Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-28 / 13. szám

13-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 oldal

Az első német tanszék amerikai főiskolában

A lancasteri kollégium története Philadelphiában kezdődik. Az ottani kollégiumot 1779-ben emelték egyetemi rangra s már a következő évben megnyilt benne a “német szakosztály”. A szükség hozta ezt létre. Ekkoriban még egész megyék voltak Pennsylvániában olyanok, hogy kizárólagosán német lakosságuk egyáltalán nem beszélt angolul. Gyermekeik neveltetése nekik is szivükön feküdt. Az egyházak is aggódva gondoltak arra az időre, amikor már nem jönnek majd lelkészek Németországból: hogyan és hol nevelnek maguknak lelkészt? Kérték a holland egyházat, adjon nekik pénzt egy német főiskola alapítására, de a hollandok erre nem voltak hajlandók még akkor sem, mikor az itteni német lelkészek kijelentették, hogy minden Hollandiából kapott fizetés kiegészítésükről lemondanak, csak e pénzt az itt felállítandó német főiskolára fordíthassák; gyermekeik neveltetése igy még mindig olcsóbb volna, mintha át kell őket küldeniük Európába. A holland református atyák azonban mély meggyőződéssel ragaszkodtak álláspontjukhoz : aki a lelkészi pályára akar épni, járjon német és holland egyetemekre, mert Amerikában megfelelő képzettséget nem nyerhet még.

A philadelphiai német tanszék a középiskola alsóbb osztályaiban működött, mig ugyanez a tanár a felsőbb osztályokban, a kollégiumi éveken, görögöt és latint. adott elő. A német oktatás is tulajdonképpen az angol nyelvű kollégiumra volt előkészítés.

1780-ban 32 német diákkal nyílt meg a szakosztály; 1783-ban a német diákok száma 40 volt, 1785-ben pedig már 60, úgy hogy a német osztályoknak kellett átadni a nagyobb termeket. 1786-ban németországi szokás szerint tartottak csaknem egészen német nyelvű záróünnepélyt, szavalásokkal, drámai előadásokkal, zeneszámokkal. Bár a jól sikerült ünnepélyt a következő évben is megismételték: a főiskola némt szakosztálya mégis nem sokkal ezután véglegesen megszűnt. Mi volt ennek az oka? Nem a munka csődje, mert a vállalkozás szépen sikerült. Inkább egyfelől az, hogy az angolok nagyon gyorsan akarták a németeket elangolositani, a mi a németekben természetesen bizonyos dacos ellenállást váltott ki, mert ők is féltették német hagyományaikat és sajátosságaikat; másfelől pedig az a tény, hogy az iskolában mégis csak a kisebb számú angoloké volt az elsőség, mig a német többség a második helylyel volt kénytelen beérni. Az is fontos tényező volt, hogy az iskola inkább csak helyi érdekeltségű volt még ekkor, s a távoli német vidékek érdekeit nem szolgálhatta kielégítőképpen. így érik meg lassanként az a gondolat, hogy a kétnyelvű iskola helyett valahol a németség központjában állítsanak fel olyan iskolát, mely egészen ezeknek az érdekeit szolgálja. Mily megható — mert hiszen egészen reánk is alkalmazható — egy philadelphiai lelkész beszédének ez a részlete 1787-ből:

“Philadelphiában már van középiskola. Most készülnek másikat alapítani Lancasterben, a németek külön érdekeinek szolgálatára. Óh vajha megtennék és méltányolnák annak a termékeny vidéknek német lakosai azokat az áldásokat, a melyeket utódaik köszönhetnek majd egy ilyen intézetnek! Vajha teljes mértékben felhasználnák a most kínálkozó jó alkalmat, és segítenék adományaikkal ezt a tervet, hogy az ottani iskolánk minél hamarább felvirágozhassék!”

íme, a philadelphiai kísérletből indul ki a lancasteri megvalósulás! Az 1786-ik év utolsó hónapjában nyújtják be előkelő philadelphiai németek a pennsylvániai állami törvényhozáshoz azt a kérvényüket, melyben szabadalom-levelet és föld-ala- pitványt kérnek a Lancasterben felállítandó “német kollégium, mint közjótékonysági iskola” számára. A kérvényhez mellékelt terv szerint azért választották Lancastert, mert központi és nagyon egészséges fekvési! hely, népe dicséretes jellemű, a diákok minden tekintetben megfelelő ellátást nyerhetnek közöttük, és az iskola számára is azonnal és olcsón találhatnak helyiségeket. Az iskola céljául kijelölték “a német és angol nyelvek tökéletes ismeretét, úgyszintén a többi müveit nyelvek, a mennyiségtan, erkölcstan, természettudományok, theolo- gia és az irodalom minden olyan ágának elsajátítását, melyek alkalmasak arra, hogy derék embereket és hasznos polgárokat neveljenek.” Az intézetet negyven tagból álló igazgatótanács alá rendelnék, amelyben a református és az ágostai evangélikus egyházak 14-14 taggal képviseltetnék magukat, mig a többi 12 tagot korlátozás nélkül választanák bármely keresztyén felekezetből. A kollégium igazgatóját is felváltva választanák a két felekezet tagjai közül, egyik évben kálvinistát, másik évben lutheránust. Az intézetet pedig az állam elnöke iránti tiszteletből Franklin kollégiumnak neveznék.

Az uj iskola tehát határozottan protestáns intézet lesz, de nem kizárólagosan német. Alapítása óta az angol nyelv benne a vezető; a német nyelv tudását sohasem követelték meg senkitől, ki ez iskolába felvételét kérte. Alapításának gondolata az volt, hogy olyan intézetet létesítsenek, melyben a német életet és irodalmat megértessék és ezekre a németek fiait anélkül taníthassák, hogy uj hazájuktól elidegenednének. Ily értelemben írja a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, a kongresszus tagja, philadelphiai kollégiumi tanár, Európát járt tudós ember, dr. Rush 1789-ben:

‘1 Pennsylvania törvényhozói, tanuljátok meg a ti német polgártársaitok történetéből, hogy ez államnak micsoda kimeríthetetlen kincsei vannak az ő szokásaikban és művészetükben. Támogassátok hát továbbra is az ő most felállított felsőbb iskolájukat, a Franklin kollégiumot, és ne sajnáljátok a költségeket az ő iskoláik fenntartásában. Ne botránkozzatolc meg azon az ő előítéletükön, hogy a maguk nyelvét tartsák elsőnek. Ez lesz az a csatorna, melyen át Európa legbölcsebb nemzeteinek a tudása és felfedezései átömölhetnek hazánkba. Amilyen arányban nyernek növekedést és felvilágosodást a saját nyelvükön: ugyanolyan arányban sajátítják el az Egyesült Államok nyelvét is.”

Bölcs szavak, miknek bölcsességét most, négy emberöltővel később, mi magyarok érezzük legjobban. A mi helyzetünk is csaknem teljesen ugyanaz, ami a németeké volt 136 esztendővel- ezelőtt. — íme, akkor is volt már amerikanizáció, és akkor is voltak olyanok, kik azt erőszakos eszközökkel siettetni akarták és a helyett, hogy építettek volna: csak romboltak. Az elmúlt 136 esztendő Rushnak és azoknak adott igazat, akik nem veszedelmet, hanem nyereséget láttak a beván- dorlott nemzetiségek faji kultúrájában s igyekeztek azt az uj országnak hasznára fordítani. Az elamerikaiasodás természetes és elkerülhetetlen, az elamerikaiasitás ellenben mesterséges és kerülendő. A tavaszi gyümölcs beérik őszre, semmiféle erő azt meg nem akadályozhatná; de nem eszik belőle az, aki tavasszal tüzet rak a fa alá, hogy a gyümölcsérést siettesse. A magyarok is drága árat fizettek azért, hogy István királynak fegyverrel terjesztette el köztük a kereszténységet.

Tóth Sándor.