Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-18 / 16. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 16-ik szám t----- ' 1 ................."N PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. EDITOR TN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit. Mich. Tel. Cedar 4237 SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. __________________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of America! Mindennemű közleménvek vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. f---------------------------------------------N KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 423T ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. k ___________________________z AZ ÜNNEPEK ELMÚLTAK. Most már ^ ismét vissza eshetünk az ünnep előtti hétköznapok szürkeségébe. Valami érthetetlen és bosszantó van abban, hogy amig az ünnepek tartanak, addig a mi népünk vallásossága is valami ünnepi lendületet vesz magára. A templomot szorgalmasabban látogatja. Adakozó kedve sokkal nagyobb. Gondolkozása, érzése, hite mintegy nemesebb. Mihelyst aztán elmúlnak az ünnepek: a templomlátogatók száma egyszerre megcsökken. Az áldozatkészség lelohad. A közömbösség, a nemtörődömség kezd a szivek fölött úrrá lenni. Hát ez nem jól van igy! A vallás nem ünneplő ruha, amit minden nagyobb ünnepen kiveszünk a szekrényből, felöltjük s az ünnep után pedig vissza akasztjuk a szegre: hadd egye a moly a következő ünnepig! A vallás élet s ennek pezsegni kell az ünnep után csak éppen úgy, mint az ünnep alatt. Csak akkor nevezhetjük magunkat a Krisztus igaz követőinek, ha vallásos életünk ereje, tevékenysége az ünnep után is megtartja az ünnepek alatt tanúsított színvonalat s visszaesést nem mutat. Arra kell törekednünk, hogy ezt a célt minél előbb elérjük, hogy igy nyugodt lélekkel nézhessünk a jövő elé. TTUSVÉTI ÜNNEPLÉSÜNKKEL kapcsolatban rá kell mutatnunk egy másik, bennünket, magyar reformátusokat igen jellemző s tegyük hozzá, hogy igen szomorú körülményre is. Arról van ugyanis szó, hogy még ilyen nagy ünnepen is, mint a husvét, egyháztagjaink igen nagy része nem járul az TJrasztalához. Templomaink ilyenkor zsúfolva vannak. De amikor vége az istentiszteletnek: egyszerűen hátat forditnak a megtérített Urasztalá- nak s igen sokat mondunk, ha megállapítjuk, hogy csak fele járul az Urasztalá- hoz azoknak, akiknek ott lenne a helyük, hogy igy ezzel is bizonyságot tegyenek hiúikról. Vájjon mikor fogunk mi már a hitéletnek arra a magaslatára emelkedni, MEGJEGYZÉSEK hogy Urvacsoraosztás alkalmával kivétel nélkül minden egyháztag benn marad s magához veszi a Krisztus megtöretett testének és kiontatott vérének szent jegyeit és zálogait? AZ UTÓBBI IDŐBEN egyre több és több egyházunk kezdi belátni azt az igazságot, hogy jobb adni, mint venni. És nemcsak önmagáról akar gondot viselni, de igyekszik másokon is segíteni. Hogy csak az árvaházat említsük: ma már egyre nagyobb azoknak a gyülekezeteknek a száma, amelyek rendszeres és egyre bőkezűbb adományaikkal sietnek az árvaház felsegitésére. Legutóbb a detroiti gyülekezetben működő női egyesület tartott árvaházi hetet s ennek a hétnek eredményeként ötszáz (500) dollárt juttatott az árvaház igazgatóságához a szükséges kiadások fedezésére. Persze, amit a detroiti református egyház női egyesülete tett, bár az elismerés a nagy és fáradságos munkáért minden tekintetben a nőket illeti, ez az összeg főként mégis az egyház tagjaitól gyűlt be és igy ez ugyattal az egyház adománya is. Amint értesülünk, a detroiti egyház női egyesülete az árvaházi hetet rendszeresiteni akarja s minden évben meg fogja tartani. A csodálatos a dologban az, hogy a detroiti női egyesület egy csöppet sem szegényebb, mint azelőtt volt. Összehoztak és oda ajándékoztak ötszáz dollárt az árvaháznak és mégis tudtak az egyház javára is egy másik ötszáz dollárt húsvéti ajándékként adni, sőt közel ezer dollárjuk még igy is maradt a saját pénztárukban. Minderre pedig a karácsony és husvét közötti időben segítette őket az Isten. Hát biz’ az áldozat- készség olyan, mint a rózsabokor. Ha egy rózsát leszakasztunk róla, három is nyil- lik a helyén. Minél többet adunk mások megsegítésére, annál többet tudunk tenni önmagunkért. A DUNK-E JUBILEUMI ajándékot anyaszentegyházunknak? Ez a kérdés foglalkoztatja ma a három magyar egyházmegye vezetőségét. E sorok Írásakor már minden gyülekezet megkapta a szükséges felvilágosító iratokat. Mi ez alkalommal csak arra akarjuk serkenteni egyházainkat, hogy legjobb tehetsége szerint járuljon hozzá mindenik ehez a jubileumi adományhoz legalább tagonként egy dollárral. Persze ez nem kényszer. Aki akar, az ad. Am akkor becsül- nők meg önmagunkat igazán, ha mindnyájan adnánk! AMINT A SZIVES OLVASÓ látja, ^ lapunk mai száma már csak nyolc oldalon jelenik meg. Szükség volt erre a tércsökkentésrs azért, mert az elmúlt hat hónap alatt két ezer dollárral több volt a kiadásunk, mint a bevételünk. Ez a két ezer dollár nem szerepelt a költségvetésben és igy nincs reá fedezet. Ez az állapot azonban csak rövid ideig fog tartani s lapunk újra tizenhat oldalon jelenik meg. Egy dolog azonban bizonyos: ha tizenhat, Aragy ennél több oldalra terjedő lapot akarunk .meg kell mutatnunk, hogy erre érdemesek vagyunk! Miként adhatjuk bizonyságát annak, hogy mi érdemesek vagyunk nagyobb terjedelmű lapra is? Úgy, hogy minden kicsinyeskedést félre teszünk s egy szivvel-lélekkel oda állunk a lap mellé s igyekszünk azt minél szélesebb körben elterjeszteni. A legkönyebb persze az lenne, hogy a lappal járó kiadásokat fedeznék a Boardok, mint azelőtt. Nekünk azonban meg kell már egyszer mutatnunk, hogy a saját lábunkon is tudunk járni. Meg kell mutatnunk azt, hogy lapunkat önfentartóvá, fizetőképessé tudjuk tenni. Nincs Amerikában még egy másik lap, melynek oly szép kilátásai lehetnének a fejlődésre, mint a mi lapunknak. Csak ne akarjunk örökkön- örökké mankón járni. Ne várjuk azt, hogy a Boardok adják ki számunkra a lapot. Tegyük ezt a lapot anyagilag is életképessé. ,
