Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-10 / 2. szám
2. oldal ' AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2-IK SZÁM r---------------------------------PLELICAT10N COMMITTEE: " Rev. Alexander Ludman, Rév. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rey. Gábriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit. Mich. Tel. Cedar 4237 BUSINESS MANAGER: JULIUS FODOR, 7911 West Jefferson Ave. Detroit. Mich. Tel. Cedar 0414 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE Mindennemű közlemény a felelős szerkesztőhöz küldendő. Előfizetési és hirdetési dijak az üzletvezetőhöz küld~ndők. Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit. Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address' 8016 Vanderbilt Ave. Detroit. Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit Michigan, under the Act of March 3, 1879. KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ÜZLETVEZETŐ: FODOR GYULA, 7911 West Jefferson Ave. Detroit. Mich Tel. Cedar 0414 V______________________J Történetek és gondolatok Toursi Szent Mártonról, a középkori ke- resztyénség egyik kegyes életű szerzeteséről járja a következő legenda: Egy alkalommal a szent életű barát cellájában ült csendesen és mély gondolatokba merülve. Egyszerre csak, hogy-hogy nem, egy csodálatos, méltóságteljes és ragyogó ruhába öltözött férfialakot látott maga előtt, aki megnyerő és egyúttal tiszteiére gerjesztő megjelenésének tudatában kellemes mosollyal állott el tte. A szent meglepődve nézett a váratlan jelenségre és csodálkozva kérdezte tőle: “Ki vagy te, Uram?” A jelenség, ajkán lebilincselő mosollyal, igy válaszolt: “Én vagyok a Jézus, a te Megváltód.” De a szerzetes gyanakodott, mint ahogy minden szent életű embernek gyanakodással és el vigyázatossággal kellene fogadni e gonosz világban a legcsábosabb jelenségeket is, és hirtelen ezt a keresztkérdést adta föl: “de hát akkor hol vannak rajtad a keresztfa szögeinek a nyomai?” — mire a hamis, kisértő kép hirtelen eltűnt. Az egyszerű legendában egy mély igazság rejlik. A megváltói élet, mely minden életnek a legmagasabb rendű formája, oly mélységesen és szorosan össze van kötve a kereszt hordozásának áldozatával és sebeivel, hogy ahol ezek a jelek hiányoznak, ott az életnek ezen legmagasabb lelki formájáról sem beszélhetünk. S a mi saját életünkre nézve ebből az a tanulság, hogy mi is az igazi nagyságot, az igazi célokat csak ott találjuk meg, ahol a mi törekvéseink szolgálattal, áldozathozatallal: kereszt-hordozással vannak összekötve. Az élet nagysága és értékes volta nem a megjelenésünkben, a mosolyunkban, a külsőnkben rejlik, hanem a szögek nyomaiban, melyet kezünkre, szivünkbe vág a nemes és önzetlen élet áldozatos, szent harca. * * * Sir Walter Scott, a skótok nagy Írója, élete vége felé a következőket irta: ‘Szivesen halok meg, bármikor szólít el az én Istenem, ■mert tehetsegemet felhasználtam, munkámat elvégeztem és nem Írtam soha könyveimbe n egy mondatot sem, amivel valakinek a lelkét megmérgeztem,' a hitét megrofitottam', vagy az életeiveit lealacsonyítottam volna”. Korea, ez a keletázsiai’ félsziget-ország, egyike a keresztyén missziók áldásos munkamezőinek. Az országot á japánokkal és kínaiakkal rokon nép lakja és a fővárosban, Seoul- ban, van egy virágzó, nagy presbltériánus egyház. Ennek az egyháznak az általánosan használt, népies elnevezése: “a hentesek egyháza’”. S hogy honnan ered ez a név, annak a története a következő: A koreai nép, mint a keletázsiai népek általában, kasztokra, azaz társadalmi osztályokra van felosztva. Ezek a kasztok egymástól elkülönült életet élnek, tag'aiak össze nem házasodnak, a magasabb osztályok az alacsonyabb rendüeket megvetik — amint ez sokszor még a mi müveit társadalmunkban is előfordul. Az összes kasztok közül a legalacsonyabb rendűek egyike a mesterembereké s ezek között is a hentesek, a “bucserosok” azok, kiket legjobban érint a magasabb osztályok lenézése és gőgje. Mikor annak idején az amerikai presbite- riánus egyház megkezdtte az ő koreai missziós munkáját, természetes, hogy a legtöbb megtért éppen a lenézettebb, alacsonyabb rendű társadalmi osztályokból került ki. És Isten bölcsessége úgy rendezte a dolgot, hogy a központi presbiteriánus gyülekezet tagjainak legnagyobb része hentes volt és az elöljárók mind a hentesek osztályához tartoztak. A többi osztályokhoz tartozó g gös koreaiak megvetéssel és gúnyolódva beszéltek róuk, hogy ezek a keresztyének milyen közönséges népek és az egyházat elnevezték a hentesek gyülekezetének. Igen ám, de a világosság nem marad örökké véka alatt. A hentesek gyülekezete nőtt, fejlődött és jótékony, áldásos munkáját mindig többen kezdték észrevenni. A csufoló- dók hangja mindinkább elhalkult, az emberek nagyrésze, “látván az ő jócselekedetsiket, dicsőité a mennyei Atyát” — és lassanként a csufnév dicsőségére vált azoknak, kik azt eleinte, kényszerűségből bár, de hittel és béke- türéssel viselték. Jegyezzük meg ebből a történetből, hegy nincs szegény egyház, meg módos egyház, úri egyház, meg paraszti egyház. Isten előtt csak kétféle egyház van: élő egyház és élőhalott egyház. Bármennyi a pénzünk, bármilyen el - kelőknek érezzük mi magunkat, bármilyen díszes á templomunk, hangos az énekünk, vagy az orgonánk: Isten nem erre figyel, ő megalázza a föld hatalmasait és megszégyeníti őket a gyengék hite által. Rettegjünk attól a gondolattól, hog’y a mi egyházunkat csupán előkelő és szép egyháznak nevezzék. Munkás és áldozatban elöljáró, életben példát adó legyen a mi egyházunk tagjainak és egészének az élete. * * * A gyönge lelkű ember a szerencse napáiban éppen olyan közel áll az elsülyedéshez, mint a balsors ideién. Az erős éppen olyan eres a megpróbáltatások között; mint a milyen erős tud maradni akkor is, midőn a szerencse csalóka szárnyaira veszi őt. * * * A rossz embert sokszor inkább sajnálnunk kellene gyűlölet helyett. Mert az aljasság oka sokszor nem is annyira a szív romlottságában, mint a lélek és gondolkozás szegénységben és alacsonyságában rejlik. * * * A kicsiny ember önmagát akarja nagygyá tenni; az igazi nagyság a mások feljebb emelésének nemes és önzetlen vágyában nyilvánul meg. * * * Panaszkodol, hogy rossz, alacsony, vagy méltatlan helyre állított a sors? Bárhol állsz, Isten állított téged oda s a te teendőd csupán az, hogy ott, azon a helyen, ahol állsz, hasznos és áldásos munkát végezz. * * * Életünk egyik légi bb szüksége egy olyan valaki, aki segíteni akar és képes bennünket abban, hogy minél több helyes és jó dolgot vigyünk végbe. Az ilyen ember a mi barátunk. Ki a te barátod? * * * Szép dolog az ambíció és dicséretre méltó az olyan emberek törekvése, kik az élet létráján igvekeznek mágasabbra hágni. Csak azt ne feledjük el, hogy a mi vágyunk még magában véve nem teszi jogossá az ambícióinkat. Magasabbra vágyni csak akkor van jogunk, ha azon a helyen, melyet jelenleg be- töltünk, becsülettel meg tudunk állani. * * * A jazz muzsika. .. azt ne okoljuk, ne bántsuk. Az a baj, hogy van olyan nagy- közönség, melynek zenei Ízlése lehetővé tette egy ilyen idétlen nyekergésnek zenei ‘műfajjá” fejlődését. A sok rossz jazz muzsika oka az, hogy az emberekben nagyon sok a jazz-lélek.
