Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-04 / 14. szám

14-ik szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3. oldal

MEGJEGYZÉSEK

yiRÁGVASÁRNAPJÁN az Élet Feje- " delme egyszerű körülmények között, szamárháton vonult be egy pusztuló ország fővárosába. Az embertömeg, mely útjára zöld ágakat és virágokat hintett s hangos “Hozsanna’’-kiáltásokkal fogadta, talán nem is tudta, nem is értette, hogy ki ez a komoly, szelidarcu ná- zárethi ember, csak kiáltoztak, mert tudták, hogy csodákat müvei, hallották, hogy szép dolgokat tanít. S hogy menynyire nem értették meg s nem szerették Őt igazán, azt mutatja a fájdalmasan emberi tény, hogy a nagypéntek már ekkor előre vetette fekete árnyékát.

Jézus meglátta és szeretettel fogadta a virágokat, de tudta, hogy azok a letépett virágok hervadók, veszendők, mint a hozsannát lármázó tömeg szerete- te. S a mámorosán szép tavaszi ünnepnapon, messziről látva a várost, sirt.

A mi földi életünk városa is olyan, mint az ős Jeruzsálem volt. Nekünk is volna okunk sírni s mi rajtunk is sírna a Megváltó, ha még olyan szép virágokkal is fogadnánk Őt. Vájjon milyen virágokat tudunk mi Neki adni? Gyűlölködésünk, állhatatlanságunk, szeretetlen- ségiink, haszonlesésünk virágai nem valók a mi Megváltónk elé. De vannak-e lelkűnknek tiszta fehér, el nem hervadó virágai"? Azokkal szórjuk tele a közelgő Mester útját, hogy Ő szálljon be és vegyen maradandó lakozást a mi lelkünk, családunk, egyházunk: a mi bűnös emberi világunk városában. A mi életünk virágvasárnapi virága és hozsannája csak akkor értékes és igazi, ha nincs mögötte előrevetődő nagypénteki árnyék.

T/'ÖVbR SÁNDORT, az amerikai ma- gyár Református Egyesület elnökét véglegesen felmentették az ellene rosszakaratból emelt politikai vádak alól. Az amerikai magyar sajtónak minden számottevő orgánuma foglalkozott már ez üggyel s lapunk olvasói azt már világi lapjainkból ismerik. Mi az amerikai magyar közvéleménynek, ezzel együtt azonban saját őszinte és szívből jövő örömünknek óhajtunk ez alkalommal kifejezést adni. Szivünkből kívánjuk, hogy az igazságtalan zaklatástól felszabadulva, Kövér Sándor még sokáig tölthesse be azt a helyet városának, de a mi kis Magyar-Amerikánknak életében is, a mely helyen ő a magyar ügyeket mindig oly önzetlenül és lelkesen szolgálta.

A VALLÁSOS ÉLET nagy gondolatai- nak, felfedezéseinek és cselekedeteinek jórésze a kevésbé ismert “kis prófétáktól ’ ’ származik, az ismeretlen és sokszor elfelejtett millióktól jön. Ezt az igazságot világítja meg a következő eset:

Georgia államból egy kis vidéki baptista egyház lelkésze,' Rev. II. M. Melton írja, hogy hármas egyházában (Arlington, Beevolence és Bluff ton) oly súlyos anyagi nehézségekkel kellett megküzdenie, hogy a jövő teljesen reménytelennek látszott szegény kis gyülekezetei számára. Két évvel ezelőtt Melton lelkész azt az eszmét vetette fel hívei előtt, hogy a kik tehetik, gazdaságukból egy- egy hold hozadékát ajánlják fel az Ur egyháza számára. Az első felhívásra heten jelentkeztek és számuk egy év alatt megkétszereződött, az egyház terhei fogyni kezdtek; az anyagi fellendüléssel együtt nagy szellemi fellendülés állott be. Az egyház iránti érdeklődés megsokszorozódott, a jó példa a hanyagabbakat is fokozottabb áldozatkészségre serkentette.

S ennek az egész georgiai esetnek számunkra is az a tanulsága, hogy nincs olyan szegény, kicsiny és elhagyatott egyház, a melyet fel ne lehetne virágoz- tatni, csupán a Lélekre van szükség, mely felnyitja a vezetők és tagok szemeit, megnyitja szivüket és megtanítja őket arra, hogy az Isten egyháza ügyét felkarolni kötelesség, de olyan kötelesség, melynek teljesítése azzal érezteti meg ál dásait leginkább, a ki az Isten országa építésének gyönyörűséges igáját és terhét férfiasán és kész szívvel hordozza

ARRÓL A SZÖRNYŰ szerencsétlenség- ről, mely a múlt hetekben a középnyugati államokat sújtotta, már számot adtak az összes újságok .s már napirendre kezd térni fölötte a gyorsan felejtő nagyközönség. Egy ilyen vihar pusztítását azonban csak az értheti meg igazán, a ki már szenvedett tőle vagy a kinek otthonát, minden vagyonát, élete fáradságos munkájának gyümölcseit és jövendő napjainak reménységét tönkretette, kedveseit megölte egy ilyen váratlanul jött szerencsétlenség. S arra gondolva, hogy hány ember reményét törte szét, szeretteit ölte meg a múltkori vihar, lehetetlen, hogy mély részvétet ne érez- zünk a szegény károsultak iránt. Sokszor a magunk kis bajait is alig tudjuk elviselni: vájjon együtt érzünk-e ennyi bajjal, ennyi szenvedéssel?

És ne feledjük el azt se, hogy a mi dicsekvéssel emlegetett földi világunk olyan, mint egy kártyavár, melyet a szabadjára eresztett természeti erőknek egy játékos fuvalma .mindenestől, halomra, képes dönteni. El, ne bizakodjunk,, hanem

kicsiny voltunkat eszünkbe véve, legyünk alázatosak s miként módunkban áll, részvéttel, vagy anyagiakkal, a körülmények szerint segítsünk mindig ott, a hol szenvedő embertársaink esdeklő tekintete várja a mi könyörülő szeretetünk megnyilvánulását.

A HÍRHEDT POSTARABLÓNAK, Ge- raid Chapmannak tárgyalásával kapcsolatban, bármennyire fel vagyunk háborodva a társadalom rendjét és békéjét veszélyeztető banditákkal szemben, jó lesz egy és más dolgokat megjegyeznünk.

Ez az ember gyermekkorában az utcára került. Nem volt a ki gondját viselte volna. A társadalom, mely elég gazdag arra, hogy értéktelen kedvtelésekre milliókat pazaroljon, nem gondol arra, hogy a nagyvárosi utcák gyermekeit a zülléstől megmentse. Chapman lopni kezdett; — volt-e valaki, a ki szeretettel és a helyes ut megmutatásával a veszendő suhancot visszatartotta volna? Nem volt. Egyszer elfogták, becsukták és mi volt számára a börtön? A tolvajmesterség iskolája. Azzal a tehetséggel és energiával, mely, ha helyes irányba terelődik, őt értékes és hasznos emberré tehette volna, a körülmények s a kellő vezetés hiánya folytán közveszélyes betörő és rabló lett belőle.

Mi, amerikai magyarok, legnagyobb részben szegény emberek vagyunk. A szegény munkásnak életkörülményei sokszor nem engedik meg, hogy gyermekeivel kellőképen foglalkozzék. S ha a körülményekhez még a szülő hanyagsága is hozzájárul, a mi gyermekeink a legnagyobb mértékben ki vannak téve az utca- gyerek-sors veszélyeinek.

Súlyos és nagy kérdés ez, melyet Ítéletekkel és megtorló intézkedésekkel nem lehet elintézni. Ennek is, mint az élet más veszedelmeinek, szeretettel és munkával lehet és kell elejét venni. — Mentsük meg gyermekeinket a Chapman- sorstól, a mig nem késő.

A BÖJTI IDŐSZAK vége felé közeledik.

Jön a Husvét, a feltámadás ünnepe. Az elmúlt hetekben szüneteltek — már ahol szüneteltek — az egyházak és egyházi testületek által rendezett zajos tánc- mulatságok. Husvét után, kevés kivétellel, ismét meg fognak kezdődni. Mi pedig várván-várjuk azt az időt, mikor majd minden egyliázu'nk kiadásait tisztán evangéliumi, eszközök, kegyes adományok fogják fedezni.: Mikor lesz azt Az lesz az igazi Husvét, a mi erkölcsi “nagy . böjtünk ’ ’ diadalmas, szép vége.