Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-07 / 10. szám
10-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA f V--------CSENDES ÓRA “EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” « > IMA. “Jöjjetek én hozzám, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugoszta- lak titeket.” .... A Te szavaid ezek, óh áldott Megváltóm. Mily édesen cseng: jöjj én hozzám! elfáradt, megterhelt gyermekem! Megváltóm, tudom, hogy Te szent és tiszta vagy, én pedig lelkemet sok bűnökkel mocskoltam be; tudom, hogy nem vagyok méltó, hogy gondolj reám. de kegyelmedben bízva, hívásodat hallva, úgy, amint vagyok, megfáradva, bűnösen, megterhelve, színed elé jövök és alázattal kérlek: könyörülj rajtam én Istenem, irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet. Moss meg en- gemet és fehérebb leszek a hónál! Tiszta szivet teremts bennem, óh Isten, és az eró's lelket újítsd meg bennem! Uram, a szivem mindenestó'l Te elődbe hozom. Tisztítsd meg, vigasztald és áldd meg a tövissel koszoruzott Jézusért kérlek. Ámen. TANÍTÁS. I. Korinthus 11:25—26. Krisztus szenvedésére, kereszthalálára emlékeztető idő, böjt, sőt a böjti urva- csoraosztás ideje van. Hangzik a felhivás: “az Urnák szent asztala meg van terítve, aki illendőképen elkészítette magát, járuljon a szent asztalhoz....” Hogy méltóképen élhessünk az Úrvacsorával, lássuk meg, hogy mit jelent az Úrvacsora? 1. Elsősorban is emlékezés a múltra. Pál szerint az Úrvacsorának egy részről az a célja, hogy az Urra emlékeztessen. A Megváltó arra kötelezte tanítványait, hogy az Ő róla való megemlékezés okáért egyenek a kenyérből és igyanak a pohárból. “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A hosszú útra induló, vagy a halál előtt álló barát, élettárs, vagy szüle, fényképet vagy egy emléktárgyat hagy szeretteinek, tudva azt, hogy az kedves lesz előttük és ő reá fogja emlékeztetni szeretteit. Ha kezünkbe vesszük s elnézegetjük édes anyánk fényképét, vagy tőlünk távol lévő, talán már meg is halt szeretteink emléktárgyait, ugye, mily sok kedves emlék elevenedik meg lelkűnkben. — Eszünkbe jut sok történet, melyet együtt éltünk át, felelevenednek szeretteink ajkáról elhangzott kedves szavak. Lelkünk emlékekkel telik meg. Ezt látjuk a nemzetek életében is. A nemzet története nagy eseményeinek, egy-egy hőstetnek, nagy embernek emlékezetére szobrokat, emlékoszlopokat, különféle emlékműveket emelnek azért, hogy az utókor gyermekei látva az emlékműveket, emlékezzenek és az emlékezés által hitben, kitartásban megerősödjenek. Ugyanezt cselekedte Jézus is. Az Úrvacsorát Ő reá való .emlékezés és áldásnyerés okáért rendelte tanítványainak. Skótország hegyei között levő források egyikéből vizét ivott egy angol király. A forrás tulajdonosa emlékkövet állított a forrás mellé s rávésette a kőre azt, hogy ebből a forrásból ivott egykor maga a király is. A forráshoz járulók elolvassák a feliratot és igy a forrás kettőt nyújt, minden hozzá járulónak: Emlékeztet és áldást; emlékezést a királyra és áldást a szomjúság csillapítása, eloltása által. így az Úrvacsora is mig egyfelől emlékezést, másfelől pedig áldást nyújt mindazok számára, akik helyesen élnek vele. Mire emlékeztet az Úrvacsora? Az Ur halálára! “Az Ur halálát hirdessétek!” Emlékezzünk az ő megkínzott, megtöretett testére, érettünk kiontatott vérére ! Emlékezzünk arra, hogy úgy szeretett* minket, hogy odaadott mindent, érettünk adta életét. Megsebesittetett bűneimért, megrontatott vétkeimért, békességemnek A CSENDES ÓRA SORRENDJE: 1. 109 dics. 1, 2, 3: Az övéinek az Ur. . . . 2. Bibliaolvasás: Ézsaiás 53 3. 112 dics. 1, 3: Óh Jézus, mi Idvességünk. 4. Ima: a tanítás előtti ima és akit a Lélek indít, imádkozzék. 5. Tanítás: Felolvasandó “Ezt cselekedjétek.” 6. Ima: tanítás utáni és a résztvevők rövid fohászai. 7. Miatyánk. Apostoli hitvallás, együtt hangosan. 8. 112 dics. 3, 4 verse. 9. Áldás: “Végezetre, atyámfiái, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egyértelemben legyetek, békességben éljetek, éa a szeretetnek és a békességnek Istene lészen veletek.” II. Kor. 13:11 büntetése rajta van, az ő sebeivel gyógyultam meg.... az Ur mindnyájunk vétkét ő reá veté! (Ézsaiás 53). Azt akarta Jézus, hogy az Úrvacsora által megemlékezve az ő irántunk való nagy szeretetéről, igy szóljunk majd: “szeretett engem és önmagát adta érettem!” Szereteténelr legnagyobb jutalma, az Úrvacsorának legnagyobb eredménye, akkor van, ha magunkat Jézus előtt arcra vetve, igy teszünk vallomást: “Jézusom! szeretlek! könyörülj rajtam!” Ha viszontszeretetre gyulva elmondhatjuk: “felejtkezzék el rólam az én jobb kezem, ha elfeledkezem te rólad..., tapadjon nyelvem az ínyemhez, ha meg nem emlékezem te rólad, a ki szerettél engem és önmagad adtad érettem!” így az Úrvacsora nem csak emlékezés, hanem 2. a Krisztussal való egyesülés és közösség. Sok útja-mód ja van a Krisztussal való közösségnek. Közösségben lehetünk vele az imádkozás által, gondolatainak, látomásainak, céljának elfogadása, azokért való munkálkodás által, de az Úrvacsora mindezeket felülmúlja. A közösségnek, a Krisztussal való egyesülésnek legbensőbb módja az Úrvacsora. Ebben Jézust, mint Megváltónkat fogadjuk el! Biinös vagyok és hogy Jézusnak bűneimért hozott áldozatát elfogadom, annak bizonyítására részt veszek az Úrvacsorában, részesülök a kenyérben és borban. Dolgozni Krisztusért, céljaiért harcolni, Vele örülni, Vele szomorkodni, Vele szenvedni, ezt megteszik azok is, a kik Jézust, mint ideált, eszményképet, mint a legnagyobb tanítót fogadják el, de ez nem elég. Be kell látnom, hogy bűnös vagyok és egyedül Jézus az én Megváltóm! az ő haláláért, vére hullásáért nyerhetek egyedül bocsánatot és kegyelmet. Ezt belátva oda kell járulnom szent asztalához, elfogadni áldozatát, szövetséget kötni vele, felajánlani neki életemet: itt van szivem, neked adom Uram! Azt a szövetséget, hüségesküt, amit a konfirmációban, vagy megtérésem alkalmával tettem a Jézusnak, minden Úrvacsora vételkor megújítom, megerősítem. Örök szövetség, közösség ez. A kenyér és bor, a vérem, a testem, az idegeim részévé lett. Többet senki el nem veheti. Aki Jézust Megváltójának fogadja és vele szövetséget köt és egyesül, attól a Jézust többé senki el nem szakasztliatja. Az Úrvacsora nem csak a múltra emlékeztet, nemcsak a Jézussal való közösség, hanem 3. a jövőre, a dicsőségre is irányítja tekintetünket. Az első, megaláztatásban és szegénységben való eljövetel és a második, dicsőségben és hatalomban való eljövetel között áll az Úrvacsora. Visszaemlékeztet Jézus halálára, a keresztre, de előre mutat a második, dicsőséges eljövetelre, a koronára. “Az Urnák halálát hirdessétek, amig eljövend!” Amig eljövend! Mily sokszor homályosul el előttünk a Krisztus visszajöve- (Folytatá* a 10-ik oldalon)
