Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-16 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 Ennek a könyvnek az olvasása nagy szomorúságot támaszt az olvasóban, de egyszersmind feltámasztja a reménységet is, hogy a legnagyobb próbák is elmúlnak és akik erősen megállanak, azok diadalmaskodnak. Mikor ez a bizottság Erdélyben járt, már ki volt adva a parancsolat, hogy azok az egyházak, amelyben nincs 300 lélekszám, nem kaphatnak állam segélyt. Már akkor folyamatban volt az egyházi vagyonnak az elkonfiskálása, de ezek alatt a próbák alatt is megállották a magyar felekezetek, amelyek a kisebbség védelmező törvényekbe vetik minden reménységüket. Az kétségtelen, hogy a legnagyobb és legnehezebb próbáknak a magyar református egyházak vannak ki téve. Épen azért ezeknek a részére kellene megadni a legmeszzebb menő támogatást! De kitől várjuk a segítséget ? önmagunk nem vagyunk elég erősek arra, hogy kellő segítséget adhassunk! Bizony nem lehet ezt a segítséget mástól várnunk, mint az angolul beszélő kálvinista egyházaktól! Ezért sürgettük, ezért vittük keresztül azt, hogy az amerikai magyar reformátuságnak nagyobb része az angolul beszélő kálvinismussal kerüljön kapcsolatba. Most már itt van az ideje annak, hogy az a reménységünk is valóra váljon, hogy minden segélyre szoruló erdélyi egyházat testvérül fogad egy-egy tehetősebb amerikai kálvinista egyház és odanyujtsa mentő horgonynak a segítő szeretetet. Most minden magyar református egyháznak meg kellene hoznia azt az áldozatot, hogy példákat adó cselekedeteket vigyen véghez! Nagy baj, hogy épen most távozott el az élők sorából Dr. Good, aki a legjobban ismerte a helyzetet. Ám az ismeret nem elég csupán. Dr. Good telve volt a legnagyobb rokonszenvvel a magyar református egyházak sorsa iránt. Már 1919-ben ő volt, aki az Alliance nyugati ágának a gyűlésen az erdélyi református egyházak védelmében sürgős intézkedést kívánt. De a segítés munkájának az elvégzéséhez már fiatalabb erők kellenek. Erők, akik elég erősek ahoz, hogy az uj bort uj tömlőkbe töltsék. Reméljük, hogyha más kálvinista egyházak nem is. de a Református és Presbyteriánus egyházak, megtalálják azokat az embereket, akik végre valahára nemcsak látni mennek át, hanem cselekedni is! Eljött a cselekvés ideje! Amerikának a nagysága nem az anyagiereje. Amerikának nem az ad értéket, hogy sok a dollárja. Amerikának a nagysága: az emberszeretet. A legnagyobb értéke: a jószive! íme most megszűnik a gyülölség, amely a németek kel szemben a legmagasabban lobogott és megindul a segélyző mozgalom. Amerika átnyújtja kézét a németeknek is, épenugy, amint átnyújtotta, amikor arra szükség volt, Oroszországnak is. Valami csudálatosán felemelő dolog az, hogy az amerikai nép mennyire hallgat szive szavára. Ezért nagy ez a nép! Vajha ez a jótékonyság is hozzájárulna a gyülölség által okozott sebeknek a behegesztéséhez és jobb útra indítani azokat, akiknek a lelkét, gondolkozását még most is a gyülölség, a bosszuállás tölti be! Közös erővel. A REFORMÁTUSOK LAPJA SZÁMÁRA: Irta: Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. Édes örömmel figyeljük azt a nagy megmozdulást, a mely véghez megy egyházi életünkben. A törekvés, a helyreigazodás, a múltnak pótlása minden helyen észlelhető. Mintha égi angyal szárnycsapkodása, érintése tolulna a lelkekre, meg — meg csillan a kálvinista önérzet, az egyháziránti szeretet varázshang ja, a melyre oly nagy szükségünk van. Nem is csodás már a változás, hiszen a múlt sok tekintetben tévedéssel s hibával volt telve. Az egyházvezetők akik az ó- hazába szándékoztak visszavándorolni, csak tessék — lássék temlomban végezték kötelességüket, siváran, parlagon, terméketlenül hagyták a vallás neveést a gyermekek és az ifjusák körében, akik már ma nagy számban dudva módra szétszórva élnek az egyház falain kivül. Persze most már kapkodnak az ilyen egyházaknál, vagy néhol még most is tétlenül nézik a pusztulás veszélyeit. Egyesek a szentiéi—ek erejére támaszkodva várják a csodás változást, mások az evan gyélium fényével uj utat, uj ösvényt keresnek a megmentés munkájában. Az egyházak megmozdulása azt jelenti, hogy sorsunk nem elveszés hanem szabadulás, előretörés, emelkedés. És ebben a nagy munkában közös erővel kell összeolvadnunk s a valódi keresztyéni szellemnek kell kibontakoznia, a mely abból áll, hogy minden keresztyén ember embertársa érdekét vegye munkálkodása kiindulási pontjául. S hogy egyházi téren a mai korban, már csak a népért és néppel lehet dolgozni. Bár milyen formában történik a lelki megmozdulás, az egyházi élet megújulása, a krisztusi élet határozottabb kifejezése, az egyetemes testvériség magasztos célja érdekében, örömmel fogadjuk, mert tudjuk, hogy ez a mozgalom előbb vagy utóbb termékenyitőleg fog hatni minden munkánkra. Félre tehát a passzivitás öntelt hittel s e helyett fonjuk össze akaraterőnket hegyet mozdító kötélnek, ha terveket szőve és tovább épitve ketőzött erővel akarunk haladni, ha uj életet akarunk teremteni uj viszonyok keretében. Ehhez pedig mindnyájunk hite, szeretete és reménysége szükségeltetik, mert hiszen határozott programm és munkaterv nélkül úgy sem változhatik nagyobb arányban semmi sem. Minden nagy tervnek kiviteléhez nagy szellem és nagy lélek is kell, mig tehát összeállanánk országos tervü munkánkhoz, kérdezzük meg önmagunkat: — tudunk-é igazán örülni egymás munkájának, tudunk-é igazán liberálisak lenni egymás törekvései és nehézségeivel szemben? