Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-18 / 16. szám
16-ik szám AMERIKA! MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 oldal VASÁRNAPI ISKOLA XVII. Lecke BÁTORSÁG. Április 26. Zsoltárok könyve 27:14. Várjad az Urat, légy erős: bátorkodjék a te szived. KEZDŐKNEK. Lelki bátorság alatt értjük azt, amikor egy gyermek igazat mond, jót cselekszik és nem mondja vagy teszi az el- lentkezöt. Az ilyen bátor emberek nevével telve van a történelem, hiszen csakis azokat állítjuk példakép a gyermekek elé. Ilyen bátor emberről tanít a szentirás, a ki inkább életét áldozza fel, de hitét meg nem tagadja. Nézzük csak — itt egy gyermek csalja meg kis testvérkéjét, amott egy másik gyermek felejtkezett meg magáról és hazugságra nyíltak ajkai. Néha elmaradozott a vasárnapi iskolából, mert mig odaér a jó pajtások lebeszélik, félre vezetik az egyenes ösvényről. Vájjon milyen emberek lesznek az efféle gyermekekből t Hiszen Jézus édes Idvezitőnk a mennyország polgáraivá avatta fel a gyermekeket, Ö szépnek, tisztának, boldognak tanította őket, mégis mennyi gyermek felett hullatja az édes anya bánatos könyeit. Miért történnek mindezek ? Azért mert nem vagyunk elég bátrak szembeállani a gonosz- szál, nem vagyunk elég erősek kitartani Jézus mellett. Mikor Jézus tizenkét esztendős volt már a bölcsek között találták meg a templomban. Ezzel példát mutatott arra nézve, hogy a gyermekeknek itt kell megszerezni azt a lelki erőt, ami nélkül a kisértés pusztájában maradnak. A mi egyházunknak bátor gyermekekre, valódi hősökre van szüksége. Mert csak igy növekedhet az Isten országa, igv ragyoghat az evangyélium fényes napja, igy marad meg egyházunk, az isteni igazságnak alapjául. Kérdések: Sorold fel a bátor embereket, akikről már hallottál. Említs a szentirásból egynéhány hőst. Milyen előnyök várnak a bátor gyermekekre ? Hü maradsz-e Jézushoz? Mondjátok el az aranyigét együttesen. HALADÓKNAK. ISTVÁN VÉRTANÚ. Cselekedetek könyve 6:8—15. Bibliai olvasásra. Diákonusok választása: Csel. 6 :l-7. István a tanács előtt: Csel. 6:8-15. István, mint vértanú: Csel. 7:57-80. A hitnek hősei: Zsid. 11:32-40. Az első mártír: 1. Mózes 4:3-8. A mártírok dicsősége: Jel. 7:13-17. Az első keresztyének, akik hathatós erővel terjesztették az evangyéliumi világosságot az emberek között, amikor már annyira megszaporodott számuk, hogy szükségesnek gondolták a munka megosztását, a vagyon kézelésre és az alamizsnák igazságos kiosztására, választottak hét diakónust. István, egy a hét diakónus közül való volt, akit Krisztus feltámadásáról tartott telkes beszédjéért agyonköveztek. A népnek haragját nyugodtan fogadta s imádkozva állt szembe a halállal: Uram Jézus, vedd hozzád az én lelkemet. Térdre esvén és nagy fen- szóval kiált vala: Uram! ne tulajdonítsd nekik a bűnt. És amikor ezeket mondotta volna elaluvék. István a keresztyén vallás első vértanúja, akinek életéről nagyon keveset jegyzett fel a szentirás, vagy a történelem. De egyetlen tettével példaképül áll a keresztyén egyház történetében. Feláldozta életét hitéért, a Jézus Krisztus evangyéliumáért, hogy ez által példát mutasson a többi keresztyéneknek. István bátorsága. Az egybegyült sokaságnak beszélt Jézusról, az ő tanításáról. Nagy bátorság volt akkor még mindezekről beszélni. Hiszen a nép előtt még ott sötétlett a golgotái kereszt. Nem is hallgattak István