Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
) 2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4*‘ t 1-ső szám PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Giza Takaró, Rev. alius Melegh, Rev. /rancis Újlaki, Rev , Louis f Bogár, Rev- Gabriel Dókus jr., Rej>. Francis Kovách, Rev. Charles Papp, Rev. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit. Mich. Tel. Cedar 4237 f. BUSINESS MANAGER: JULIUS FODOR Ave. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMER CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY _ MEGJELENIK MINDEN HÉTEN SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLUVE 2 DOLLÁR EGY EVRE Mindennemű közlemény a felelős A <?rkesztőhöz küldendő, .l^fizetési és hirdetési dijak az üzletvezetőhöz küldendők. Tel. Cedar 0414 Tel. Cedar 4237 Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroi :t, Mich. = Entered as second class mail matter on th> 3 16th of October, 1924 I at the P. O. at Detroit. Michigan, under the Act of March 3, 1879. KIADÓ BIZOTTSÁG:- Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh. Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FKI.EI.OS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ÜZLETVEZETŐ: FODOR GYULA, 7911 West Jefferson Ave. Detroit. Mich. Tel. Cedar 04M r TörténetfjR es gondolatok el- .umi / egy /er ap- iconysá- re nagy , fenkölt zben egy- idja csak, mplomot lá- m, ’ — válaszolt lehet az, hogy .gondolkodással, mint plomba?” — kérdezte a .1, én tisztelem, szeretem ,t a válasz, — de nem árnak, hogy róla az emberek c tegyek.”» A lelkész közbe- , gondol ön arra, hogy a leg- jO és a. legkonlolyabb emberek mind hitvallást tesznek; Jézusról és követik Őt? Miért nem cselekszik igy'ön is?” — “Téved, tisz- telefes^ uram, — felelt az ifjú, — mert például elmek a városnak a legderekabb embere sem tagja a keresztyén egyháznak.” —■ “Ki az?” — kérdi a lelkész csodálkozva. A fiatalember igy felelt: “Az én apám. Ha ő követné Krisztust, én is azt tenném, de a mig azt nem látom, hogy ő templomba jár, addig én sem érzem szükségét annak.” A lelkésznek sok aggodalmat okoztak az ifjú embernek szavai. Nem tudott nyugodni; még aznap este — szombati nap volt — felkereste az ifjú apját, a hirneves orvost a rendel jében. “Tudja-e, doktor, — igy szólt hozzá, — hogy az ön példája valakit távoltirt az Isten országától?” — “Hogy érti ezt?” — kérdezte a doktor nagy csodálkozással. “A dolog úgy áll, — válaszolt a lelkész, hogy én nekem az ön fia azt mondta” — és előadta az ámuló atyának a fiúval folytatott beszélgetését. “Erre nem gondoltam, — szólt az orvos elgondolkodva, majd hozzátette: — Mikor lesz az ön templomában legközelebb istentisztelet?” A lelkész megmondta neki és az orvos, fiával együtt, elment a templomba, hol mindketten -nyilvánosan vallást tettek az ő hitükről és megfogadták, hogy soha sem fogják elhanyagolni Isten országának az embertársaikkal való közös, vállvetett és alázatos épitését. Apák, gondoljatok a fiaitokra. Nagy és súlyos mulasztást követ el, azonkívül gyermeke által a jobb, krisztusi jövendő virágait tapossa el ak a családfő, ki egyházát elhanyagolja. * * * Uj esztendőben vagyunk. S az újévi gondolatok elevenítik fel g sorok között Rabindranath Tagcre-nak, a modern India legnagyobb költőjének és bölcsének a következő kis meséjét. íme a mesének rövidített tartalma : • »L Egy ember megtudta, hogy az óeeán kavicsos parti fövenyén, a sok apró, színes kavics között van egy, a melyet ha valaki megtalál, annak érintése1, által a vasat arannyá . > > lí . —V», változtathatja. Kora reggel kiment a tengerpartra és lehajolva elkezdett keresgélni a temérdek kavics között, abban a . reményben, hogy meg fogja lelni azt az egyetlen, bűvös hátálmu darabot. A sok hajolgatás fáradttá tette, a nap heve égette, perzselte a nyakát és a hátát, az izzó homok a lábait sütögette, de ő mindezzel nem sokat törődött, lankadatlanul, sőt egyre növekv 5, türelmetlen mohósággal kapkodott az apró, színes kavicsok után, — egyenként övének vascsattjáhez érintve s aztán eldobva őke*. Később, a hogy fáradni kezdett, már oda sem nézett, csak gépiesen folytatta a munkáját, kapkodva, dobálva • a kövecskéket. Délután lett. A nap korongja sülyedt és a napszállat pirosló tüze öntötte el a tájékot. Az ember egyszerre csak az övét összetartó vascsattra nézett, lába a földbe gyökerezett: a vas aranyszinben fénylett, csodálatos ragyogással verve vissza a tlino nap sugarait. Az ember a kezében levő követ most egy közelben fekvő vasdarabhoz értette, de az nem változott arannyá. Ekkor átvillámlott az agyán a keserű gondolat: neki kezében volt a bűvös kavics már talán több órával ezelőtt, de akkor nem figyelt oda; a lázas keresés miatt nem vette észre és újból eldobta a boldogság eszközét. Az éj gyorsan alászállt. Késő volt, hiába kezdte volna újra a keresést. Közeledett a tenger dagálya, hogy elöntse a partszegélyt. Vájjon holnap már hol lesz az a bűvös kavics? Az alkalmat elszalasztottá, pedig egyszer, tudtán kivül, a kezében is volt a bűvös hatású kő. Vájjon a mi alkalmain’: sokszor nem éppen igy, a mi, túlságos mohóságból fakadó figyelmetlenségünk folytán, szaladnak-e el, itt hagyva egy csomó csalódást, bánkódást? Az uj esztendő mindig uj alakalom is egyúttal. Vigyázzunk, hogy megtaláljuk és megtartsuk a mi életünk, a mi lelkünk varázslatos, mindent megaranyozó varázskövét. * * * Az esztendőket Isten alkalmak gyanánt adja. Minden uj év uj alkalmakat, uj lehetőségeket tár fel el ttünk, tesz hozzáférhetővé számunkra. Rajtunk áll, hogy mi felhasználjuk-e Istennek ezeket a drága adományait, a rövid időben, de az Ő örökkévalósága számára adott életlehetőségeket. * * * “Légy’ háborúban a bűneiddel, élj békében embertársaiddal és minden esztendő uj, jobb emberré tegyen” — mondotta Franklin Benjámin. * * * Kösd össze életed széthulló perceit egy örökkévaló cél bűvös kötelével és nem is reméled, milyen sokat fogsz elérni. * * * Sokan úgy Ítélik meg a keresztyéneket, hogy azoknak-nem szabad semmi rosszat cse- ^ lekedni. Sok keresztyén aztán éppenséggel semmit sem csinál. A jó keresztyén pádig igyekszik semmi rosszat sem cselekedni, hogy minél több jó, értékes és nemes dolgot művelhessen. * * * Nézz mindig a napfény felé, lelkedet is irányozd a te Atyád Lelkének napja felé s akkor minden árnyék a hátad mögé fog visz- szahullani. * * * Holnapodra akkor gondolsz legjobban, ha má-nak kötelességeit híven és pontosan elvégzed. * * * Az igazság büszke, tiszta, Az nem futkos össze-vissza, Jpthat az akármi bajba, Azt esengni még se hallja. Hanem bezzeg a hazugság Az somfordái, az informál, Igényt formál — Az nem hagyja soha jussát.
