Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-18 / 16. szám
Bsv VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT. MICH. 1925 ÁPRILIS 18. NO. 16. SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA <0 i & j Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. / aider the Act of March 3, 1879. mi0-\ AKIK AZ ISTENT MEGCSONKÍTJÁK Talán némelyek, akik elolvassák a fenti címet, méltatlankodva fognak felkiáltani: hogyan is lehet még csak gondolni is arra, hogy vannak olyanok, akik az Istent megcsonkítják. S kétségtelenül. a mélyen vallásos keresztyén lélek egész lényében méltán felháborodhatik egy ily gondolatnak már csak a felvetésekor is. A szomorú valóság azonban másfelől az, hogy nagyon sokan élnek e földön, akik ha nyíltan nem is merik tagadni Isten létezését, de nem fogadják el az egész Istent, úgy ahogy Ő saját magát kijelentette nékünk a Bibliában, az üdv-történet titokzatosan megrázó és felemelő fázisaiban. És ha csak egy pillanatra is jól bele nézünk az amerikanizált német liberális theológiai törekvések legelrejtettebb rugóinak összekuszált világába, azonnal felfedezhetjük, hogy a legtöbbnek mélyén ott szendereg — sőt akcióba is lép — egy megcsonkított Isten-fogalom. Sőt a hétköznapi emberek gondolatvilágában is ott él a legtöbbször a valamiképen megcsonkított Istennek fogalma. Csakhogy, mig náluk ez rendesen öntudatlan, addig az úgynevezett “theológiai-modernizmus” híveinél és képviselőinél az Isten-csonkitás művelete nagyon is öntudatosan történik, s épen azért méltán felháborithat bennünket, akiit a Bibliában, a nagy természetben, és a mi életünk kibontakozásában nap-nap után felfedezzük a “teljes Istent”, az ő lényének összhangzatos háztartásában. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a theológia, válaszom ez lenne: organizmus. Organizmus, melyet, lia megsértet, megkarcolsz, avagy megcsonkítasz, azonnal élettelenné teszed És minden theológiai rendszer középpontjában, fókuszában ott ég. vilá- gol, hat és munkálkodik az illető theológusnak Istenről alkotott fogalma. Lássuk tehát, miképen csonkítják meg némelyek a ke- resztyénség Istenét.... Vannak, akik állítják, hogy Isten megismerhetetlen, hogy Ő róla semmi bizonyosat nem tudhatunk, sem pedig nem állíthatunk. Istent nem is annyira megismerni, mint inkább megérezni kell. Mások pedig végtelen sok formában tanítják, hogy az Istenfogalom nem más, mint mentő-őv, “ugró-deszka”, melyet az ember szükségszerben kivetít és kitermel öntudatában, csak azért, hogy ez mintegy segítségére legyen a természetben rejlő ellenséges erőkkel folytatott harcában. Hogy aztán e mögött a szükségszerűen kitermelt Isten-fogalom mögött és ezen kívül létezik-e maga az Isten, azzal nékik egyáltalán nem kell törődni. Ismét mások elismerik, hogy Isten létezik, rajtunk kívül, tőlünk és a mi Isten fogalmunktól függetlenül, de nem hisznek benne úgy, amint Ő megjelenik előttünk a Bibliában. William James, Amerika egyik legnagyobb filozófusa például egyenesen és őszintén bevallotta, hogy ő nem hisz Isten mindenhatóságában, minden- tudóságában, mindenütt jelenvalóságában, stb. Istennek ezen tulajdonságai szerinte az emberi spekuláció szüleményei. Elég. ha azt tudjuk, hogy Isten erkölcsi Lény, hogy Isten lélek, szeretet, szépség és jóság. Minden igaz vallásos lélek megelégedhetik eny- nyivel. Mások viszont csak gyönyörködni szeretnek Istenben, a nélkül, hogy félnék is Őt. Ismét vannak olyanok, akik “jó barátot” próbálnak csinálni Istenből. így szólnak: demokratikus gon- dolkozásu Istenre van szüksége a mai világnak, nem pedig “királyok királyára” és “Urak Urára”, amiképen a Biblia tanít Ő róla. Újra mások szeretnék Istent azonosítani a nagy természettel, vagy az emberiséggel, és azt állítják, hogy amiképen az emberiség lépten-nyomon fejlődik, aképen Isten lénye is változik, fejlődik, mert Isten nem más, mint az emberiség fejlődő szellemi élete. És hányszor találkozhatunk a mindennapi életben olyan emberrel, aki hisz ugyan abban, hogy Isten teremtette a meny- nvet és a földet, de a gondviselő Isten fogalma végtelenül ide- genszerünek tűnik fel előtte. Mások pedig, miután nem tudják megmagyarázni maguknak azt, hogy Isten miképen nézheti el a bűnnek és a Sátánnak romboló uralmát, inkább a “véges” Isten fogalmához menekülnek. Végül, és az amerikai vallásos életben ez a legmindennapibb Isten-csonkitás: szeretik Istent “szerető és megbocsájtó” Istennek ismerni, s lehetőleg elhallgatni azt, hogy Isten egyúttal “igazságos és ítélő” biró is. — De lássuk most már, miképen cáfolja meg ezeket az Isten-csonkitókat maga a Biblia, mely nem más, mint Isten ön-kijelentése. A Biblia tanítja, hogy Isten teljes egészében megismerhetetlen, megközelíthetetlen. Áz Istent soha senki nem látta, és nem is láthatta Mert Isten “hozzáférhetetlen világosságban lakozik”, “a nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Ur a magasságban.” “Amiképen magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az ő utai a mi utainknál, és gondolatai a mi gondolatainknál.” Pál pedig igy kiált fel: “Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége. Mely igen kikutathatlanok az Ő Ítéletei s kinyomozha- tatlanok az ő utal. Mert kicsoda ismerte meg az Ur értelmét, vagv kicsoda volt néki tanácsosa? De ugyanaz a Pál, és ugyanaz a Biblia, amelv egyfelől tanitda, hogy Istent teUes egészében meg nem ismerhetjük, másfelől állítja, hogy Isten lélek, szeretet ro- molhatatlan. világosság, “kié egyedül a halhatatlanság”. Hogy ami az Isten felől tudható: az meg van még a pogányokban is, mert az Isten megjelentette nékik. Mert, ami az Istenben láthatatlan. tudniillik az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén, megláttatik. És mig Isten egyfelől magasságban és szentségben lakozik, más* felől egviitt van Ő a mecroiüottnl és alázatos szb'üvel is. hogy megelevenítse a megtörtek szivét. Továbbá Isten nem csak teremtette a világot, de mindez ideig munkálkodik is. És nem csak ő tőle. de Ő általa és Ő reá nézve is vannak mindenek. Sőt mi emberek Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Alert Isten nemcsak fent a magasban trónol, de mindenütt ielen is van. Ezért tudia a zsoltáriró oly szépen énekelni: “Hová menjek a Te lelked elől és a Te orcád elől hová fussak? Ha a mennvbe hágok fel. ott va<zv. ha a Senlba vetek ágvat. ott is leien vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék. ott is a Te kezed vezérelne engem, o+t is jelen vagy.” Vaiion ezek után meg- tagadhatúik-e istentől William James-szel együtt az ő mindenütt jelenvalóságát? Azokra pedig, akik azt állít,iák, hogv a mi elménk mintegy szükségszerűen termeli ki magában az Ts* en-fogalmat. anélkül, ho"v Isten valóban létezne is ra hunk kiviil, ráidézzük a példabeszédek könyvében olvasható bölcs mondást: “Az ember e’méje gondnka meg a maga ut-át. de az Ur igazgatja annak tárását.” Továbbá, mig egyfelől a B’bHa tanitia. hogy a mi Istenünk “iókedvü” Isten, és a zsoltáriró mintegv kéri is az Istentől, hogy legyen az ő szépsége és jókedve mwaitunk. másfelől bah’ósla- tuan hangzik felénk ma is a Biblia világából: “Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.” Mert “a mi Istenünk megemésztő tűz.” És ő nem csak kegyelmet, de “Ítéletet és igazságot is gyakorol e földön”, mert e háromban telik neki kedve. Biznny ma is jó lenne, ha a, prédikátorok többet beszélnének Istenről, mint igazságos Ítélő biróról, mint annak idején Jonathan Edwards. Amerika egvik legnagyobb theológusa tette, aki olv megrázóan tudott prédikálni az Isten haragiáról és “busulásáról”, hogv beszédei száz és száz embert meltérésre indítottak. “Alert Isten van. és nincs Isten Ö kívüle ó öl és elevenit. sebesit és gvógvit, és nincs aki kezéből megszabaduljon.” És Sámuel anyja. Anna is ekép énekel: “Az Ur öl és elevenit, sírba visz és visszahoz.” Vég nélkül idéHietnők a Bibliát az Isten-csonkitók megcáfolása végett. De szükségtelen. Elég. ha ezek után megállapítjuk, hnrrv az Isten-csonkitók vagv tudatlanok, mert nem ismerik a B:hlia Istenét vagv pedig Isten-kár omlók, mert nem akarják elismerni a Bibb'a Istenét. Alár pedig nekünk a Bibh'a Istenével kell összenőnünk, mert nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. VASADY BÉLA.
