Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
_________________ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-so szám \ r * * * MIT MONDOTT BALTHAZÁR 1922-BEN ÉS MIT MOND 1924-BEN Balthazár Dezső, debreceni püspök ur a napokban Mc Keesporton járt avég- böl, hogy adományokat gyűjtsön. Ezelőtt két esztendővel is járt a püspök ur Mc Keesporton, akkor is azért, hogy adományokat gyűjtsön. Pénzre, jó amerikai dollárra volt szükség akkor is, arra van szükség ma is. Akkor a mckeesporti magyar református egyház rendezett tiszteletére fényes ünnepet és még fényesebbBALTHAkÁR NYILATKOZATA 1922-BEN. “Amilyen örömmel-tölt el az, hogy a hatalmas amerikai Presbyterian egyháznak ebben a diszes templomában hirdethetem az evangéliumot, éppen oly mélyen elszomorít annak a tudata, hogy a mckeesporti magyar református gyülekezet temploma árván és özvegyen bezárva áll s oda nem mehetek, a gyülekezetben támadt egyenetlenkedés miatt. Már a presbitérium színe előtt a gondnok urnák hozzám intézett kérdésére kijelentettem, hogy a presbitérium jó utón járt eddig s azt az utat kövesse ezután is. Mint a Konvent lelkészi elnöke, itt is kijelentem, hogy úgy én, mint elnöktársam s az egész magyarországi egyetemes Konvent, a tiffini egyezmény alapján állunk. Az egyezményt mindegyik fél érdekében kielégítőnek tartjuk és ajánljuk, tanácsoljuk minden amerikai magyar református gyülekezetnek a Reformed Church kebelébe való csatlakozást, hogy így egységben lévén, annál erősebbek lehessenek. Tiltakozom minden olyan vád ellen, amely azt állitja, hogy a tiffini egyezmény káros és veszélyes volna. Ez vád mi ellenünk is, akik jól meggondolva, éppen gyülekezeteink javára ajánljuk a Reformed Church-höz való csatlakozást. Teljes a reményem, hogy az amerikai bíróság rövid időn belül megnyitja a gyülekezet előtt a templomot és hogy azok, akik egyenetlenségben vannak, yjra egységbe fognak a gyülekezet többségével lépni. Csak arra kérem Önöket, hogy akkor a visszatérőket ne gunynyal s szemrehányással, hanem szeretettel és békességgel fogadják.” szólja. Ehelyett mi történt? Az, hogy a püspök ur vagy akkor nem mondott igazat, vagy most szólta a valótlanságot. De ítéljen maga az olvasó. Ide iktatjuk a püspök ur akkori nyilatkozatát, a mit a mckeesporti magyar reformátusok kérelmére írásban adott ki és ide iktatjuk a mostani nyilatkozatát is, a mit a függet- len-episkopálisok hivatalos lapjából szó- szerint veszünk át. íme: BALTHAZÁR NYILATKOZATA 192á BEN. Mindig úgy láttam volna a legszebbnek, ha az amerikai hragyar református egyházak Független Egyházban tömörül- hek, de amikor a hazai segítségnek meg kellett szűnni, Amerikából jött a jelentés, hogy erre képtelenek. Mi tehát nem tehettünk mást, mint amit tettünk: hozzájárultunk a jelentésekbe foglalt kérelemhez. Amikor azonban azt látjuk, hogy vannak egyházak, amelyek képesek a maguk fentartására és vallásuknak csorbítatlan megőrzésére, sőt képesek egyházmegyét alkotni : akkor nekünk csak örülni lehet és csak örülni szabad minden becsületesen gondolkozó magyarnak. De nem hiszem, hogy ne örülne ennek minden józan gondolkodású amerikai is, mert hiszen Amerikának is öröm az, ha bevándorolt népei nem szorulnak minduntalan az ö támogatására. Nem tudom, hogy a megalakult Egyház milyen kapcsolatot kíván létesíteni a hazai egyház egyetemességével, de ami saját személyemet illeti, már itt r.zivesen kinyilatkoztatom: egész rokonszenvemmel kis érem az Egyház előrehaladását, s annak támogatására mindent, ami csak szerény erőmből kitelik, szívesen megteszek; ezt már most megígérem. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy a magyarországi reformátusság készséggel ismeri el az újonnan alakult Egyházat testvérének, annál is inkább, mert az hitében és rendjében vele azonos.” íme, igy tagadja meg önmagát egy püspök. Szinte megáll az ember esze ekkora elvtelenség láttára. Két évvel ezelőtt a leghatározottabb hangon kijelenti, hogy a mckeesporti református egyház presbitériuma jó utón jár, a mikor az amerikai testvéregyházzal keresi a kapcsolatot s biztatja őket, hogy csak haladjanak tovább ezen az utón. Mint konventi elnök, kijelenti, hogy a tiffini egyezmény alapján áll, mert azt mindkét fél érdekében kielégítőnek tartja. Azt tanácsolja minden gyülekezetnek, hogy a Reformed Church-höz csatlakozzék, hogy igy egységben sokkal nagyobb erőt fejthessenek ki. Tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy hát a tiffini egyezmény káros, sőt ellenkezőleg, minden gyülekezetnek csak javára szolgálhat s annak a reményének ad kifejezést, hogy rövid időn belül minden gyülekezet a Reformed Chörch-höz csatlakozik. így beszélt és igy nyilatkozott Balt- hazár püspök ur két évvel ezelőtt. Néhány hónappal azután ugyancsak a gyülekezetnek egyenes megrontására, írásbeli nyilatkozatának egyenes meghazudto- lásával, a saját kerületéből bocsát Mc- Keesportra ellen-papot. És a mikor ennek az ellenpapnak ellen-gyülekezete ünnepli Balthazárt, a püspököt: a püspök nyilatkozik s nyilatkozatában teljesen az ellenkezőjét mondja annak, a mit két évvel ezelőtt mondott. Kijelenti, hogy ro- konszenvvel kiséri az ellen-egyház előrehaladását és megígéri, hogy annak támogatására, ami csak erejéből kitelik, mindent megtesz. És most azt kérdezzük: miként lehet ezt a két nyilatkozatot a püspöki becsülettel összeegyeztetni? De ha már különbséget teszünk püspöki és más közönséges emberi becsület között: hát miként lehet ezt összeegyeztetni akármilyen becsülettel ezen a világon? A mi gyarló és igazán szerény felfogásunk szerint ez főbenjáró erkölcsi bűn. Még pedig olyan bűn, a mit, ha egy amerikai fenhatóság alá tartozó lelkipásztor követ el: fegyelmit indítanak ellene és egész biztosan megfosszák palástjától. És most ismét csak kérdezzük: miként fogjunk mi kezet egy ilyen emberrel még akkor is, ha az az ember püspök és a magyarországi református egyház Konventjének elnöke? Mikent munkálkodhatnánk mi egy ilyen emberrel együtt még akkor is, ha olyan nemes célról van szó, mint a debreceni kollégium megsegítése? ítéljen el bennünket bárki is ezen a világon, de egy olyan emberrel, a ki elvét úgy cserélgeti, mint más közönséges halandó a kabátját: nem munkálkodhatunk együtt még Isten országának építésében sem, annál kevésbé a debreceni kollégium megsegítésében. És ez nekünk fáj legjobban. De Isten latja a lelkűn két, hogy másként nem cselekedhetünk. sikerült dollárgyüjtést, most pedig a mckeesporti magyar református egyház tönkretételére alakult, úgynevezett “független,” a valóságban azonban episkopá- lis célzatokat szolgáló ellen-egyház ölelte a püspök urat keblére s rendezett számára igen szegényes gyűjtést. A püspök ur akkor is nyilatkozott és nyilatkozott most is. Egy püspöktől elvárná az ember, hogy nyilatkozatában az igazságot
