Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-07 / 10. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 10-ik szám A FORWARD MOVEMENT II. Előző cikkemben vázoltam az amerikai református egyház e nagy Előre- Mozdulásánalt eredetét. Láttuk, hogy az öt évre kitűzött cél pénzbeliekben 10,- 847,425 dollárt jelentett, mindazokon az állandó szükségleteken kivül és felül, a melyekről az egyháznak évről-évre gondoskodnia kell. Hogy úgy fejezzem ki magamat: ez a külön erőfeszités nem a jelennek, hanem részben a múltnak, részben pedig a jövőnek szólt. A múltnak a hátralékairól, mulasztásairól kellett gondoskodni; a hol az épület roskadozott, az eresz megcsordult: azt alá kellett támasztani, ki kellett javítani, hogy továbbra is lakható állapotban legyen. Másfelől a rohanó kor szükségletei számára kellett megfelelő kibővítésekről, sőt uj épületekről gondoskodni, hogy a munkát a kor színvonalán lehessen tartani s a jövőt fokozott mértékben lehessen biztosítani. Mi lett az eredménye a mozgalomnak? Végeredményről nem beszélhetünk még, hiszen a mozgalmat ez év junius havának utolsó napján zárják be; addig még sok idő van, s ezt az időt lázasan használják mindenütt, hogy a mozgalmat teljes sikerrel fejezhessék be. De már eddig is nagy eredményekről beszélhetünk; bizony van miért hálát adnunk a jóságos Istennek. Idáig mintegy hat és fél millió dollárt jegyeztek az egyház tagjai a tiz és háromnegyedmillióból. Nagy pénz egy millió dollár. Olyan jól esett hallani a mozgalmat vezető bizottság elnökének a szájából azt a boldog kijelentést, a mikor a mozgalom történetével kapcsolatban elmondta, hogy mit érzett, mikor a református egyház belépett a milliomos egyházak sorába! Néhány évvel ezelőtt még bizony nagyon szerény keretek között mozgott egyházunk költségvetése; a milliós számokat csakugyan ennek a mozgalomnak köszönhetjük. Már pedig az egyházra való adakozásnak a jelentősége nem abban a pénzben van csupán, a mit az egyház pénztárába befizetnek; — sokkal nagyobb annak a pénznek a jelentősége magára az egyházéletre nézve, azoknak az életén keresztül, a kik ezeket az áldozatokat hozták. A szegény özvegyasszonynak a két fillérje nem az egyházat, nem a jeruzsálemi templomot tette gazdagabbá,' hanem az ő saját életét, a saját maga lelkét. Ebben a mozgalomban is az egyház tagjai egészen uj tapasztalásokat szereztek, a miknek a hatásai ma még beláthatatlanok. A megajánlott összeg még távolról sem gyűlt be, sőt a négy milliónak is alatta van még a máig befizetett összeg. De már ez a pénz is nagy dolgokra képesítette egyházunkat. A külmissziónak jutott hatszázezer dollárnak harmadrészét uj missziói állomások létesítésére fordították, a többi pénzből pedig a meglevők.-t erősítették, Japánban és Kínában működő tanintézeteinket segélyezték, sőt megindították a nagyjelentőségű mezopotámiai missziót is. A belmissziói célokra fordított hasonló összegből bizony körülbelül egyharmadrészt fordítottak reánk, amerikai magyar református egyházakra, a kikről az egyház valóban a legmesszebbmenő bőkezűséggel gondoskodott. Az egyház tanintézetei is megfelelő segélyben részesültek már. Ezek között a legérdekesebb Catawba College esete. Ez a mozgalom tette lehetővé, hogy ez a legrégibb tanintézetünk csodálatos uj épületet szerezhetett magának; a hábaru alatt építették katonai tanintézetnek, de miután megszűnt a szüksége: 40,000 dollárért vehette meg ezt a négyszázezer dolláros remek épületet, a melyben a kollégium teljes felszerelésével együtt pompás otthont talál. Többi tanintézetünk is mind a fejlődés korszakát éli. Franklin és Marshall kollégiumunk óriási építkezéseket végez, a mikkel megkétszerezi eddigi felszerelését és teljesítő képességét; csodálatosan fejlődik Hood College-unk, ez a gyönyörű női főiskolánk, úgyszintén a tiffini Heidelberg University; a mercersburgi akadémia gyönyörű emlék-templomot épit most, azt mondják, hogy a legszebb fősikolai templom lesz az országban; az Ursinus College, az allentowni Cedar Crest női kollégium, és a többiek mind, mind rohamos felemelkedésről tesznek tanúbizonyságot. Gyönyörűség ezekben a tanintézetekben csak széttekinteni is, és meggondolni, hogy ezek most már mind a mieink is, amerikai magyar reformátusoké, a kik bizony a magunk erejéből soha sem juthatnánk el oda, hogy ilyen tanintézeteket állíthassunk fel és tarthassunk fenn, akármit mondanak is a függetlenkedő atyafiak; mig itt készen kaptuk fiaink és leányaink számára e pompás neveltetési alkalmakat és csak használnunk kell, mert azok a mieink, a mi saját tulajdon vagyonunk. Már csak négy hónap választ el attól az időtől, a mikor ezt az áldott mozgalmat befejezik, és erre a négy hónapra pontosan beosztott, felfokozott tevékenység vár a mozgalom vezetőire. Részt- vettem pár héttel ezelőtt Harrisburgban tartott gyűlésükön és gyönyörködtem abban az öntudatos, komoly munkában, a melynek a képe mindig megújul előttem, valahányszor egy-egy ilyen tanács-gyűlésen részt veszek. Felosztották maguk, között a mezőt: az egyházkerületeket, az egyházmegyéket, az egyházközségeket — és minden vonalon még egy utolsó nagy erőfeszítést tesznek, hogy mire a mozgalom véget ér, teljes legyen a győzelem. Sokat kell még tenniök, de Amerikában nincsen határa a lehetőségeknek. A déli baptista egyház, melynek legna- gyobbrészben feketék a tagjai, legutóbb hasonló, bár sokkal rövidebb ideig tartó nagy mozgalmat indított, melynek egyik főcélja volt 75 millió dollárnak az ösz- szegyüjtése. A napokban hallottam, hogy már 92 millió dollárt aláírtak, a befizetett pénz máris meghaladja az óhajtott összeget, — de most már nem állanak meg, mig a százmilliót el nem érik. Le a kalappal a fekete testvéreink előtt! ők lám látják, hogy az emberiség jövendője most a protestantizmus felemelkedésén vagy elbukásán fordul meg. Azért, hogy Amerikában vagyunk, ez ugyvélt nagy protestáns országban: nem szabad ám elbizakodnunk a magunk erejében és tétlenségbe merülnünk Vagy visszafejlődnünk. Tudjuk-e, hogy melyik egyház halad most Amerikában legsebesebb lépésekkel? A katholikus. Egyik világlapunk begyűjtötte az adatokat arra vonatkozólag, hogy Amerika legnagyobb városaiban, melyeknek népessége eléri vagy meghaladja a százezret, melyik egyház templomaiba járnak legtöbben. A megdöbbentő felelet minden városból kivétel nélkül egyformán hangzik: a katholikus templomokba. A protestáns Amerikában! Emlékezzünk csak az Interchurch World Movement statisztikájára, melyből kiderült, hogy Amerikában csak 28 millió ember tartozik a protestáns egyházak kebelébe, 56 millió pedig semmiféle egyházhoz nem tartozik. — Olyan korban élünk, a mikor világ- katasztrófák elhárítása vagy bekövetkezése függ a keresztyénség magatartásától. Legfőbb ideje az imádkozásnak! És a nevelésnek. Mert hiszen az egyház munkája ebben összpontosul. Jézus volt az emberiség legnagyobb tanítója; egyháza sem csinál semmi egyebet, mint tanít, nevel. Csak fel kell emelnünk szemeinket és meglátjuk mi is, hogy a mezők már fehérek, érettek az aratásra. Az aratásra való gabona bizony sok, az arató pedig kevés; kérnünk kell az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Mit csinálnak a főiskolák? Az ifjúságot nevelik. Mit csinálnak a templomok? A felnőtteket nevelik. Nemcsak (Folytatás a S-ik oldalon.)
