Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-04 / 14. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 14-ik szám JOBB ADNI, MINT VENNI Idvezetőnknek csak ez az egy igéje maradt reánk azokon kívül, amiket az Bvangéliomokban olvashatunk. Pál őrizte meg ezeket a szavakat számunkra. Reá vall ez is, mert e szavak méltók voltak hozzá is. A mint Jézusnak egész tanítása, sőt egész élete ott van e szavakban: úgy tükröződik azokból a Pálé is. Ő is e szavakat élte: élete ezt az elvet tette valósággá. Kapott is ő, sokat kapott. Az örökkévalóságra elég, amit ő kapott. De nem lett volna érdemes rá, ha azt mind magának akarta volna megtartani. Nem is akarta. Sietett átadni másnak, mindenkinek, adni, csak adni, mig az élet tart. Csak azért rövid az élet, hogy nem lehet eleget adni másnak, magunkból és a magunkéból. Venni, kapni, — mindenki tud, sőt minden tud, még a mi nem személy is. Mennél alacsonyabb körökbe ereszkedünk alá, annál erősebbnek találjuk ezt az életelvet: venni, kapni. Ez irányítja az önző ember életét, ez teszi boldoggá az elkényeztetett gyermeket, ezen alapul a ragadozó állat egész világa. Venni: ebben az életben annyit jelent, mint mindent elvenni. Alacsony élet az ilyen élet. Aljasnak is lehetne mondani. De nem mondhatnánk állatinak, mert még az állatok között is van sok magasabbrendü állat. Amelyik nemcsak vesz, kap, hanem ad is érte. Sokszor többet ad, mint ameny- nyit vesz. Gondoljunk csak a hü kutyára, az okos lóra, az embernek e valósággal önfeláldozó kisérőtársaira. Ezek mintha azért élnének körülöttünk, hogy szemmel láthatóvá, kézzel foghatóvá tegyék az Ige igazságát: jobb adni, mint venni. Ők nem mondhatták még el ugyan nekünk, hogy csakugyan jobbnak találják-e azt, hogy adjanak, mint azt, hogy vegyenek; de az minden kétségen felül álló bizonyosság, hogy sokkal többet adnak, mint kapnak. Adni: ez a másik fölött összehasonlíthatatlan magasságban áll. Nem is lehet köztük párhuzamot, hasonlatot vonni. Két külön világ ez. Az egyik a föld, a másik az ég Adni: ez isteni. Isten az, aki mindig csak ad. Világosságot, meleget, a föld termésébe meg az emberek fiaiba életet, örömet, igazságot, szeretetet. Isten nem volna csupa szeretet, ha nem adna folytonosan. Ez az adás épen úgy az ő legbensőbb és legjellegzetesebb tulajdonsága, mint a szeretés. Hiszen a szeretetének nem is lehet más megnyilatkozási formája, velünk emberekkel s általában teremtményeivel. szemben, mint az adás. “ügy szerette Isten e bűnös világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette.” A szeretet — adás. Mikor hát mi adunk a magunkéból, vagy éppen magunkat adjuk: Isten életét éljük, mert Isten életelvét tesszük a magunkévá. Adni: krisztusi. Ő is mindig csak adott. ‘‘Széjjel járt, jót cselekedvén.” Bizony kevés volt az, amit Ő kapott; bizony minden volt az, amit Ő az emberiségnek adott. És lám, ezzel a mindent adással győzte meg a világot. Adni: angyali. Avagy ezek is ‘‘nem szolgáló lelkek-é? elküldve szolgálatra azoknak, akik örökölni fogják az idves- séget.” Adni: hősies, nagy. Ha úgy élünk, hogy életünk a másoknak adásból áll: emberfajunk legkiválóbbjaival, legna- gyobbjaival kerülünk egy társaságba. Nézzétek, kiket tartott a régi világ nagyoknak? Nagy Sándort, Nagy Károlyt, Nagy Napóleont, — olyanokat, akik mindent csak kaptak, vettek, elvettek másoktól. Ma már senki sem emlegeti őket “nagy” névvel. Ma már tisztábban ért a világ. Ma azok a “nagyok”, ak’1- mindent adtak másnak. Minél többet adtak, annál nagyobbak. “Aki első akar lenni közietek, legyen a ti szolgátok.” A mai kornak azok a hősei, akik másokért adják magukat. Ha hát adok: nekem is jut ebből a nagyságból. Bizony, halad a világ. Jézus tanítása mindinkább terjed és diadalmaskodik. — Mindinkább elismeri a világ, hogy jobb adni, mint venni. Egyházunknak, az amerikai református egyháznak, körülbelül ezernyolcszáz egyházközsége van. Jézus Krisztus teste ezek együttvéve és külön-külön. Vájjon, hogy követik Mesterük szavát? Vájjon melyik a több: a mit vesznek, kapnak-é, vagy amit adnak? Érdemes volna megtudni. Megtudhatjuk. Tizenegy évvel ezelőtt az ezernyolcszáz közül hat egyházközség adott többet, mint amennyit kapott, "ügy értem, hogy többet ajándékozott el másnak, mint a mennyit elköltött önmaga fenntartására. Vagyis, ha mondjuk, hogy ötezer dollárba került saját fenntartása: jótékonysága többet tett ki másik ötezer dollárnál. Ha hát ez az egyház kétfelé osztotta bevételeit : mindig másnak jutott a nagyobbik csomó, magának csak a kisebbiket tartotta meg. Megvan még ez a hat egyház? Vájjon nem pusztultak bele ebbe a túlzott jótékonyságba? Bizony megvan, de most már nehezebb volna rájuk találnunk, mert nem hat ilyen egyházunk van már, hanenf majdnem százszor annyi. És nem hogy belepusztultak volna a túlzott adakozásba, hanem ezek az egyházközségek a legerősebbek egész anyaszentegyházunkban. — Óh, hát bizonyosan azért adtak ők olyan sokat, mert ők voltak a legerősebbek? — Bizony nem, hanem attól lettek olyan erősek, mert sokat adtak. “Akinek van: an- nek adatik; akiknek pedig nincsen: attól még az is elvétetik, amije van.” Mert adni: nevelő, bátorító, erősítő. Ha mindig csak kapunk: nagyon köny- nyen, sőt egészen bizonyosan, önzőkké leszünk, önmagunkat tartjuk legfontosabbnak és hogy telhetetlenségünket kielégítsük, mindig arra vágyunk, hogy megint csak kapjunk. Ez pedig szellemi és erkölcsi elkorcsosulásra vezet. De amikor adunk, amikor másoknak ajándékozzuk időnket, gondolatainkat, részvétünket, erőnket, pénzünket: akkor egyúttal a magunk lelkének a televény talajába is magvakat vetünk, magvakat, miknél nincsen édesebb és nemesebb mag. Ezekből a magvakból kél ki újjászületett jellemünknek olyan életfája, hogy a mi régi énünk rá sem ismerne abban önmagunkra, de Urunk Jézus annál nagyobb gyönyörűséggel néz reánk a mennyből. Mi a boldogság? Nem a kapás. Ez csak felületes, futó örömet adhat. Istennek áldotta az, aki másnak ad. Boldognak lenni annyi ,mint boldogítani. Csak igy lehetünk maradandón boldogok. Hogy adjon az, akinek nincsen? Óh, ne beszélj igy! Olyan ember nincsen, akinek ne volna adni valója. A szegény özvegynek két fillérje volt. Jézusnak még ennyije sem volt: mégis mennyit adott. Add magadat: ez a legtöbb, amit bárki is adhat. A dús sem adhatna többet, nagyobbat. Csak adj, adj, mert ez az egyedüli ut a boldogságodhoz, mert ez az egyetlen, mely csak tőled függ. Tóth Sándor. FIZESSEN ELŐ A Reformátusok Lapjára KIADÓHIVATAL: 7911 W. JEFFERSON AVE. DETROIT. MICH. SZERKESZTŐSÉG CIME: 8016 VANDERBTLT AVE.. DETROIT. MICH.
