Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-07 / 10. szám

6. oldal

AMERTKAT MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

10-ik szám

XI. Lecke

VASÁRNAPI ISKOLA

FELTÁMADÁS

1925. marc. 15

A hétnek első napján jó reggel, amikor még sötétes vala, oda méné Mária Magdaléna a sirhoz és látá, hogy a kő elvét€tett onnan. Futa azért és méné Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett és mondá nekik: Elvitték az Urat a sírból és nem tudom, hová tették, Kiméne azért Péter és ama másik tanítvány és menének a sirhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten, de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert és előbb juta a sirhoz. És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők, de nem méné be. Megjővén azután Simon Péter is, beméne a sirba és látá, hogy a lepedők ott vannak és a keszkenő, amely az ő fején volt, külön összegönHiába akarták az Ur Jézust ellenségei örökre elhallgattatni; hiába ölték meg a testét a keresztfán; hiába temették el a sirba s tettek annak szájához nagy követ ; hiába pecsételték le a sirt Pilátus pecsétjével; hiába állítottak a sir őrzésére katonákat: az Ur Jézus feltámadott. — Hiába tagadták a feltámadást régen és tagadják ma is az Ur Jézus ellenségei,- hiába bölcselkednek a tudatlan bölcsek s bizonyítgatják a feltámadás lehetetlenségeit ; hiába mutatnak a hitetlenek a halálra, a rothadó testre: hiszünk a feltámadásban. Mert a feltámadás gondolata szivünkbe van plántálva s az Írások erős bizonyítékok előttünk az Ur Jézus feltámadására ; mert életünk külső tapasztalatai, a rothadásból származó uj élet a feltámadást igazolják; mert hiszünk az Istenben s tudjuk, hogy igazságossága megköveteli a meggyalázott igazságnak diadalát, a feltámadást. De érthetővé és elfogadhatóvá teszi a feltámadást, az Ur Jézus feltámadását és a mi feltámadásunkat is, még a leganyagiasabban gondolkozó ész is és annál inkább a hit, még ha nem Iá tott is a szem. Előttünk azért nemcsak lehetséges, hanem bizonyos is a feltámadás. Megértjük azonban, bár szomorú szívvel látjuk, hogy a mint régen, ma is sokan vannak, akik tagadják a Jézus feltámadását és nem hiszik a magok feltámadását sem; megértjük ezt, mert tudjuk, hogy a mint a vaknak hiába beszélünk a virágok szinpompájáról és a süketnek hiába szólunk a zene szépségéről, bizony hiába mondjuk a hitetlennek is, hogy az Ur Jézus feltámadott és hogy mi is feltámadunk, mert vak és süket az, kinek lelke nem lát és nem hall. És szivünkből sajnáljuk az ilyent, mert hitetlenségével életének boldogtalansága jár; és hálát adunk az Istennek, hogy hiszünk és hitünk által boldog is a mi életünk.

Kyölitve egy helyen. Akkor azután beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sirhoz, és látván mindeneket, hisz vala; mert eddig nem értették meg az Írást, hogy fel kell néki támadnia a halálból.

Vissza menének azért a tanítványok az övéikhez, hogy elmondanák, amelyeket láttak. Mária pedig ott állott a sírnál és sirt. És behajolván a sirba, láta két angyalt fehér ruhában ott, ahol Jézu-s feküdt vala. És mondanák azok néki: Asszony, mit sírsz? Mária pedig mondá nékik: Mert elvitték az én Uramat és nem tudom, hová tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula és látá Jézust ott ál- lani, de nem ismeré meg őt. Mondá neki JéAki nem hisz az Ur Jézus feltámadásában, nem hihet a maga feltámadásában sem s azért csak úgy él, mint az oktalan állat, lélek nélkül, test szerint. Lehet-e hát mást gondolnia, törekedhet-e más egyébre, mint hogy legyen mit ennie, mit innia és mivel ruházkodnia; lehet-e előtte szent az isteni vagy emberi törvény, hogy megállítsa teste javát szolgáló munkájában? Testének képzelt javaiért, földi életének rövid ideig tartó örömeiért kész minden percen megtaposni igazságot és szeretetet, hűséget és becsületet, mert az a hite, hogy “aki bírja, marja", hiszen csak egy élete van, a síron túl pedig nincsen semmi. S ha nem úgy megy a sora, amint kívánta és akarta, ha dédelgetett teste megerőtlenül, ha neki is olyan mértékkel mérnek, a milyennel ő mért másoknak, ha az erősebbek őt is eltapodjá* : tud panaszkodni, tud átkozódni azok ellen, akik csak az ő példája szerint cselekedtek, de nem tudja belátni, hogy boldogtalanságának csak ő maga, az ő hitetlen élete az okozója. És a milyen volt élete, olyan lesz, vagy még keserűbb,, a halála, megsemmisülése; mert végre feltámad benne is a kétségbeejtő gondolat: Hátha mégis van Isten, van feltámadás és ítélet?

Aki hiszen az Istenben, mint jó Atyában és abban, hogy az Isten minden emberi. értelmet felül haladó bölcseséggel, igazsággal és szeretettel cselekszik mindeneket, hisz az Ur Jézus feltámadásában, az igazságnak és szeretetnek halhatatlanságában,a jónak a gonosz felett való bizonyos győzelmében. És hisz a maga feltámadásában és örök életében, mert tudja, hogy az Ur Jézus feltámadása az első bizonyíték ebben s érzi szivében, hogy ezt a hitet Isten maga plántálta bele. S a mint hisz, úgy is él, helyesebben mondva, törekszik is úgy élni. Tehát a hizus: Asszony, mit sírsz? És kit keresel? Mária pedig azt gondolván, hogy a kertész az, mondá neki: Uram, ha te vitted el az ő testét, mondd meg nékem, hova tetted és én elviszem őt. Mondá neki Jézus: Mária! Az pedig erre megfordulván, mondá néki: Mester! Monda neki Jézus: Ne illess engem, hanem menj el az én atyámfiáihoz és mondd meg nékik, hogy felmegyek innen az én Atyámhoz, a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, a ti Istenetekhez.

Akkor elméne Mária a tanítványokhoz és örömmel hirdeté nekik, hogy látta az Urat és hogy miket beszélt neki.

(János ev. XX. 1.—18.)

vő ember, bár megadja testének, ami annak szükséges, első sorban lelke táplálására gondol és arra igyekezik, hogy Isten országának legyen tagja. Szent azért előtte az Isten neve, szent az Ő imádására rendelt hajlék- és szentek az Ő törvényei, melyeket szólott a próféták által, legutoljára pedig szent Fia, az Ur Jézus által az evangéliumban: nem káromkodik, istentiszteletet +art és a törvényeknek engedelmeskedik s egész eletét szóban, cselekedetekben és érzésekben Isten dicsőítésére szenteli. És meg is nyeri jutalmát e földön, boldognak érzi magát az élet örömeiben és szenvedéseiben, boldognak a halálban s a testnek halála után a feltámadás által az örök életben, az üdvösségben.

A józan ész és az élet tapasztalatai megadják a feleletet arra, hogy melyik a jobb reánk nézve, hogy higyjünk-e az Istenben és az Ur Jézusban, az Ő feltámadásában és higyjünk-e a mi magunk feltámadásában s azért e hit vezessen-e életünk minden dolgaiban; vagy ne higy- jünk semmiben, ne ismerjünk semmi törvényt, hanem csak magunkat, a mi testünket s csak azért éljünk. Én ama jobb részt választom, mely el nem vétetik tőlem : én hiszek és igyekszem hitem szerint élni; minden egyebeket az én jó Atyámra, a mindenható Istenre bízok. Tudom ugyan, hogy ez a testem elrothad, amint elrothad a földb§ vetett mag is, de látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából, látom az elroíhadt magból kikelni az uj életet. Nem félek azért semmitől, sem az élet bajaitól, sem a halál hatalmától, mert igaz az Isten és hatalmas, hogy meg- cselekedje velem is, amit az Ur Jézussal cselekedett, megtart az életben és halálban engem is, ha Övé maradok és feltá(Folytatás a 10-ik oldalon.)