beszédjére, hanem haragjukban reá támadtak, hogy elhallgatassák, mintha a lelkesedést, vagy az igaz meggyőződést oly könnyen el lehetne né- mitani. A biblia telve van ragyogó nevekkel, akik bátrak, hősök voltak. Ilyenek voltak Dávid, Illés, Dániel, vagy bármelyek a próféták közül. A lelki bátorságra nagy szükség van, mert az erény csak úgy biztosítható, és a gonoszságnak ezer árnyalatait csak ezzel lehet legyőzni. Ha minden kis gyermek bátorsággal eltelve szóllana arról, amit tanul a vasárnapi iskolában, milyen másképen alakulna ki az egyházi élet. Mikor megismeri Jézust, mint a gyermekek barátját, s megtanulja, hogy csak ő benne és csak ő általa lehet életünk tökéletes, ugyan miért ne dicsekednénk mindezekkel? Talán sokan meggyőzve és megveretve látják a vallásukat, egyházukat és iskolájukat, de nem azoknak a vallásukat, egyházukat és iskolájukat, akik lelki bátorsággal mernek bizonyságot tenni Istenről és Jézusról. A keresztyén vallás terjedt, hódított amikor István és hozzá hasonló bátor emberek és ifjak hirdették az evangyéliu- mot. Akkor egész országot ejtett hatalmába a keresztyén szellem: manapság nagy erőnkbe kerül, ha szegényesen megtudjuk tartani azt, amit őseinktől örököltünk. István vértanú bátorsága és szelleme kell a mi életünkbe, hogy felemeljük a keresztyén vallás dicsőséges zászlaját. Dávid bátorsága elűzte az ellenséget, amit nem tudtak megtenni izraelnek ösz- szes férfiai. Úgyszintén Dávid bátorsága egy egész országnak, egy nemzetnek lelki éltét változtatta át. Azért mondja szép énekünk: Bátor légy, mint Dániel. Bátor vitéz légy, Istenről és hitedről tanúságot tégy. Aranyige: Légy hiv mind halálig, és néked adom az élet koronáját. Jelenések könyve 2:10. Horváth Sámuel Nekünk, keresztyéneknek nagy hibánk a kicsinyeskedés és rövidlátás. Nagyon sok emelkedett szellemű embert részben az tart vissza a keresztyének közösségébe való formális belépéstől, hogy éppen maguk a keresztyének élnek úgy hogy abban a nem-keresztyén ember semmi felemelőt, semmi követésre méltót nem talál. Egy lelkész, irja saját tapasztalata alapján a következőket: “Egy alkalommal X. városban evangeli- záló Istentiszteletek voltak. Az egyik esti alkalommal én is beszéltem. Beszédem végén felhívtam azokat kik Krisztusnak eddig nem voltak teljes szivb l követői, hogy ha úgy érzik, hogy megtalálták Őt és megtértek, lépjenek ki a templom közepére és tegyenek vallást Jézusról, mint megváltójukról. Egy fiatal nő úgy látszott, hogy kész az elhatározásra s szavaim folytán már-már felállt, hogy elire lépjen, midőn láttam, hogy az anyja, ki mellette ült, megrántotta a ruhája szélét, s félhangosan a fülébe súgta: “Ne menj ki.” Mfkor vége volt az Istentiszteletnek, odamentem a leány mamájához s megkérdeztem tőle: “Ön talán nem akarja azt, hogy a leánya keresztyén legyen?” “Dehogynem, de nem akarom, hogy a leányom ebben a templomban térjen meg. Ön szépen beszélt, lelkész ur, az emberek, kik ehhez az egyházhoz tartoznak s az Ön templomába járnak, mind jó emberek. De én itt csak látogatónak, érdeklődőnek jöttem a leányommal együtt. Aztán meg a jövő héten a mi egyházunknál lesznek ilyen összejövetelek; ha tehát meg akar térni a leányom, jobb szeretném, ha a mi tempdomunkban térne meg...” Óh, de sokszor elfeledjük, hogy Istent nem Jeruzsálemben, nem is a Garizim hegyén, hanem lélekben és igazágban kellene imádnunk!
