Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-07 / 10. szám
JELENTÉS 10-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ' 11 oldal Az európai vallásos kisebbségek jogai felett őrködő amerikai bizottság négytagú küldöttsége által 1924-ben Erdélyben végzett látogatásról, melynek tárgyát az ottani magyar kisebbségi felekezetek sorsának és a román kormány velük szemben tanúsított viselkedésének megvizsgálása képezte. Az Erdélyben járt négytagú bizottság B következő urakból állott: Rév. Sylvester W. Beach, D. D., Princeton, N. J.-ből, Rev. Louis C. Cornish, D. D., Boston, Mass.-ból, Rév. Charles E. Schaeffer, D. D., Philadelphia, Pa.-ból, Rev. Arthur S. Hum, D. Litt., Leicester, Anglia. A JELENTÉS ISMERTETÉSE A vallásos kisebbség jogait, védő bizottság végrehajtó testületé által kinevezett fenti küldöttség azt a vádat emeli, hogy Románia nem szűnik meg a trianoni békeszerződés azon határozmányait meg- slrteni, melyek az Erdélyben élő kisebbségek egyházainak jogait volnának hivatva biztosítani. A küldöttség mélységes és szilárd meggyőződéssel szögezi le a tényt, hogy “hacsak az ottan jelenleg fennálló faji, nyelvi, vallásos és gazdasági kérdések kielégítő megoldásra nem találnak, Erdély továbbra is Európa legszomorubb országainak egyike marad, és a világbéke szempontjából az egyik legveszélyesebb ponttá fog fejlődni. A jelenért és a jövőért való felelősség súlya részben a kisebbségek magatartására, de különösképen a román kormányzatra nehezül, melynek a trianoni békeszerződés következtében nemcsak hatalma alá eső területe kétszereződött meg, de megkétszereződtek a komoly felelősségei is.” A vizsgáló bizottság, mely a múlt nyáron Romániát meglátogatta, a következőkből állott: Dr. Louis C. Cornish, az amerikai unitáriusok szövetségének titkára s egyúttal a bizottság elnöke, mint az Egyesült Államokbeli és kanadai unitárius egyházak kiküldött képviselője; Dr. Sylvester W. Beach, Princeton, N. J.- ból, a presbiteriánus egyházak európai segitő-bizottságának elnöke; Dr. Charles E. Schaeffer, az amerikai református egyházak főtitkára, — kik mind a hárman megfordultak Erdélyben az elmúlt esztendők folyamán tett hasonló célú látogatások folyamán és Dr. Arthur S. Hurn, Leicester, Angliából, mint a nagybritan- niai unitárius egyházak képviselője. Ez a négytagú bizottság legalább 60 millióra tehető keresztyén egyházi tagot képviselt az Egyesült Államok és a brit birodalom népei közül. A bizottság néhány hónapot töltött Romániában. Legelőször is Bukarestbe mentek, hol a brit és amerikai nagykövetek által bemutattattak úgy az udvarnak, mint az illetékes főhivatalok vezetőinek. A bizottság erdélyi útja mintegy négyezer amerikai mértföldet ölelt fej, melyet legnagyobb részben automobilon tettek meg, közben összegyűjtve a felpanaszolt román jogtalanságokra vonatkozó adatok óriási tömegét. (Eredetiben: collecting a vast amount of evidence of alleged Roumanian abuses.) A bizottság szoros kapcsolatban állott a kisebbségi egyházak püspökeivel, kik közül némelyek kisérték a bizottságot utjának egyes szakaszain. A bizottság azután visszatért Bukarestbe s megállapításait közölte a román főhivatalnokokkal. A román kormány kérésére továbbá a bizottság Írásban benyújtotta egyes válogatott és tipikus visszaélési eseteknek a leírását. Ezek az esetek részben személyes visszaélésekre, részint egyházi és iskolai birtokok elkobzására, az uj román agrárreform folytán előállt igazságtalan birtok-elosztásra, a gyülekezési jog megsértésére és az erőszak egyéb fajtáira vonatkoztak. Bár a bizottság visszatért a múlt ősz elején, az ő jelentésük megtétele mindez ideig elmaradt, mivel várták a román kormány válaszát. A most publikált jelentésben a bizottság a közben megjött román választ igy jellemzi: “kitérő és meg nem győző”. (Angolban: evasive and inconclusive.) A jelentés szerint a román válaszban Románia a nem kevesebb, mint 35 határozott visszaélési eset vádjára egyetlen átlagadós letagadó választ ad. Megállapítja továbbá a bizottság, hogy egyes apróbb esetek kivételével semmi jele sem látszik annak, hogy a román kormány, adott Ígérete szerint, az elkövetett visszaélések ügyében komoly vizsgálatot indított volna. Hanem a ro% mán kormány azt mondja válaszában, hogy az ő magatartása a kisebbségek iránt a legteljesebb a türelmesség és liberalizmus szellemétől van áthatva, hogy a panaszok egyrésze nem más, mint apró epizód és hogy Románia uj tartományai kormányzásának nagy munkájában már is sok javulás észlelhető. A bizottság jelentése a háboru-utáni írott dokumentumok, különösen az újabban megjelentek közül, a legérdekesebbek és legfontosabbak egyikének mondható. Az egyik oldalon itt vannak a kiküldötteink: széles körben ismert emberek, kik közül mindegyik régebbi látogatások folytán ismerője a balkáni helyzetnek és különösen a jelenlegi erdélyi viszonyoknak s kik azonkívül az angol és amerikai keresztyének nagy tömegeit képviselik s hasonlóképpen szivükön viselik az Erdélyben levő lutheránus, református, unitárius és római katholikus egyházak boldogulásának ügyét. A bizottság állítja, hogy Románia a trianoni szerződésnek sem betűjét, sem szellemét nem tartja meg. (Roumania is not keeping either the letter or the spirit of the Trianon Treaty). A másik oldalon ott áll a román kormány, melyről a bizottság elismeri azt, hogy irántuk nagy előzékenységet tanúsított, mely azonban azt is hangoztatja, hogy a békeszerződést úgy betű szerint, mint szellemben tiszteletben tartja. A bizottság kijelenti, hogy a jelenlegi jelentéssel még nem lehet az egész ügyet lezártnak tekinteni. “A román kormány és a kisebbségek között fennálló súlyos kérdésekben — folytatja a jelentés — meg kell értenünk, hogy az angol birodalombeli és amerikai érdekelt egyházaknak mindaddig, mig a jelen állapotok meg nem szűnnek, fennáll a kötelezettségük.” Ennélfogva a bizottság hangsúlyozottan kéri az illető egyházakat, hogy jelenlegi anyagi segélyezésüket a kisebbségi egyházak érdekében továbbra is tartsák fenn. A bizottságnak az a hite, hogy a kisebbségek jogait védő amerikai bizottság és egyéb hasonló természetű intézmények, mig egyfelől nem akarnak a román állam kormányzatának jogaiba beleavatkozni, másfelől kell, hogy továbbra is a legmesz- szebbmenő módon tájékoztassák és vezessék rá a közvéleményt arra, hogy ezekben a kérdésekben a román kormány csak egy politikát követhet, amely nem más, mint a mindenki számára egyenlő igazság politikája. A jelentés végén a következő megállapítás áll: “Az egész civilizált világ mélységes érdeke, hogy az itt'összefoglalt kérdések megnyugtató elintézést nyerjenek.” MENEELY BELL 00. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS
