Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-28 / 13. szám

io. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

V------CSENDES ÓRA

“URAM! EMLÉKEZZÉL MEG ÉN RÓLAM.”

>

I M A.

Atyám! a Te veled való együttlétnek áldott alkalma ismét elérkezett hozzám. Áldott légy érette. A nyugalomnak, csendnek e boldog órájában Te hozzád jövök édes Jézusom. Eljöttem, hogy érezzem kezednek áldott si- mogatását, óh, világnak tövissel koronázott Megváltója. A Te üdvösséget, mennyországot sugárzó szemedbe akarok nézni. Te nem utasítod el magadtól a legutolsó bűnöst sem, ne taszíts hát el engem sem, sőt inkább vedd kedvesen könyörgésemet.

Uram! alázattal ismerem be, hogy nehéz az élet útja és kisértéssel teljes. De hálával teszek bizonyságot róla, hogy nem hagytál magamra, velem voltál, fentartottál, felemeltél, kézenfogva vezettél. Jézusom! pihentesd meg most mind testemet, mind lelkemet! Üdíts fel a Te igéd által. Növeld hitemet, acélozd erőmet.

Édes Megváltóm! Halálodnak, feltámadásodnak ünnepére készülünk. Előttünk van a Te tövissel koronázott főd, látunk a Golgotára vzeető utón keresztet hordozni. Uram, még mást is látunk: a körülöttünk élő kereszthordozókat. Azért, a mi könny, gyász, betegség, sóhaj van szeretteink, embertársaink életében, azt színed elé hozzuk. Te még többet látsz, mint mi. Látod a titkos könnyhul- latásokat, elrejtett szenvedéseket, a lelken rágódó bűnt.

Uram! könyörülj meg rajtunk. Gyógyítsd meg sebeinket, bocsásd meg bűneinket. Hisz van orvos, van balzsam Gileádban. Te vagy az, Jézusunk. Éreztesd hát gyógyító hatalmadat e szent órában is. Ámen.

TANÍTÁS.

Lukács 23:39—43.

“A bűnösök közé számiáltatott, pedig ö sokak bűnét hordozá és a bűnösökért imádkozott.”

Ott állott a három kereszt. Középen Jézus. Egyfelől is egy gonosztevő, másfelől is egy gonosztevő. Az a golgotái három kereszt találó képe a világnak: a Megváltó a bűnösök között! Jézus imádkozik érettük. Az egyik megtér, a másik nem.

Ki volt a megtért gonosztevő nem tudjuk, a szentirás csak azt jegyzi fel, hogy mi volt és mivé lett.

Mindkettő bűnben született, bűnben élt, ismerte is bűnét, de nem szégyelte azt, nem érzett bünbánatot. Mindkettő gúnyolja Jézust. De mily nagy áldás mindkettőre, hogy annak a Megváltónak a közelében vannak, aki a legnagyobb bűnösöket is képes megmenteni.

Mily nagy áldás a te számodra, meg az én számomra, hogy Jézus ma is ugyanaz a Megváltó. Óh mi lenne belőlünk Ő nélküle ? I

A két bűnös közé odakerült a Megváltó. Meg is van a csodálatos eredmény mindjárt. Az egyik megtér. Miért nem mindkettő? Hisz mindketten látták Jézust, mindketten hallották, mindketten haldoklottak. Miért menekült meg csak az egyik?! Mert csak az egyik akarta elfogadni az egyedüli Megváltót.

Ez volt az emberek baja mindig. — Nem akarják elfogadni Jézust. “Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybe- gyüjteni a te fiaidat, miképen a tyuk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá, és te nem akartad.”

Az üdvösség útja nyitva állott mindkét bűnös előtt. Az egyik elfogadta és megmenekült.

A megtérésnek első jele: a bűntudat s a bünbánat.

A CSENDES ÓRA SORRENDJE:

1. Óh Ur Jézus áldassál. 99 dics. 1, 2, 3,

4, 5.

2. Bibliaolvasás: Ézsaiás 1:1—18.

3. Rejts el... 14 dics. 1, 2, 3.

4. Ima: a tanítás előtti, és a kit a lélek indít, imádkozzék.

5. Olvasandó: Uram, emlékezzél...

6. Ima: a tanítás utáni és a részvevők fohászai.

7. Miatyánk.... együtt.

8. Bízom más részről... 15 dics. 8.

9. Áldás: “Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme és az Istennek szeretete és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal.” II. Kor. 13:13.

“Mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük....” Ezt mondotta az egyik gonosztevő. Mi sem mondhatunk mást, mint hogy “méltók vagyunk, hogy ellenünk, szent Istenünk, felemeld ostorodat.”

Nemcsak érezte, és bánta bűneit, hanem meg is vallotta azokat. Mindaddig, amig Aralaki nem érzi azt, hogy ő kárhozat alatt van s nem vallja meg bűneit, nem nyerhet bocsánatot.

Bünbánatában csodálatos hittel fordul Jézushoz. Az egész Bibliában nem találunk nagyobb hitet a megtérő gonosztevő hiténél.

Ábrahám a hivök atyja, de őt hosszú időn át nevelgette Isten a hitre. Mózes hittel teljes ember volt, de ő látta az égő csipkebokrot és Isten más csodajeleit. A kanáneai asszonynak is nagy volt a hite, de e megtérő bűnösé még nagyobb.

Ez a lator soha csodát nem látott, egész életét bűnösök között töltötte, rablók, gyilkosok voltak barátai s most pedig keresztfára szögezve rettenetes kínok között haldoklik. A mellette felállított fán függ Jézus. Tanítványai, akik hallották beszédét, látták csudatételeit, elhagyták őt. A lator talán tudta ezt. Péter eskü és átok között tagadta meg. A lator erről is tudhatott. Judás elárulta. Az emberek megostorozták, megköpdösték. — Nem látott ő Jézus fején dicsfényből koronát ragyogni, nem a dicsőség koronáját, hanem tőviskoronát látott rajta. Egy megalázott, kigunyolt, szenvedő Jézus függött ott mellette a kereszten és ő maga is odaszegezve a keresztfához, iszonyatos kínoktól gyötörtetve, bízik abban, segítséget, üdvöt vár attól, aki maga is szenved, segítséget esdekel Jézustól: “Uram emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban.”

A hitnek egyik legnagyobb hőse ez a lator. Istennek legyen hála ezért a hitért. Mily üditőleg hatott Jézusra az, hogy ime van egy, aki Urnák tartja őt, hisz az ő országában még a legsötétebb órában is. Mily boldog lett volna ez a lator, ha leborulhatott volna a kereszt tövébe és kiönthette volna szivét. De nem tehette. — Kezei, lábai oda voltak szögezve a keresztre. De nem volt odaszögezve a szeme, a nyelve, a szive. Jézus felé fordította fejét, rátekintett hitteljesen Isten Piára s bűnbánó szivéből előtört a szeretet aziránt, aki a kereszten haldoklóit ő érette, én érettem, te éretted s igy szólt: “Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljösz a te országodban!”

Mily hatalmas hitvallás ez. Urnák mondja azt, akinek keze, lába a kereszthez volt szegezve. Különös egy trón. A vér lassan szivárog a szögek helyéből, a tövisek alól s mindennek dacára igy tudott kiáltani: “Uram.... !”

Könyörgésére azonnal megjött a válasz. Többet kapott, mint amennyit kért. Csak annyit kért, hogy emlékezzen meg róla, de Jézus többet adott: “ma velem leszel a paradicsomban.”

Reggel mint halálra ítélt bűnöst vezették ki a vesztőhelyre, estére már az üdvösség örököse. Reggel átkozódik, estére együtt énekel az angyalok serlegével. Reggel az emberek nem találták méltónak arra, hogy éljen, estére méltónak találtatott az örök életre. Reggel a latrok és elitéltek voltak társai, estére Krisztus vezette karján az örök város arany utcáin.