Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
1-ső szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal MEGJEGYZÉSEK DALTHAZáR DEZSŐ debreöeúí püspök ur a napokban 'ünnepeltette magát McKeespoitoü. Azok ünnepelték, akiket romboló munkájukban adott szava ellenére nemcsak erkölcsi támogatásban részesít, hanem számukra hazulról, a saját kerületéből, elbocsátó és ajánló levéllel ellátva, a saját keze írásával szentesített szerződésének megrontására, papot is küldött. Megérthető tehát, hogy ezek ünnepet rendeznek Balthazar püspök urnák. Ennek az ünnepnek a legfeketébb foltja Kovách Kálmán, mckeesporti római katho- likus plébános szereplése* volt. Ez a plébános annyira elfogult, oly sötét előítélettel viseltetik minden iránt, ami nem római katholikus, hogy hajlandó lenne minden reformátust egy kanál vízben megfojtani, lm arra néki alkalom adatnék. Az elmúlt huszonöt esztendő alatt minden cselekedetével erről tett tanúbizonyságot. De soha sem bizonyította ezt be oly világosan, mint most, amikor dicshimnuszt zengett a reformátusokat gyöngítő, széttépő, romboló ellenmunka fölött. És ezt a dicshimnuszt megtapsolták a reformátusok közül azok, akiket sikerült a rombolás munkájára fellovalni és megtapsolta maga Balthazar püspök is! Szinte megdöbben az ember ekkora elvakultsá- gon! Mert, hogy Balhazár püspök tapsol egy pápista papnak, mikor az a kálvinisták romlása és pusztulása fölött kéjeleg: ezt természetesnek tartjuk. Néki mindegy. Előtte az egyéni érdek a fő. Ám megdöbbenünk, amikor azt látjuk, hogy a mi jó, egyszerű, de becsületes kálvinista népünk között akad egy kis töredék, ha mindjárt egy maroknyi is, akik képesek örülni, amikor halálos ellenségük dicséri őket. Hát még ez sem nyitja fél a' szemét annak az episkopális akol felé terelt pé- hány mckeesporti magyar reformátusnak?! Hát még ez sem téríti őket észre?! McKeesporti magyarok: tudjátok meg, hogy van olyan dicséret, ami alapjában véve gyalázat. A Kovách Kálmán dicsérete pedig ilyen volt. lázit Melegh Gyula ellen s véle együtt egyháza ellen is. Szép kollegálitás! Igazán Kovách Kálmánra vall! TVTEM AKARUNK SOKAT foglalkozni Kovách Kálmán plébáos úrral, aki egyszer a görög katholikusokat akarja kioktatni, máskor meg a reformátusok romlása fölött kacag, szóval minden lében kanál akar lenni, a helyett, hogy maradna a saját portáján és ott söpörne; de nem hallgathatjuk el azt a rút hálátlanságot, amivel fizet mckeesporti lelkésztársának. Melegh Gyulának, azért a nemes és fenn- költ cselekedetéért, hogy megjelent jubileumi ünnepélyén nem is olyan régen és ott igaz szeretettel üdvözölte öt, amit Kovách Kálmán most azzal viszonoz, hogy OKOK FRANCIS ZtLKA, a prágai egyetemen a tbeologiai fakultásnak a, dékánja, Amerikában járt. Megfordult Amerika minden nevezetesebb városában. Nem pénzért jött s éppen azért barátokat szerzett. Beszédet tartott mindenütt, ahol csak megfordult. Beszélt a csehek lelki életének megújulásáról, beszélt nagyszerű vallásos mozgalmakról, uj egyházi alakulatokról, csudálatos protestáns ébredésekről és igy tovább. A cseh nemzetet úgy mutatta be, mint amelyik most esik át egy messzire kiható vallási reformáción. Beszédeinek nyomán egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a cseh nemzet életében ez idő tájt végbemenő nagy vallásos mozgalmak iránt. Gazdag és befolyásos amerikai protestánsok rokonszenves indulattal kérdezgették, hogy hát miben lehetnének a cseh nemzetnek segítségére most, amikor ilyen nagy vallásos alakulatokon megy át í Prof. Zilka egy szóval sem elüli tette a dollárt. És mi mégis egész bizonyosak vagyunk a felől, hogy igen jó dollárforrást nyitott meg nemzete számára s mos* már könnyebb lesz a megkezdett nagy .vallásos munkát tovább fejleszteni. Prof. Zilka már haza ment. Vitt azonban nYqgával valamit nemzete s felekezete számára : égy idegen nemzet nagy fiainak felköltött rokonszenvét és ezeretetét. Itt is hagyott valamit: a cseh nemzetnek öregbített becsületét. — Éhez csak azt fűzzük, hogy hát mikor fognak már a mi magyarországi nagyjaink is hasonlóan cselekedni? Nem sokkal szebb lenne az, ha ők is ellátogatnának a mi amerikai testvéreinkhez s a helyett, hogy a,vélök kötött szerződést, vagy szerződéseket lábbal tiporják, s igy ellenségeinkké teszik: arra törekednének, hogy megnyerjék őket a magyar faj barátainak ? Bizony szebb lenne az. Sőt még dollárokra átszámítva is többet érne. Mert nincs annak az ün- nepelfétésnek, annak az öndicséretnek, annak a bankeftozásnak, a bankettokon azoknak a pohárcsöngéseknek, a pohár csöngések mellett azoknak az üres frázispuffogtatásoknak semmi értelme, semmi erkölcsi értéke, de még anyagi haszna sem. Bizony, bizony sokat tanulhatnának a mi úgynevezett nagyjaink a cseh nagyoktól ! pROF. ZILKÁRÓL, a cseh kiválóságról * s theologiai tanárról még elmondhatjuk azt, hogy ö tiszteletét tette itt Amerikában minden olyan kiváló amerikai egyházi férfiúnál, akinek a neve bír valami súllyal. Rendkívül vigyázott azonban' arra, hogy akinél tisztelegni óhajt, az a tisztelgés idejében otthon is legyen, hogy né csak a névjegyét kelljen ott hagynia annak jeléül, hogy az Európában szokásos udvariasság legelemibb követelményeinek eleget tett, hanem szemtől szembe szóval adja át tiszteletét^ Es Prof. Zilka mindenkit otthonn találtv> Körútja nyomán ‘igy áldás" fakad nemzete javára. Ezzel szemben mit tett Balthazar püspök ur Megérkezik Amerikába október közepén. És csak december közepén, tehát két teljes hónap múlva jut eszébe, hogy tiszteletét tegye a Reformed Church főtitkáránál, igazi fejénél: Dr. Schaeffernél, Philadelphiában. De ekkor is csak azért, mert tudta, hogy Dr. Schaeffer nines otthon. Tudta, hogy Dr. Schaeffer ugyanebben az időben a Federal Council of Churches gyűlésén van Georgia államnak Atlanta városában. Elment tehát, hogy tiszteletét tegye,» Dr. Schaeffernél, mert tudta, hogy személyesen nem fog találkozni azzal a férfiúval, akivel két évvel ezelőtt szerződést kötött, amit ő mos/ megszegve lábbal tipor. Meglátogatta Dr. S/haeffert s ott hagyta névjngyét íróasztalán annak jeléül; hogy <1 megtette kötelességet. A napilapok aztán rostosán megirt tudósítás keretében hozzák® hirt, hogy Dr. Balhazár Dezső, debreceni püspök, meglátogatta Dr. Shaeffert, az amerikai református egyház főtitkárát, Philadelphiában, az egyház központú palotájában. Azt persze ravaszul elhallgatják, hogy a főtitkár ez alatt az idő alatt, Atlantában képviselte egyházát s igy nem ' volt otthon. Még csak azt sem mond- • hatja a püspök ur, hogy hát ö nem tudhatta ezt. Mert ezt csak az nem tudta, aki nem akarta tudni. És hát nincs nekünk elég okunk arra, hogy irigyeljük a cseheket, akik büszkén mutatnak a Prof. Zilkakra s boldogan élvezik ezeknek az igazán nagyoknak nagyszerű vívmányaikat !? 4 DEBRECZENBEN MEGJELENŐ “ Lelkészegyesület ”-ből olvasunk a “Vezér” nagy fájdalmáról, óriási csalódásáról, jellemének keménységi fokáról, nagyszerű útjáról, gyémántkarakteréről, tömörre kovácsolt egyéniségéről, nagy szivéről, vasszorgalmáról, egyházfői nagyságáról, felséges basszusáról, amit még az angol fülek is a legfinomabb zene élvezetével hallgatnak. — Egy lélekzet- vétel alatt ennyi emberistenitést még nem olvastunk. Úgy látszik Debreczenben nincs Krisztus, akit istenítsenek!
