Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-10 / 2. szám

MEGJEGYZÉSEK

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal '

JL/ri, AKIK REFORMÁTUSOKNAK nevezzük magunkat, el vagyunk telve a saját bajainkkal s alig jut időnk arra, hogy népünket kellően megismertessük azokkal a veszedelmekkel, amelyek fenyegetik kálvinista hitünket a gombamódra szaporodó szekták részéről. Az adventisták, a pünkösdisták, a millenis- ták, a russzelisták, vagy amint ők magukat nevezik: a nemzetközi bibliatanulók szektája, egytől-egyig mind rohamosan terjeszkedik s szedi áldozatait népünk között. Az nem vigasztalhat bennünket egy csöppet sem, hogy ezek az áldozatok legnagyobbrészt a katholikusok közzül kerülnek ki. Mert ha mi egyetlen tagot veszítünk is, már ez is mérhetetlen kár. Pedig veszítünk. Ez elől a tény elől elzárkózni nem lehet. Legokosabb, ha bátran szembe nézünk a veszedelemmel. — Megismerjük ferde tanításaikat és igy próbálunk védekezni s akit lehet, e vallási tévelygésből kimenteni.

Ezek között a szekták között a legveszedelmesebb a russzelisták szektája, ők magukat ugyan “Nemzetközi Bibliatanulóknak” nevezik. Jellemző rájuk nézve, hogy igyekeznek hamis tanításaikat hangzatos, szép és a vallásos léleknek tetsző címekkel ellátni. “Milliók élnek, akik sohasem halnak meg”. Ilyen és ehhez hasonló hangzatos szavakkal csalják a népet előadásaikra, ahol nincs kollektálás, nincs beléptidij s egy centjébe sem kerül annak, aki elmegy őket meghallgatni. Ezreket költenek hirdetésekre, röpiratokra, s szónokaik utazási költségeire. Ugyanekkor azt hirdetik, hogy náluk tagsági dijjat uem kell fizetni. Arra a kérdésre aztán, hogy hol veszik azokat a szédületes nagy összegeket, amiket igy propogandára elköltenek: az ember nem kap tőlük választ. Szinte megdöbben az ember, mikor látja náluk azt a rendkiviili energiát, azt az önfeláldozást, azt a szívósságot és azt a temérdek pénzt, amellyel dolgoznak, hogy hamis tudományukat elterjesszék.

A legocsmányabb rágalmat és hazugságot terjesztik ezek a többi felekezetekről, ezeknek igehirdetőikről s általában mindenkiről, aki rfem russzelista. Mindenki bűnös és hazug, csak a russzelista igaz és kedves Isten előtt. Krisztus istenségét tagadják. A világ végének a közeledését hirdetik. Meg is állapították már, hogy 1925. február hatodikán lesz ez a nagy nap.

Mi tudjuk, hogy amit ők hirdetnek: hamis tudomány. Egy dolgot azonban még tőlük is tanulhatunk. Megtanulhatjuk azt, hogy az önelégültség nem fogja református népünket anyaszentegyházunkban megtartani. Mert nem elég az, hogy mi meg vagyunk győződve arról, hogy a mi vallásunk a legtisztább, a legigazabb s ezzel a meggyőződéssel aztán megelégszünk. Többet kell tennünk. Magunkévá kell tennünk hitünk terjesztésében a russzelisták szívósságát, áldozatkészségét, buzgóságát és önfeláldozó munkásságát. Fel kell kutátnunk és ösz- sze kell szednünk a szétszórt csontokat. Ezekbe életet, mélyebb, duzadóbb hitéletet kell öntenünk. Sőt magunknak is újjá kell születnünk. Meg kell szent lélekkel telnünk, hogy a lélek erejével másokat Istenhez s a mi Urunk Jézus Krisztushoz közelebb vezethessünk. Csak igy fogjuk tudni megtartani azokat, akiknek megtartása reánk bízatott.

AZ EPISKOPÁLIS magyarokról többször megemlékeztünk már e lap hasábjain. Mindannyiszor azt igyekeztünk bizonyítani, hogy az episkopális vallás nem református, s azok a lelkipásztorok, akik igazán meggyőződésből episkopáli- sok, nem is vallják magukat reformátusoknak, sőt büszKén emlegetik episkopális voltukat. És mi elismerjük, hogy van is nekik mire büszkéknek lenni, aminthogy még a katholikusok is büszkék lehetnek egy s más dologra. Mi tisztelettel hajiunk meg azok előtt, legyenek bár episkopálisok, vagy katholikusok, vagy bármilyen más vallásnak is, akik nem szégyenük a saját nevüket és nem akarnak másnak feltűnni, mint amik a való ságban. Ezek közzé tartozik a trentoni magyar episkopális hitközség plébánosa: St. Claire György four. St. Claire György plébános ur előtt kalapot emelünk, mert ő nem akarja magát és hitközségét “magyar református ”-nak feltüntetni. Nyíltan bevallja, hogy ő episkopális. És mikor a new yersey-i megyés püspök ö méltósága : Főtiszt. Dr. Matthews Pál elmegy a gyülekezetébe, a trentoni magyar episkopális gyülekezetbe, a bérmálás szentségében részesíteni a gyermekeket és a felnőtteket, hát ő azt magyar becsülettel, nyíltan megmondja és nem nevezi ezt a bérmálást “püspöki áldásnak”, mint azt Schodle Gyula Ádám new bruns- wicki, Nagy József south riveri, Papp Géza, Kováchy Kálmán és a többi magyar episkopális plébános teszi. A Tren- tonban megjelenő “ Jersey Híradó ” karácsonyi számában ugyanis a trentoni magyar episkopális hitközség plébánosa, St. Claire György főur szóról szóra igy adja le egyházának híreit: “Vasárnap, december 21-ike, ismét egy nagy jelentőségű nap lesz a Szent Erzsébet (magyar episkopális) Hitközségnél, mert délután

4 órakor a new yersey megyés püspök ur ő méltósága, Főtiszt. Dr. Matthews Pál- fogja hitközségünket meglátogatni és a bérmálás szentségében részesíteni az ehhez elkészült gyermekeket és felnőtteket”. Szóról-szóra igy ir a trentoni magyar episkopális hitközség plébánosa. De mond ő még többet is. íme: “Szent Karácsony Viliáján Szent Mise Áldozat éjjel 12 órakor. Szent Karácsony ünnepén Szent Mise reggel 9 órakor és 11 órakor. Szent István vértanú ünnepén reggel 9 órakor Szent Mise”.

így ad hirt egy izig-vérig becsületes, igaz és őszinte magyar episkopális plébános a hitközségében történő dolpokról. Miért nem teszik ugyanezt‘azok az újdonsült, hitüket elhagyott magyar episkopális papok? Miért nevezk ők magukat reformátusoknak? Amikor a new yersei megyés püspök, ugyanaz a Főtiszt. Dr. Matthews Pál megy hozzájuk a bérmálás szentségét kiosztani, miért nevezik ők ezt “püspöki áldás”-nak? És mikor szent áldozást és misét kell nékiek szolgáltatni, miért nevezik ők ezt református szokás szerint “ istentisztelet ”'-nek? Miért nem nevezik magukat becsületes őszintesség- gel episkopálisoknak? Ha ezt megtennék, még a testvéri közösséget is felvennők velük, mert hiszen ha igaz meggyőződésből tértek át a református vallásról az episkopális vallásra, nekünk ezt a meggyőződést keresztyéni kötelességünk tiszteletben tartani.

AMERIKA SZÁMOTTEVŐ közvélemé- nyét manapság a Federal Council of Churches decemberi gyűlésén hozott határozatok foglalkoztatják leginkább. A Federal Council négy évenként szokta gyűléseit tartani. Négy esztendő alatt igen sok s nemcsak az Egyesült Államok népét, de az egész emberiséget érdeklő kérdések kerülnek előtérbe. Ezeket a kérdéseket igazán csak egy olyan intézmény oldhatja meg, mint a Federal Coun j cil. Lehet-é ma nagyobb és általánosabb kérdés, mint a háborúnak, a törvényes embergyilkolásnak törvényen kívül való helyezése, örökös száműzése? A Federal Council magáévá tette ezt az eszmét s minden erejével arra fog törekedni, hogy az a borzalmas világégés, mely oly nagy nyomorúságnak, oly sok könnynek, fájdalomnak és szenvedésnek lett az okozója, többé elő ne forduljon. Nem tudjuk, hogy a Federal Council mennyiben fogja tudni megvalósítani kitűzött célját? De már maga a cél is oly nemes, oly szent, amelynek megvalósulásáért éjjel-nappal érdemes imádkoznunk.