Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-11 / 15. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15-ik szám /-----------------------------------------PUBLICATION COMMITTEE: Rév. Alexander Ludman, Rév. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit. Mich. Tel. Cedar 4237 SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PFR YEAR SENT ANYWHERE. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Church in the United States & the Preibyterian Church in the United States of America! Mindennemű közleménvek vagv előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick PET.ETjAS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. Történetek és gondolatok A görög keleti egyházakban van egy gyönyörű és mély jelentőségű húsvéti szokás, melyet a “feltámadás”-nak neveznek. Hus- vét vasárnap hajnalán, még jóval napkelte előtt, megtöltik a hívek a templomot, a kik pedig a templomba be nem férnek, kinn az utón állanak meg. Minden ember kezében egy fáklya van. A pap kijön teljes ünnepi diszben s a szent sírrá átalakított oltárhoz lép, hol egy függöny mögött van a szent sirt jelképező hely. A pap belép a függöny mögötti sötétségbe. Egy szó, egy sóhaj sem töri meg a templom áhitatos, várakozó csendjét. Nemsokára kilép a pap, kezében egy égő fáklyát tartva. Fáklyája fényét átadja a legközelebbi embernek, kinek fáklyája hirtelen fellobban és igy tovább, mig egyszerre csak ezernyi fáklya ég, lobog, ragyog a hajnalba derülő éjszakában; ezernyi fáklya, melyek mindegyike attól az egytől, az oltár mell 'T kihozottól gyűlt fel. A fáklyatüzek tovább adódnak, kinn az utcán, végig a városon, az országutakon s a felkelő nap fénye az egész vidéket a Krisztus oltár-sirjáról felgyújtott fáklyák világában találja. Ez az ősi görögkeleti szokás a maga nemes szimbolizmusával híven jelképezi a hus- vét benső jelentőségét s a feltámadás központi gondolatát. A Krisztus keresztjéről, az Ő megüresedett sírjából jön felénk a Szentlélek tüzében megujhodott élet fénye és lángja. A te életed és az enyém, meg nem gyújtott, vagy alig pislákoló fáklyaként várja a húsvéti tüzet. De ha odatartjuk a mi kis fáklyánkat Annak a fényéhez, a mely ott ragyog előttünk, azok is uj lángra gyulnak és mi is az Ur Lelkének élő lángjaivá válunk. Aztán, a mint kimegyünk a világba, más emberek életével érintkezésbe jutunk, azok is lángra gyulnak, mig végül ezer és millió Krisztusért égő szív világossága várja a soha el nem múló. örök Husvét napjának hajnalhasadását. # * A Krisztusról szóló meseszerü legendák közül érdekes és nagyon tanulságos a következő: Mikor Krisztus felment a mennybe, Gábriel arkangyal megkérdezte Őt, hogy mivel hálálta meg a világ mindazt a szenvedést, melyet Ő szerétéiből, á világ megváltásáért vállaira vett. Krisztus azt felelte, hogy mindössze egynéhány egyszerű palesztinai zsidó tud róla. Gábriel úgy érezte, hogy több embernek, hogy az egész világnak tudni kellene Jézusnak a világért hozott nagy áldozatáról és megkérdezte Őt: “Mi a terved, Mester, arra nézve, hogy a többiek is megtudják azt?” Jézus erre, a legenda szerint, igy válaszolt: “Én megbíztam egy Péter nevű halászt, és Jakabot, és Jánost, és még néhány galilea- belit, hogy tegyék életük céljává az én életem, halálom és tanításom hirdetését s hogy a kiknek ők elmondják az én üzenetemet, azok ismét tovább adják azt, mig az egész föld megismer engem és megnyeri azt az áldásos erőt és boldogságot, melyet én az emberek számára megszereztem.” “De ha ők nem teszik meg kötelességüket, — vetette közbe az angyal, — mit csinálsz akkor ?” “Gábriel, — szólt Jézus, — én más tervet nem dolgoztam ki. Én ő bennük bizom, reájuk számitok.” Jézus bennünk is bízik, mi reánk is számit. Ez legyen a mi húsvéti leckénk, mely kötelességünkké teszi az Ő életének, az Ő üzenetének hirdetését, ő mi reánk is számit s Neki nincs más terve, csak az, a mely a mi megszentelődött életünkön át valósul meg. — Hirdessük Őt szánkkal, hirdessük Őt életünkkel, hirdessük születését, életét, beszédeit, halálát és feltámadását. Eredj, testvérem, hirdesd, a Krisztust. Jerünk, hirdessük Őt, mig mindenki ismerni és követni fogja az Élet Királyát. * # Jézus feltámadásának jelentősége számunkra nagyon hasonló a zsidók átkeléséhez a Vörös tengeren. Midőn Mózes szavára Isten kettéválasztotta a tenger hullámait, az egész bujdosó nép aggódó reménységgel követte vezérét. Vissza nem fordulhattak, mert hátuk mögött üldöző sereg, pusztulás és halál várt reájuk. Mellettük két oldalt a szétvált vizek fenyegető harsogása, el ttük az ismeretlen jövő, melynek ismeretlenségét azonban egy szent reménység s az Ígéret földjébe vetett hit aranyozta meg. És átjutottak. Átjutottak, mert Isten megtartotta Ígéretét és nem hagyta el Benne bizó népét. Éppen igy vagyunk mi is. Mögöttünk halál, bizonytalanság, a bűn üldöző hadserege, két oldalt haragvó hullámok, szivünkben aggódó reménység és előttünk az Élet útja, az ígéret földje. Az egyedüli dolog, a melyet tennünk kell, követni Jézust lelkűnkben, a Feltámadás, utján, mint a zsidó nép követte Mózest a Vörös tengeren keresztül. Vájjon követjük-e Őt? # * Egy perzsa népmese szerint, mikor Isten a világot teremtette, a föld egy nagy, lapos és kietlen síkság volt, fák, növények és állatok nélkül. Isten ekkor elküldött egy angyalt, kezébe adva a legjobb és legszebb növények magvait, azzal a paranccsal, hogy azokat szórja el szerte a földön. Az angyal leszállt és engedelmeskedett az Ur parancsának. Közben azonban a Sátán, látván az elszórt magvakat a földön, elhatározta, hogy elpusztítja azokat. Fogta hát magát s a magvakat betemette földdel és megparancsolta a napnak és az esőnek, hogy rothasszák el az eltemetett magvakat. A nap és az eső engedelmeskedtek a Sátán parancsának, mert Isten engedte őket, tudván, hogy az ördög vágyának éppen az ellenkezője fog teljesülni. Úgy is lett. A magvak elrothadtak, de rothadásuk az uj élet erőit hozta létre s a tönkrement magvak helyén zsenge plánták, életrevaló, fiatal növények kezdték pompázó szépséggel ékesíteni a puszta föld szinét. A Sátán rettentő haragra gyuladt ezen, de dühöngésében félbeszakította egy hatalmas, mennyei szózat: “Látod, te bolond, a mit elvetsz, nem fogan meg és nem kel uj életre, hacsak el bb el nem pusztul, s a halál átformáló kezében régi életének formája fel nem oldódik. A hol te halált akartál és szereztél is egy pillanatra, ott fog téged megcsufolni a soha meg nem szűnő Élet.” Jézus feltámadása, az örök eszmények örök élete, az ember lelki újjászületése: mind ezt példázzák. A Halál szükséges, de csakj azért, hogy belőle és általa uj, teljesebb Élet fakadion. A feltámadás Istennek Amen-szó- zata Krisztus “Elvégeztetett”-jére. # # Az az ember, ki a saját hibáiból nem bii tanulni, a legjobb és legmegbizhatóbb tanítómestert veti ki az életéből. * * Örülj annak, hogy keresztyén vagy. N< légy olyan, mint a kik mogorva és szenteske dő ábrázattal jámak-kelnek a világban, meg hazudtolva a Krisztus követésének édes öröm teliségét. Avagy szabad-e nekünk végigkel letlenkednünk az életünket Azért és Anna! nevében, ki örömmel és szeretettel képes vol vérét ontani érettünk?
