Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-18 / 16. szám
16-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal KERESZTYÉN NEMZETKÖZISÉG Nemzetköziség — mennyire gyűlöletes némelyek előtt ez a szó. S mily kevesen vannak, akik a nemzetköziség gondolatának mélységét, magasságát, szélességét és hosszúságát képesek kellőképen értékelés tárgyává tenni. Pedig a nemzetköziség gondolata mintegy kifejezője, mutatója az emberiség egyik legmélyebb, legösztönszerübb vágyódásának. S bármennyire is gyűlöljék némelyek még csak a gondolatát is annak, hogy némely tekintetben nemzet és nemzet között semminemű külömbség nincs, mégis merem állítani, hogy nincs ember a mai világ élet- áradatában, aki, ha nem is gondolkozásában, de viselkedésében el ne árulná azt, hogy ha öntudatlanul is, de mégis csak hisz a nemzetköziség realitásának mindinkább kibontakozó, s eddig még kellőképen ki nem aknázott erő-halmazában. A kérdés természetesen az, hogy mely érték skálája teszi a nemzetköziség gondolatát örökértékü gondolattá, s majdan teljes egészében kibontakozó valósággá? Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy hiszek-e a nemzetköziség gondolatában, és ha igen, úgy miben áll nemzetköziségem hitvallása, válaszomat a nagy Pál apostoltól kölcsönözném, s igy szólanék : “Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.... Mert nem szégyellem a Krisztus evangyéliumát, mert Istennek hatalma az, minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.” Ez a hitvallás pedig elárulja azt, hogy én a nemzetköziség azon formájában hiszek, amelynek jelzője is van, és ez a jelző nem más, mint a “keresztyén” szó. Mit jelent keresztyén szempontból nemzetközinek lenni? Jelenti először is azt, hogy kimondottan, öntudatosan és boldogan valamely nemzet fiának vallom magamat. Hogy hiszek abban, hogy a keresztyéni éghajlat alatt nacionálizmus és internacionálizmus a legjobb barátságban megállhatnak egymás mellett, sőt egymásnak még segítségére is lehetnek. Hogy hiszek abban, hogy Isten nem minden ok nélkül hozta létre a fejlődés folyamán a külömböző népfajokat és nemzeteket. — Hogy a népek és fajok épen változatosságaikkal Isten titokzatosan jóságos világtervének megvalósulásában is jelentős szerepet játszanak. Mert a mi Istenünk mindenek felett a változatosságnak Istene. Isten oly nagy, oly hatalmas és mindenható, hogy két egyforma embert sem teremt erre a világra. “Kicsoda külömböztet meg téged” — kérdi a nagy Pál apóstól is. Válaszunk más nem lehet, mint ez az egy szó: Isten. Mert a kegyelmi ajándékokban külömbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is külömbség van, de ugyanaz az Ur. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Az az ember tehát, aki nem használja fel Isten különös kegyelmi ajándékait, melyekkel tetszett az Istennek épen őt megáldania, nem méltó Isten jóvoltára. S az az ember, aki összetöri, lerombolja egyéniségét, aki nem törődik a személyiségében szendergő drága lenető- ségek kiaknázásával, Isten ellenségeinek táborához csatlakozik. “Kicsoda különböztet meg téged?” — ugyanezt a kérdést feltehetjük az egyes nemzeteknek és fajoknak is. Mert minden egyes fajnak és nemzetnek meg van az Istentől kapott egyénisége, csakúgy mint az egyes embernek. Isten ellen való vétek tehát megpróbálkozni azzal, hogy bármelyikönk is mintegy kivetkőzzék és teljességgel szakítson azokkal a sajátságokkal, lényegbe, egyéniségbe vágó vonásokkal, melyek őt nemzetének, avagy fajának nélkülözhetetlen alkatrészévé teszik. Légy tehát nacionalista érzelmű, legyen meg benned a fajodhoz való ragaszkodás, csak azért, mert már annak előtte ráébredtél a fajodban lakozó isten-értékek kiaknázására várakozó ajándék-halmazára. Más felől azonban légy keresztyén értelemben őszintén internacionalista is. De melyek azok az alapelvek, amelyeken a mi keresztyén nemzetköziségünk felépülhet ? Első követelmény annak elismerése, hogy az emberiség egyetlen közösséget alkot, még akkor is, ha a nemzetek és fajok, az arcszin és viselkedés, a társadalmi és egyéb szokások megkülönböztetik az embereket egymástól. Másodszor be kell ismernünk azt, hogy igen is vannak lényegbe vágó különbségek ember és ember, faj és faj, nemzet és nemzet között. E különbségek elnézése, figyelmen kívül hagyása sok nemzeti türelmetlenségre, féltékenységre és egyoldalú, elszinteleni- tő kísérletekre adott már alkalmat. Épen ebben rejlik a legtöbb kommunisztikus törekvés tragédiájának titka. Mert bár a kommunisztikus törekvések a “vörös szin” jegyében folynak le, végső megvalósulásoknál az elszíntelenedés körvonalaiban való elmosódás jellemzi őket. És ha egykor sikerülni fog az emberiségnek egy kommunisztikus társadalmat kitermelni, úgy ennek a társas közösségnek mindene lesz, csak épen egy fog hiányozni belőle: egyéniség. A keresztyén internacionalizmus hangoztatja a nemzeti és faji különbségeket. De ugyanakkor beismeri azt, hogy ezek a különbségek nem jelentik minden esetben az egyik nemzetnek a másikkal szemben való alsóbbrendűségét. És az a nemzet avagy faj önmaga alatt fűrészeli el a fának ágát, amelyik egész idejét öntelt büszkeséggel állandóan annak bebizonyításával tölti, hogy mi minden teszi őt feljebbvalóvá a másik nemzettel szemben. Egyéni, faji és nemzeti feljebbvalóságunkat soha sem bizonyítgatnunk, de élnünk kell. Az élet célja mindig a több-élet. A kevés akkor érte el célját, amikor többé lett. S boldog az a nemzet és faj, amely az Isten által neki adott kevésből a “min- dig-többet” ki tudja termelni. De még boldogabb az a faj és nemzet, amely a másik fajnak és nemzetnek Istentől kapott kévéséből is igyekszik “mindig-többet” kitermelni. Mert ebben áll az igazi internacionalizmus: Hogyan lehet egyik nemzet és faj a másiknak szolgálatára? Miképen adhatja meg az egyik a másiknak a jóságban való elmélyülés teljes kibontakozásának lehetőségét. Miképen juttathatja el egyik faj a másikat a mindkettőjük által annyira sóvárgott idvességre ?! Keresztyén értelemben nemzetközinek lenni tehát nem jelent mást, mint alázatos törekvést a világ népeinek evangé- lizálását illetőleg. Te, keresztyén, nacionalista, igyekezz tehát keresztyén internacionalistává átfejlődni, s próbáld meg beoltani a még nem-keresztyén és más faji sajátságokkal biró nemzeteket egy oly keresztyénséggel, mely mentessé, immunissá teszi őket a te fajodnak és nemzetednek nacionális-izü, konvencionális ke- resztyénségétől. Vasady Béla. Akármi a kötelességed, nem lehetsz hü Istenhez, hacsak nem igyekszel munkádat a tőled telhető legjobban végezni. A világ csak akkor lesz teljes, ha abban mindenki hűségesen elvégzi a maga — bármily csekély — munkáját. * * * Bár ha a mindenünnen szemünk elé táruló szomorú pusztaság azt hangoztatja is, mintha az anyaszentegyháznak maradványa sem volna a földön, mégis be kell látnunk, hogy Krisztus halála megtermi a maga gyümölcsét s hogy Isten mintegy rejtekben csodálatosképen megőrzi a maga egyházát. Kálvin. * * * A demokrácia alapjában véve nem politika dolga; a demokrácia alapjában véve nem a többség által történő választás; a demokrácia alapjában véve nem a képviselet által való kormányzás. A demokrácia alapjában véve az a meggyőződés, hogy egészen egyszerű emberekbe is nagyszerű lehetőségek rejlenek s hogy ezért, ha az alkalom kapuját tágra nyitjuk, úgy hogy minden ember kifejleszthesse a maga legjava erejét, valószínűtlen helyeken is bámulatba ejtő következményeket fogunk látni.
