erősebb volna az Istennél! Isten nem hagyhatja el övéit. Az örök élet reménye ott él az ember lelkében, de a reménynél többre vágyott. Bizonyosságot akart. Tudni akarta a titkot. És ezt a bizonyosságot adta meg a husvét. Egy nagy, megdönthetetlen tényt tárt elénk: Jézus feltámadt a halálból! Meghalt, de feltámadott! Megjárta a halál birodalmát és visszatérve diadalmasan azt mondotta: “halott valék, és ime élek örökkön örökké és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai!” Jézus feltámadása az örök élet reménységét bizonyossággá tette! A CSENDES ÓRA SORRENDJE: Gyújtsd magad köré szerelteidet, barátaidat és úgy tarts házi istentiszteletet. 1. 117 dics. 1, 2, 3 verse. “Óh Ur Jézus, idvességem.......” 2. Bibliaolvasás: Je’enések 7:9-17. 3. 289 dics. 1, 2, 3 v.: “Feljebb emeljetek, feljebb.......” 4. Ima: a tanítás előtti és akit a lélek indít, imádkozzék. 5. Olvasandó: “Találkozunk-e végre az atyai ház ölén?” 6. Ima: a tanítás utáni és a jelenlevők rövid fohászai. 7. Miatyánk, közösen. 8. 291: “Szép honom, otthonom.......” 9. Áldás. “Minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hivott el minket a Jézus Krisztusban, ő maga tegyen töké etesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké, Ámen.” I. Péter 5 Lo. 11. Az emberek évtizedeken át hitték, remélték, hogy kell lenni, az ismert fö’drészen kívül egy má sik földrésznek is. Érvekkel bizonyították, hogy van, hogy kell lenni ilyennek. De ez csak hit. csak reménység, csak feltevés volt mindaddig, mig el nem indult Columbus, mig fel nem’fedezte ez uj földrészt és haza térve diadalmasan kiáltotta: Van ott földrész! Én ott voltam! onnét jövök és bizonyosságot teszek róla! Jézus a mi Columbusunk. Az Ő feltámadásáig csak reméltük, csak hittük, hogy van örök élet, most már bizonyosan tudjuk! Jézus odaát volt, visszatért és diadalmasan hirdeti: van élet odaát! Én vagyok a feltámadás és az élet! A halál nem a félelmek királya többé! nem éjszaka, hanem reggel! nem vég, hanem kezdet! kocsi, amelyen mint Illés, a menybe megyünk mi is. Egy kislányka esténkint ezzel a köszöntéssel búcsúzott el édes apjától: “Jó éjszakát édes apám, reggel újra látjuk egymást!” A kedves, angyal arcú gyermek megbetegedett, a halál angyala eljött, hogy elvigye a kis ártatlanságot az egekbe. Az utolsó percekben magához hivta édes apját, vékony, lesoványodott karjaival magához szorította, átölelte a nyakát, aztán elhaló hangon ennyit mondott: “jó éjszakát édes apám, reggel újra látjuk egymást!” És ezzel kilehelte le'két. Annak a gyermeknek igaza volt. Ezzel búcsúzhatunk el szeretteinktől, ezzel válhatunk el az élet határánál: “reggel viszontlátjuk egymást!” Az örök élet hajnalán együtt köszöntünk szép hazám! Vágyakozom elköltözni és a Krisztussal lenni, hogy meglássam őt, meglássam szeretteimet és örökké együtt lehessek velük az örök béke és boldogság honában. Mondd, találkozunk-e végre az atyai ház ölén?.... A küszöbről visszanézve, majd téged kereslek én! Óh, ha a Jézusé vagy, ha szereted Öt, akkor boldogan feleheted: Ott, igen, ott lelsz te engem, az élet forrásainál, óh, hogy örvend és vár a lelkem ily viszontlátásra már! IMA. Óh, hogy az én lelkem, szerető Atyám, jó Istenem! óh hogy vár, szomjuhozva, epekedve vár arra a napra, amikor megláthatlak Téged, amikor szemtől-szembe megállhatok Te veled! Nézhetem szépségedet, csudálhatom kegyelmedet, imádhatom jóságodat, óh, hogy vár a lelkem arra, amikor majd a fehér ruhákba öltözött seregben zenghetem, óh Bárány Jézus, a Te dicséretedet, óh, hogy örvend és vár a lelkem az elkötözött szeretteimmel való találkozásra. Uram, add, hogy abban a csoportban, mely eljő napkeletről, napnyugatról és letelepszik a Te országodban, abban a csoportban megtalálhassam, viszontláthassam azokat, akikre lelkem vágyik, akiket szivem szeret. Istenem a Jézus véréért, kegyelmezz az én lelkemnek és add meg nékem a Te országod örök javait. Óh vigy be az egek egébe, imádá- sod szent helyébe, Ámen. ÚJLAKI FERENC MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink írtak: Vasadi Béla ref. lelkész, a lancasteri egyetem és theologia hallgatója: Akik az Istent megcsonkítják és Keresztyén nemzetköziség. Dienes Bana caldweili (N. J.) presb. lelkész: Megálljunk csak fiatalság! Horváth Sámuel homesteadi (Pa.) ref. lelkész: István vértanú. Hankó M. Gyula columbusi ref. lelkész: udakozzátok az írásokat. Újlaki Ferenc ioraini ref. lelkész: Találkozunk-e végre az atyai ház ölén.
