Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-02-28 / 9. szám

9-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 oldal EVANGEL1ZÁLÓ MUNKA KELETEN A Bethesda Kör Nyugaton évek óta folytat már rendszeres evangelizációs munkát és folytatja azt a legáldásosabb eredménnyel. Keleten sok tervezgetés és gyülésezés után az elmúlt december havában a Presbyterian Egyházhoz tar­tozó lelkészek bloomfieldi értekezlete ha­tározta el az evangelizációs munka felvé­telét, a minek első eredményeképen az első evangelizációs hét Caldwellen volt január hó 12, 13, 14 és 15-én. Úgy a munka, mint a munka ered­ményének fontossága indokolttá teszi, hogy bővebben foglalkozzunk ezzel az el­ső keleti evangelizációs héttel. Nem az­ért, hogy dicsekedjünk, de hogy bátorít­suk a többi keleti egyházakat a csatlako­zásra s a munka megpróbálására. A legmeglepőbb az általános, meleg érdeklődés, a figyelem és elmélyedés, a munkával való általános megelégedés volt. De legyünk pozitivek. A caldwel- li kis egyháznak van 75 rendes tagja; a felnőttek száma valamennyi estén felette volt a hatvannak, s mint maximumot a 67-et érte el. Az egyháztagok egyrészét minden este ott láttuk, de nagy örömmel fogtunk kezet olyanokkal is, a kik na­gyon ritkán, sőt talán soha sem járnak közénk. S bárkit kérdeztünk is meg — mindenki a legnagyobb örömének adott kifejezést az esték felett. Egyik egyház­tagunk, a ki munkája miatt ritkán jöhet istentiszteleteinkre, azt a kijelentést tet­te, hogy felért ez a három este egy évi egyházi munkával. Kcll-e nagyobb eredmény annál, hogy négy nap munkája egy év munkájá­val egyértékünek tetszik? Szombat este többen adtak kifeje­zést nyilvánosan — úgy nők, mint férfi­ak — annak az érzetnek, hogy uj erőt és buzdítást adott nekik ez a hét úgy a tem­plomjárásra, mint a keresztyéni életre s nézetük szerint tiz éves egyházi életük­ben ez volt a legnagyobb esemény. A kézzelfogható eredmények? Leg­először is a gyülekezet elhatározta, hogy rendszeres hétköznapi imaórákat fog tar­tani, minden csütörtök este mintegy foly­tatását ezeknek az áldásos estéknek. — Többen, a kik nem voltak még tagjai egyházunknak, bejelentették, hogy be fognak állani. többen megtalálták életük vezetőjének Jézust. S úgy látszik, hogy úgy a templomba járás, mint az egyházi munka minden terén érezhető segítséget szereztünk az evangelizációs hét által. Eredmény mutatkozik a lelkészek között is. A kik kételkedtek a munka lehetősége és sikere felett, azok is meg­győződtek. A mit nagy félelmek és két­ségek közt kezdtek, azt most bizodalom- mal és meggyőződéssel hirdethetik. Az evangelizációs hét kapcsán tartott lelké- szi értekezlet a munka központosításának és elősegítésének érdekében Dienes Bar­na, caldwelli lelkészt megválasztotta az evangelizációs munka titkárának, a ki­hez e tárgyat érintő minden közlemények és megkeresések intézendők; pénztárno­kának 8zabő András alphai lelkészt vá­lasztotta meg. A költségeket — a lelké­szek útiköltségét, és szervező költségeket közös pénztárból fedezik, hogy a távo­labb levő egyházakra ne essen elviselhe­tetlen teher, hogy az egyházak a közös munka terheit egymást segítőén, testvé­riesen viseljék. Elhatározták, hogy egy este perselyét fogják kérni az egyes egy­házaktól ebbe a közös pénztárba. A caldwelli egyház e célra szedett szombat esti perselye éppen 20 dollárt tett ki, a mely összeget a presbitérium határozata folytán a gondnok szép köszönő szavak kíséretében adott át a lelkészek pénztár­nokának: Nt. Szabó Andrásnak, megvet­ve igy az evangelizációs munka pénztá­rának alapját. Az evangelizációs hét munkája há­rom részből állott: a lelkészek értekezle­téből, a hívek látogatásából — a mely munkát Nt. Szabó András a helybeli lel­késszel végezte, sajnos, az igen távol la­kókat nem volt érkezésük felkeresni, — és az evangelizációs összejövetelekből. Csütörtök délután gyermek-isten­tisztelet volt, a melyen a gyermekeket mindvégig lebilincselő, megragadó be­szédet Nt. Malasics József, newarki lel­kész mondta. Utána a gyermekeknek party volt, a melyet a vasárnapi iskolai tanítók vezettek ügyesen és fáradhatat­lanul, mialatt a jelen volt lelkészek a hí­vekkel eszmecserét folytattak az egyház dolgairól. Ezután jött egy családias, dús hideg vacsora, a melyet a Női Egylet buzgó tagjai készítettek és szolgáltak fel a gyermekeknek, a felnőtteknek és a vendégeknek -— kiérdemelve mindenki elismerését és köszönetét. Az esti összejövetelen a vasárnapi iskola szépen betanult éneke tapsra ra­gadta a gyülekezetei s bizony könnyeket is csalt ki a mamák szemeiből. Beszéde­ket tartottak: Nt. Dikovics János, bloom­fieldi magyar tanár, Nt. Simkó József jersey city-i lelkész és Nt. Kosa András manvillei lelkész. Pénteken este beszél­tek : Nt. Kovách Ferenc woodbridgei lel­kész és Nt. Szabó András alphai lelkész; sziveket megható énekeket adott elő Szathmáry Bertalan bloomfieldi theolo- gus. Szombat este beszélt Nt. Kovács Ferenc yonkersi lelkész és Tiszt. Csuto- rOs István whartoni beszolgáló lelkész, énekelt művészi tudással és erővel a bloomfieldi theologia quartetje. A gyü­lekezet tagjainak hitvallásait és elismerő, köszönő, egymást buzditó szavait Nt. Kovách Ferenc és Nt. Szabó András meg­ragadó, szivhez szóló szavai követték. Vasárnap délelőtt az egyház lelkésze pré­dikált a “Megmentett emberről,” össze­foglalva az evangelizációs hét tanításait és kiosztotta az úri szent jegyeket, ame­lyekkel a helyi körülményekhez viszo­nyítva elég számosán éltek. Cáldwell volt az első állomás, kezde­te egy nagyarányú munkásságnak kele­ten. Jelek mutatják, hogy a többi egy­házak is követni fogják saját szellemi és anyagi erejük gyarapítására. Mint ilyen: fontos dátum ez a caldwelli kezdet. A merre csak jártak, mindenütt a legnagyobb szeretettel és előzékenység­gel fogadták a lelkészeket, elszállásolták, nagyszerű ebédekkel és vacsorákkal lát­ták el őket. Legyen köszönet érte az egyes családoknak és találjon példájuk követésre a többi testvér-egyházban is. Az ő szeretetük a lelkészek jutalma fá­radságos evangelizációs munkájukban; az ő szeretetük a biztatás és az álmodott siker. Dienes Barna. A GYERMEKMUNKÁT SZABÁLYOZÓ törvényjavaslat megbukott. Tulaj­donképen nem is törvényjavaslatról, ha­nem alkotmány módosításról volt szó. Az Egyesült Államok alkotmánya nem adja meg a jogot a szövetségi törvényhozás­nak arra, hogy gyermekmunkát szabá­lyozó törvényt hozzon. Oda kellett volna tehát az alkotmányt módosítani, hogy le­gyen meg ez a joga. Az alkotmánymódo­sításhoz azonban 36 államnak beleegyezé­se szükséges. Ám eddig 13 állam már ki­mondotta, hogy az alkotmánymódosítást nem teszi magáévá. Ezzel a gyermekmun­kát szabályozó törvényjavaslat sorsa megpecsételtetett. Legalább is egyenlőre nem lesz belőle semmi. Pedig kár. Mil­liókra rúg azoknak a gyermekeknek a száma, akik a gyárak poros és egészség­telen levegőjében tönkre teszik szerveze­tüket még mielőtt kifejlődtek volna. A gyermekmunkát szabályozó törvénynek az lett volna a célja, hogy ezt a bajt orvo­solja. Most már erre kevés a remény. Az eszme harcosai azonban nem esnek két­ségbe. Folytatják a harcot tovább és erő­sen hiszik, hogy néhány esztendőn belül sikerülni fog a most megbukott alkot­mánymódosítást keresztül vinni.

Next

/
Thumbnails
Contents