Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-02-28 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 10. oldal get, hanem ígéretek nélkül követeljen gyermekeitől szigorú engedelmességet.” fcs ismét: ‘‘Az a fiú, a ki fél atyjától, soha sem fogja tudni szeretni őt igazán és igy elidegenedik tőle,” t. i. atyjától. S végül: ‘‘Az igazi apa mindennél job­ban szereti a családját, gyermekeit és ve­lük szemben türelmes, jószivü, vigkedé- lyü és hajlandó a gyermekek játékaiban is részt venni; fiának nemcsak atyja, de ‘‘chum”-ja — barátja is, a ki segítségé­re van, hogy mindig a jót kövesse; el­társalog vele és nem neveti ki gyerekes, éretlen gondolkozását, hanem a legkomo­lyabban javítja ki helytelen nézeteit; az igazi apa a fiát nem küldi, de vele együtt megyen a templomba és a vasárnapi is­kolába.” A fenti idézetekben láthatjuk azo­kat a követelményeket, melyeket a mai normális fiuk atyjukban megtestesülve szeretnének látni. Szinte hihetetlennek látszik, hogy ennyi tekintélylyel, ily ma­gasztos jogokkal és kötelességekkel ru­házzák fel némely fiuk az apákat ma, a mikor lépten-nyomon azt a panaszt hall­juk, hogy kevés gyermeknek van a szi­vében a szülők iránti szeretet és tisztelet. Ezekből kiindulva, bátran mondhatjuk, hogy a hiba nem a gyermekekben, hanem a szülőkben rejlik; abban, hogy az apák nem tervszerűen nevelik fiaikat, nem ta­nítanak, nem irányítanak. Előre kidol­gozott terv nélkül házépítéshez nem fog­hat senki, hacsak ide-oda kapkodni nem akar; legkevésbbé lehet pedig fiukat fel­nevelni biztos cél és kellő fegyelem nél­kül, úgy, hogy azoknak testi és lelki, szellemi és erkölcsi képességük teljesen kifejlődjék. ‘‘Istennek legmagasztosabb teremt­ménye a becsületes ember,” — mondotta valaki egy férfi társaságban, mit a jelen­levők hangosan megtapsoltak. A tapso­lás még meg sem szűnt, a midőn egy kis fiú, a ki hallotta a fenti szavakat, oda­kiáltotta: ‘‘Ez nem úgy van! — A leg­magasztosabb teremtménye Istennek az én anyám és apám!” Ti, édesapák, azok vagytok-e? A fenti idézetekben egy szóval sincsen em­lítve a kenyér, mert a ti fiaitok ennél is sokkal fontosabb valamit várnak és kér­nek tőletek. Mit adtok a kezükbe... ? Azary János. HEIDELBERGI KÁTÉ. 14. KÉRDÉS: Hát valamely teremt­mény eleget tehet-e érettünk? MENEELY BELL 00. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS FELELET: Nem; ehőször, mert Is­ten nem akar más teremtményt büntetni az ember bűneiért; másodszor, mert egy teremtmény sem viselheti el az Isten bűn­ért való örök haragjának súlyát, sem má­sokat attól meg nem szabadíthat. Szentirásbeli bizonyságok: Ezek. 18:4; — Zsolt. 130:3; — Náhum 1:6. VISZONYUNK A HAZAI EGYHÁZHOZ (Folytatás az ő-ik oldalról.) egyház vesse őket a kárhozat tüzére és kapcsolja ki őket érdeklődésének köré­ből. Az édesanya érdeklődése soha nem szünhetik meg gyermeke iránt. Sőt nem szűnt meg és nem szűnik meg a mi test­véri érdeklődésünk sem irántuk. Ez az érdeklődés azonban jó lelkiis­merettel és az igazság szolgálatában csak egy irányban juthat kifejezésre, — és ez az irány: az édesanya aggódó szerete- tének, intésének, figyelmeztetésének irá­nya, úgy, amint az kifejezésre jut a Kon­vent elbocsátó határozatában. A magunk számára pedig kérjük en­nek az édesanyának positiv érdeklődését, megint csak úgy, mint az kifejezésre jut a Konvent elbocsátó határozatában. Mi az ottan megígért lelki közösséget nagy értéknek tartjuk s arra nagy súlyt he­lyezünk, mert ismételten hangsúlyozzuk, hogy a hazai egyház állásfoglalása és en­nek kifejezésre juttatása hatalmas ténye­ző volt a múltban s lesz a jövőben is a mi életünkre nézve. Ismételjük, hogy a mi mostani elhelyezkedésünknél is nagy súllyal esett előttünk a latba az a később írásba is foglalt Ígéret, hogy a hazai egy­házhoz való viszonyunknak változik ugyan a formája, de lényegében tovább­ra is fentmarad az! E cikk-sorozatot hazai egyházunk informálására és vágyaink tolmácsolása végett irtuk meg. Lehet, hogy elkerül­ték figyelmünket olyan dolgok, a me­lyek az otthoniak bővebb érdeklődésé­nek tárgyát képezik. A legnagyobb sze­retettel kérjük: méltóztassanak hozzánk kérdéseket intézni. Nem lehet az, hogy a mi sorsunk közömbös legyen a hazai egyházra nézve. És ha az eddigi látszó­lagos közömbösségnek akaratlan oka az lett volna, hogy szélesebb körben kevésb- bé voltak ismeretesek a mi ügyeinkkel: a vér- és hitszerinti közösség nevében kérjük a hivatalosokat és nem hivatalo­sokat egyaránt: méltóztassanak hozzánk kérdéseket intézni. Nyitva áll ennek az útja hivatalosan is, a Tiffini Egyezmény alapján. A nem-hivatalos érintkezésnek pedig nincsen semmiféle formalitása. 9-ik szám Mi jól tudjuk, hogy e cikkek helyét lapunkban egyébre is fel lehetett volna használni. Hazai egyházunkhoz való vi­szonyunk azonban a mi közéletünkre néz­ve olyan fontos, hogy annak tisztázására nem szabad sajnálnunk semmi áldozatot. Vajha ez igénytelen sorok hozzájárultak volna ennek a viszonynak élővé tételé­hez ! Adja Isten, hogy ugv legyen. VASÁRNAPI ISKOLA (Folytatás a 8-ik oldalról.) akkor azt mondjuk az Ur Jézus tanításai alapján, hogy az örök életünkre a földön való életünkkel kell készülnünk, mert a milyen volt a mi földi életünk, olyan lesz a mi halálunk és a mi örök életünk is. Tehát azt tanítjuk s arra igyekezünk másoknak is példát mutatni, hogy csak a becsületes, igaz keresztyéni élet adhat itt a földön igazi örömet, megelégedést és boldogságot, adhat csendes s békességes halált és adhat Isten kegyelme által üd­vösséget az örök életben. A kinek füle van a hallásra és szeme van a látásra, hallja meg ezeket és lássa meg ezek igazságát és cselekedjék akké- pen! ARANY IGE: “Az aki az ö Fiának sem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért oda ad­ta, mimódon ne ajándékozna vele együtt min­deneket minékünk?” (Római levél VIII. 32) HANKó M. GYULA. A LANCASTERI THEOLOGIA (Folytatás a 4-ik oldalról.) lőtt. Szemináriumunkba csak a kollégi­um elvégzése után léphetnek be növen­dékek; legalább is az intézet B. D. foko­zatát (Bachelor of Divinity — a theolo- giai baccalaureátusa, babérkoszorusa, a doktorátus előtti fokozat) csak. azok nyerhetik el, a kik a kollégiumok meg­felelő fokozatának a birtokában jönnek be. Az elmúlt, félévben négy magyar if­jú volt az intézet növendékei között : há­rom rendes növendék és egy már végzett lelkész, az úgynevezett post-graduate tanfolyamon. Az előbbiek: Böszörményi István harmadéves, Hady Albert és Sza­bó Antal első éves és Hospodár Balázs rendkívüli hallgató. Velük együtt a most Lancasterben tanuló 23 magyar if­jú közül kilenc készül a lelkészi pályára. Tóth. Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents