Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-07 / 10. szám
J. 10- oldal___________ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 10-ik szám fr ' tegye ezt. Nem hallgatott rám. Hiába bizonjűtgattam néki, hogy ezzel pokollá teszi életemet s életünket. Nem, törődött vele. Azóta ott van az első férjem lakásunkon. Hiszen látta Tiszteleteb ur! Ott ült a karosszékben, mikor a kis gyermekem temette. — Mennyire valóságos volt az a pokol, amit én azóta átéltem, annak csak a mindenttudó és mindent látó Isten a megmondhatója ! Hiszen csak tessék elképzelni ! Nap-nap után látni ennek a béna embernek hülye arcán, mert beszélni sem tud, a szemrehányásnak és a megvetésnek kifejezését! Visszataszító, fonnyadt arcáról emlékezni arra a bűnös viszonyra, mely e két férfiúhoz köt! Tudni azt, hogy mindkettőhöz oda vagyok kötve s mindkettő gyűlöl engem! Mert most már Péter is gyűlöl. Most már mindhármunk boldogságának vége! Ur Isten, mennyit szenvedtem! És nem volt senkim e világon, akihez bajaimban fordulhattam volna, akinek kipanaszkodhattam volna magamat ! Ne csudálkozzék hát, Tiszteletes ur, hogy önhöz, rám nézve egy egészen idegenhez fordultam nagy fájdalmamban ! —i Mindezek tetejében aztán — folytatta az asszony — az én második férjem szinte gyönyörűségét leli az én nagy lelki bajomban s éppen azért mindent elkövet, hogy még inkább fokozza azt. A dologban az a legrosszabb, hogy Istenbe vetett hitem meg napról-napra erősödik. Mintha gyermekkori hitem fokozatosan térne vissza és most már kezdek az I.'lentől félni. Kezdek az ő igazágosságától rettegni. Óh, Úristen, mit tegyek, mi lesz velem? — Tisztelets ur! Öntől kérdem, feleljen meg nekem erre a kérdésre, — hiszen Isten szolgájának vallja magát, — mit tegyek? így én tovább élni nem tudok. Itt hagyjam őket, elmenjek? De hát merre és hová ? Tehetetlen, gyönge nő vagyok, aki előtt Amerika ismeretlen, Magyarország pedig számomra a történtek után nem létezik. Mit csináljak? Megöljem magam? De hát ott vannak gyermekeim. Szeretem őket. Vagy megöljem ezt a két embert, vagy mindannyiunkat? De hát ott az Isten! Tőle félek. Óh Istenem, én édes Istenem! mit tegyek, mit tegyek? * * * Kérdéseire megfeleltem úgy, ahogy tudtam. Kezemet imára kulcsoltam s imádkoztam. Kértem őt is, hogy imádkozzék velem. Egyebet nem tehettem. Hirdettem néki az Ur Jézus Krisztus evangyéliomát. Azt az evangyéliomot, mely már millió és milló beteg lelket gyógyított meg. Úgy gondoltam, hogy ez a legjobb, amit tehetek. Ha volna e világon valaki, aki ebben a pillanatban jobbat és okosabbat tudott volna tenni: igen szívesen átadtam volna helyemet néki. * * * Pár nap múlva az idősebb fiúcska azzal a hírrel jön hozzám, hogy édes anyja beteg s velem akar beszélni. Rosszat sejtettem. Benyitok hozzájuk. A férj nincs otthon. A két gyermek sírva veszi körül édes anyját. A szoba egyik szögletében a nagyapának vélt béna ember ül a karosszékben, s értelmetlenül bámul hol re- ám, hol az asszonyra, aki csakugyan nagy beteg. Orvost még nem hivattak. Pedig már haldoklik — mérget ivott! Azért hivatott engem, mert ismét akarta hallani azt, amiről biztosítottam őt pár nappal azelőtt: hogy az Isten a kegyelemnek az Istene, hogy az Ő kegyelme mindeneket elfedez, hogy az Ur Jézus Krisztus megbocsátott az asszonynak, aki vétkezett, tehát megbocsát néki is. Ott halt meg szemem előtt. Szegény nő! Bűnös volt. Megszegte Isten parancsolatát. Nem is egyet, hanem többet. És — meghalt. És most egy kérdést: szabad-é nekünk hinni, hogy ennek a nőnek fáradt, megtört lelke a kegyelem Istenének mindent elfedező árnyékában nyugoszik? Mit gondolsz, szives olvasó? CSENDES ÓRA (Folytatás az 5-ik oldalról.) tele, a dicsőségnek, a menyegzőnek napja. Valami nincs rendben azok között a jegyesek között, akik nem várják a meny- nyegző napját, vagy nem szívesen várják, sőt elfelejtkeznek róla. Valami baj van annak a keresztyénnek az életében is, aki nem várja örömmel és sóvárogva, lelke vőlegényét, Jézust. Az Úrvacsora megerősít az Ő eljövetelének hitében, várásában. Sőt elkészít az Isten napjának eljövetelére. Mert az Úrvacsorában az emlékezés által felgyűlt, megelevenedett szeretet nemcsak arra hajt, hogy Krisztussal közösségbe lépjünk, hanem arra is, hogy ezt a közösséget szent és feddhetlen élettel bizonyítsuk meg, tegyük zavartalanná. “Annak okáért, szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül találjon titeket békességben”. II. Péter 3:14. Készen vagyunk-e az Ő eljövetelére? Készen vagyunk-e vele való egyesülésre? Készen vagyunk-e a vele való találkozásra? Ha igen, akkor vegyünk részt a szent vendégségben és hívjuk Jézust: “Nincs is egyébben oltalmunk, reménységünk, bizodalmunk, Édes Jézus, hanem csak benned. Szállj hozzánk kedves vendégünk, Oltsd meg nagy lelki éhségünk, mert eledelünk csak érdemed, Szivünket ime kitárjuk, szentségedet várván várjuk!” IMA. Édes Megváltó Jézusom! Csodálva, imádva tekintek a Te szeretetednek, kegyelmednek tengerébe, mely azt az üzenetet küldi nekem, hogy Te szerettél engem és önmagad adtad érettem! Uram, Istennek Báránya, Te reád teszem le minden bűnömet. Kérlek, szent véred által fedezd el azokat. Uram, nemcsak bűneimet rakom oda lábaid elé, hanem oda adom egész életemet is: itt van a szivem, neked adom Uram! Fogadd el, végy be engem a Veled való áldott közösségbe. Adj erőt arra, hogy magamat szeplő nélkül, tisztaságban és ártatlanságban őrizhessem meg a Te veled való találkozás nagy napjára. Add, hogy veled élve itt e földön, veled lehessek az örök dicsőségben, megláthassalak téged szemtől-szembe. Ámen. ÚJLAKI FERENC GYŐZELEM A HALÁL FELETT. — SZŰCS ERNŐ KÖNYVÉBŐL — E könyv szerzőjének neve nem ismeretlen az otthoni keresztyén mozgalmak körében. A budapesti Bólyai-főreál- iskola fizika-tanára, a mellett ref. lelkész s a magyarországi evangéliumi keresztyén ébredés munkásai között a leghűségesebbek és legképzettebbek egyike e kis könyv szerzője. A könyv az örökkévalósággal foglalkozik. írója a természettudós tudományos készültségével és a keresztyén ember sziklákat megmozgató hitével tárgyalja az élet, halál és öröklét kérdéseit, oly módon, hogy abban a tudás és hit csodálatos egységben oldódik fel s az ember úgy érzi, hogy e könyv olvasása lelki meggazdagodást jelent. Eleven és megragadó, mély és gyönyörködtető, egészében pedig építő hatású könyv ez, mely különösen lelkészek számára nagyon értékes. Nem volna szabad hiányoznia egy amerikai magyar lelkész könyvtárából sem. Különösen evange- lisztikus szempontból értékes e könyv, melyre ezúton hívjuk fel olvasóink figyelmét. Megrendelhető darabonként 65 centért, a következő címen: Mr. Charles Dobos, 1320 Huffman ave., Dayton, Ohio. VASÁRNAPI ISKOLA (Folytatás a fi-ik oldalról, maszt az örök életre, az üdvösségre, ha hiszek Ő benne s a kit küldött megváltásomra, az Ur Jézusban. ARANY IGE: “Feltámadott az Ur bizonnyal!” (Lukács ev. XXIV. 34.) HANKó M. GYULA, columbus-i, O., ref. lelkész
