Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-28 / 13. szám

KEZDŐKNEK. Összegyűjtötte Jézus tanítványait és meghagyta nekik, hogy vigyázok legyenek. — Nem hagyja el őket árvául, ismét megtér hoz­zájuk és elküldi a vigasztaló szent lelket. Mi­lyen jólesett a tanítványoknak ez a biztatás, mert hiszen szegények oly sokat szomorkod- tak, sokat bánkódtak. Ugyan melyik gyer­mek ne érzette volna magát úgy, mint a ta­nítványok? Mikor valaki megsértette, kicsu- folta, milyen jólesett az édesanya oltalmában megnyugvást találni. Ugyan mit mondhatott az édesanya szomorkodó gyermekének? Azt, hogy nem szabad mindjárt fellázadni mások ellen. Nem szabad szivünket felzaklatni, avagy tördelni a haragnak durva kalapácsá­val. Hát igy voltak a tanítványok is. Szo­morúságukban vigasztalást nyertek. Sőt még a mi több, kitartásukért ajándékot küldött ne­kik a mennyei Atya a Szentlélek kitöltetésé­ben. Jézus tanítványai, a mikor vették a Szent- leiket, elkezdtek olyan nyelven beszélni, amit mindenki megértett. Ugyan milyen nyelv, milyen beszéd lehetett az? Éppen az, melyet Jézus beszélt és tanított. A mit ma is meg­értenek a föld egész kerekségén. A szeretet nyelve, a szeretet beszéde. Ott látjuk ezt a gyermek mosolyában, az édes szülők áldozat- készségében, minden szép és jó cselekedet­ben. Minden kis gyermeket megajándékoz a jóságos Isten; sok, gazdag adományai közt felemlíthetjük a piciny szivet, a melyben a szeretetnek ezüst patakja van elrejtve. Csak legyünk vigyázok, hogy ebbe a kristály tiszta patakba ne peregjen a hazugság fájának szá­raz levele, ne hányjon iszapot a haragnak, a gyűlöletnek szélcsapkodása. Aztán adott a jó Isten szivünkhöz nyel­vet is, a mi kifejezze mindazt, a mi szivünk mélyén fekszik. Tudjuk, hogy szavak kiejté­séves értetjük meg magunkat, ha kéréssel for­dulunk az édes mamához, vagy panaszunkat akarjuk elmondani; de sokszor nyelvünket fel­használjuk mások sértegetésére is. Bárcsak minden kiejtett szót a szív gyöngycseppjei mosogatnának meg, hogy tisztán, ragyogóan hagyná el helyét. Tanulság. Tartsuk tisztán gondolatain­kat, mert gondolattal építjük és őrizzük tes­tünket. Tartsuk tisztán szivünket: akkor meglátjuk Istent. Tartsuk tisztán testünket, mert az a Szentléleknek élő temploma. Bibliai gyakorlat.. És mikor a pünkösd napja eljött volna, a tanítványok mindnyájan egyakarattal együtt valának. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel és kezdőnek szólani más nyelveken, a mint a Szentlélek adta ne­kik szólniok. A kik örömmel vették Péter apostol beszédét, megkeresztelkedének és hoz­zájuk csatlakozék azon a napon mintegy há­romezer lélek. Tiszta sziwel dicsérték az Is­tent. Az Ur pedig minden napon szaporítja a gyülekezetei az üdvözülőkkel. Pünkösd a keresztyén egyház megalaku­lásának és a Szentlélek kitöltetésének emlék­ünnepe. HALADÓKNAK. A Szentlélek. Jézus megígérte tanítvá­nyainak, hogy alkalmas időben elküldi hoz­zájuk a vigasztaló Szentleiket. Feltámadása után ötvenedik napon, a mikor a tanitványok mind együtt voltak, együtt imádkoztak, meg­telének mindnyájan Szentlélekkel. És kezdő­nek más nyelven szólani a sokaságnak, amit mindenki megérthetett, a hallgatóság pedig csodálkozott a történteken. Mi is tehát az a Szentlélek? Az Isten teremtő erejének ve­lünk való közlése. Ez által bontakozik ki az uj ember. Ez szentel meg mindnyájunkat munkáinkban úgy, mint imádkozásunkban. Ez­zel az égi erővel alkot és harcol az ember. És ennek a fényénél látjuk meg embertársunk és magunk arcán mennyei eredendőségünket. S ezzel a titokzatos erővel hódítsuk meg a világot Isten országának. Vegyetek Szentleiket! így köszönti Jézus tanítványait, mikor feltámadása után talál­kozott velük. Ma is ekképen szól a Mester a követőihez: Vegyetek Szentlelket. Vájjon elfogadod-e ezt a drága ajándékot? Nézd, mi­kor a jó, a szép, a nemes érzések letiporják benned a gonoszságra készen álló hajlamot; a mikor megbocsátasz felebarátodnak; a mi­kor megérted az Isten akaratát és cselekszed is azt: akkor a Szentlélek munkálkodik te benned. Péter prédikációja. A Szentlélek vétele után a tanitványok bizonyságot tettek a vi­lág előtt Istenről és a Jézus Krisztusról. És ezen a bizonyságtételen megalakult az első keresztyén egyház. Templom nélkül, pénz nél­kül alakult az első egyház, mégis a leggaz­dagabb gyülekezet volt, mert a Szentlélek drága ajándéka sokszoros mértékben adatott nekiek. A kik hallották Péter apostol fenséges beszédét, eme kérdéssel állottak elő: mit cse­lekedjünk? — Térjetek meg, — volt a fe­lelet. Vagyis: hagyjátok el eddig megszokott utaitokat, tegyetek vallást hitetekről és állja­tok Jézus mellé. Egyházunk és vasárnapi is­kolánk manapság is csak úgy növekedhet, ha annak tagjai bizonyságot mernek tenni az emberek elc'tt Istenről és a Jézus Krisztus­ról. Mit cselekedjünk? Legyünk munkásai, terjesztői Isten országának. Meggyőződés és megtérés. Az első ke­resztyének határozott meggyőződéssel tettek vallást hitükről, meggyőződésből állottak Jé­zus követőinek táborába. Minthogy a tanit­ványok mindnyájan egy akarattal együtt vol­tak, úgy a sokaság is egy akarattal vette fel magára a Jézus nevét és közös akarattal ve­tették meg alapját a keresztyén egyháznak. Mi történt volna, ha a tanitványok fele elmarad az imádkozástól és nem küldötte vol­na ki rájuk Isten Szentlelkét? Talán nem volnának keresztyén egyházaink s elveszett volna mindaz, a miért Jézus élt, szenvedett, feltámadott. Hányán maradnak el a temp­lomtól, vasárnapi iskolától, nem is gondolva arra, hogy távolmaradásuk nagy hézagot re­peszt a keresztyéni közösségben. Elzárják magukat attól, hogy Isten Szentlelkét közöl­je velük, ott a hívek seregében. Villamos áram nem hatolhat, nem működhet törött vezeték­ben. A Szentlélek nem végezhet csodáshatá- su munkát ott, a hol a keresztyének, kicsi­nyek és nagyok távol tartják magukat Jézus közeléből. Uj élet. A Szentlélek uj életet adott az embereknek. Péter nem az többé, a ki meg­tagadja Mesterét, hanem vallást tesz róla. Tamás nem kételkedik a feltámadásban, ha­nem most hirdeti a feltámadott Jézust. A keresztyén vallásnak éppen az a sajátossága, hogy javít, nemesit, átformál, Isten gyerme­kévé nevel. A Krisztus anyaszentegyházának megala­pítása, az evangéliumi igazságok megvetteté- sének napja, a Szentlélek kitöltetése. Ez a nap szentelte fel a tanítványokat hősökké, martirokká. Mi hiányzik a mi keresztyén életünkből? Az égi erő, az igazi lelkesedés, az egy akarat, a bizonyságtétel, az uj élet, a Szentlélek? — Pedig ezeknek az összessége alkotja keresz­tyéni mivoltunkat. Mit cselekedjünk, atyámfiai? Higyj az Ur Jézus Krisztusban és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe. ARANYIGE: Térjetek meg és keresztel- kedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus­nak nevében a bűnöknek bocsánatára és ve­szitek a Szentlélek ajándékát. (Csel. 2:38.) HORVÁTH SÁMUEL A vasárnapi iskola fontosságát sokan talán nem értékelik kellő mértékben. Gyü­lekezeteinkben ugyan mindenütt vannak vasárnapi iskolák, de ezeknek a működése a legtöbb helyen nem olyan eredményes, mint amilyen lehetne, mint amilyennek kellene lenni. Pedig, különösen Ameriká­ban, a vasárnapi iskola az egyház jövőjé­nek legfőbb letéteményese. Itt nyílik meg az egyetlen alkalom arra, hogy gyerme­keinket hitünk igazságaira oktassuk, ve­lük az egyházat megszerettessük s őket a magunk körében s a Krisztus táborában megtartsuk. Vasárnapi iskoláink fogyatékosságai­nak fő okát elsősorban magunkban kell keresnünk. Egyúttal pedig tekintsünk az angolnyelvü egyházak munkájára, az ő vasárnapi iskoláik szervezettségére és eredményes voltára. S mi magunk, öregek és ifjak egyaránt, vegyünk tevékeny részt a vasárnapi iskoláink munkájában, annak áldásossá és gazdag eredményűvé tételé­ben. VASÁRNAPI ISKOLA XIV Leckä A Szentlélek kitöltetése 1925 AprUis 5 Olvasandó: Csel. 2:36—47. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents