Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-11 / 15. szám

15-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3. oldal

A IIUSVÉT A KERESZTYÉN világnak

legértékesebb ünnepe. Ezen a napon győzte le a halált, az emberiség leghatalmasabb ellenségét, az élet fejedelme, az Ur Jézus Krisztus. A gonoszság keresztre feszitette Őt, a kiben bűn nem találtatott, a ki ártatlan, tiszta és szent vala. A kereszten azonban nem gyilkolhatták meg az eszmét. De az Isten-embernek még a teste sem maradt a sirban. Har-' madnapra feltámadott. Megbizonyitotta ezzel egyrészt azt. hogy győzött a gonoszságon, másrészt meg azt, hogy van feltámadás; és majd ama nagy napon, a mikor megszereztük az érdemet arra, hogy megdicsőittessünk: fel fogunk mi is porainkból támadni.

Zengjünk hát hozsannát e napon! — Mert most már nincs okunk arra, hogy félelemmel tekintsünk sirunk fenekére. Látjuk a Jézus példájából, hogy a holtak porából életre kelünk. Nincs már mit félni a halál fullánkjától s a koporsó hatalma többé nem rettegtet bennünket. Legyen ezért dicsőség, tisztesség és hálaadás a mindenek Urának Istenének!

De meg a természet is feltámadásról tesz bizonyságot ezekben a napokban. A föld kérgei megnyilnak s élet tör alóluk elő. Minden uj élettől pezsdül és mi szent érzelemmel gondolunk a nagy nap nagy történetére.

Most már csak az a kérdés, hogy a mi szivünkben is zsenge tavasz, az az uj élet kezdödik-e, vagy pedig a tél rideg s fagyos kérge borítja azt továbbra is? Mert ha igazán követői akarunk lenni a mi Mesterünknek, ha igazán akarunk husvétot ünnepelni, akkor kell, hogy a mi szivünkben is uj életre keljen a jóság, a szeretet, az alázatosság, a kegyesség, az irgalmasság s a krisztusi áldozatkészség. Csak akkor fogjuk igazán megbizonyita- ni, hogy mi a Krisztus táborához tartozunk, ha mindezek a jellemvonások uj életre kelnek bennünk. Csak akkor fogunk igazán husvétot ünnepelni s a husvétot jellemző eszmének igazán áldozni, ha életünkkel megbizonyitjuk, hogy ezek a keresztyén jellemvonások bennünk uj életre keltek.

T APUNK OLVASÓI bizonyára ismerik a Y. M. C. A.-t ? Olyan felekezeten kívül álló, de mégis protestáns jelleggel biró ifjúsági egyesület ez, mely áldásokban gazdag munkálkodását az egész világra ki akarja terjeszteni. Legu:abb terve az, hogy a szent városban, Jeruzsálemben emeltet egy hatalmas és minden tekintetben imponáló középületet,. A terv meg is fog valósulni, mert az eszme

MEGJEGYZÉSEK

minden protestáns ember előtt, a ki ismeri a Y. M. C. A. munkálkodását, igen kedves. Dr. John R. Mólt, az egyesület főtitkára, csak a napokban jelentette ki, hogy a tervezett jeruzsálemi Y. M. C. A.- épület kö.tségeihez egy magát megnevezni nem akaró jóltevő négyszázezer ($400,- 000) dollárt ajándékozott és csak azt kötötte ki, hogy az épületben elhelyezendő emléktáblán ez legyen felírva: “Ez az épü.et Isten dicsőségére s az Ő egyszülött Fiának, a mi Urunknak emlékezetére emeltetett.” Egy másik jószivü ajándékozó, szintén névtelen, pedig egy hatalmas orgonát fog építtetni körülbelül ötvenezer dollái költséggel ebben az uj épületben. Az ő kívánsága az, hogy az orgonára eme szavak vésessenek fel: “Ez az orgona épült az én Megváltómnak dicsőítésére.” Ezzel a tervbe vett jeruzsálemi Y. M. C. A. épülettel kapcsolatban egy másik csodálatos jelenség az, hogy egy ismeretlen zsidó férfiú arra kéri az épitő bizottságot, hogy fogadjon el tőle ötvenezer dollárt az épület költségeinek fedezésére. Ezt pedig azért teszi, hogy ezzel is kifejezést adjon elismerésének a Y. M. C. A. munkálkodásával kapcsolatban és megbizonyitsa hitét abban a közös alapvonásban, a melyen minden vallás felépült.

Ilyen nagyobb adományok egyetlen épületre manapság már nem is mennek ritkaságszámba. Jól esik ezt látnunk, mert annak bizonysága ez, hogy az emberek kezdik megérteni a sáfárság nagy gondolatát s igyekeznek azt gyakorlatban is megvalósítani. De értéküket az is növeli, hogy az adományozók nem óhajtják magukat megnevezni. “Ne tudja a te balkezed, mit cselekszik a jobbkezed.” ♦ Bibliai utasítás, a legmagasabb helyről jövő parancs ez s Istennek különleges áldása jár ezzel, mert nem viseli magán a másoktól való dicsértetés vágyának foltját és nem a hiúság kielégítésére törekszik.

Vájjon mi, amerikai magyar reformátusok, mikor tudunk felemelkedni erre a bibliai magaslatra? Mert hiába is szépitgetnénk a dolgot, közöttünk még igen sok utánzója él annak az embernek, a ki egy centet sem akart adni az uj templom felépítésének költségeihez, de a mikor a templom felépült, vásárolt bele egy faliórát s ezzel a megjegyzéssel adta át: '“Ha én valamit teszek, annak ketyegni kell!”

Z UTÓBBI IDŐBEN három igen fontos gyűlést tartottak a Reformed Church kebelében különböző célok megvalósítása végett alakult bizottságok. Az egyik Pittsburghban zajlott le március 9-én, a mikor ama módozatokat tárgyalták meg az egyházmegyék tisztviselői, a melyek alapján mi is kivehetnők részünket a Református Egyház kétszáz éves jubileumi ünnepségeiből, Ezek a módozatok már készen vannak s a lelkipásztor urak e sorok olvasásakor bizonyára már meg is kapták azokat. Most már csak az a kérdés, hogy fel tudunk-e emelkedni arra a magaslatra, a melyen látni szeretne bennünket maga a mi Mesterünk is? Ha ezt az eszmét nem tesszük magunkévá, a mi azt jelentené, hogy mi nem akarunk ünnepelni: hát akkor igen enyhén szólunk, ha kijelentjük, hogy még mindig nem vagyunk igazán keresztyének. Ha mi nyugodt lelkiismerettel tudjuk nézni azt, hogy fölöttes hatóságunk rövid pár esztendő alatt kétszáznegyvenezer dollárt reánk költ s mi ez idő alatt semmit nem teszünk, sőt elvárjuk, hogy még többet adjanak, ez egy csöppet sem mutat keresztyéni lelkületre. Nekünk meg kell mutatnunk most, vagy soha, hogy végre megértettük ennek a mondásnak mélységes igazságát: “Jobb adni, mint venni!”

A MÁSIK GYŰLÉST Lancasterben tar- ^ tóttá a magyar diákok megsegítése végett teremtett magyar alap bizottsága. Alapos megbeszélés tárgyát képezte itt az, hogy miként lehetne ezt az alapot annyira megnövelni, hogy minden jelentkező s arra érdemes, szegény magyar diák élvezné ennek áldásait? ,Az alapot Tóth Sándor, a főiskola magyar tanára, teremtette meg; ő szorgalmazza ennek növelését is. A megbeszélés végeredménye ezúttal is csak az lett, hogy Tóth Sándor fel fogja áldozni nyári vakációját s ez idő alatt a diákok segélyezése végett felolvasó körutat tart. Az eszme oly szép és oly nemes, s Tóth Sándor áldozathozatala oly nagy, hogy bizonyára

minden gyülekezet igen szívesen látja majd a következő nyáron a magyar diákok érdekében fáradozó magyar tanárt!

^ HARMADIK GYŰLÉS szintén Lancasterben folyt le. Lapunk kiadó-bizottsága tartotta itt rendkívüli gyűlését. Ennek a gyűlésnek a határozatairól következő számunkban majd részletesen referálunk. Most csak annyit mondunk, hogy a következő számtól kezdve 16 oldal helyett csak 8 oldalon jelenik meg a Reformátusok Lapja. Nagyobb lap kiadására ez idő szerint nincs pénzünk!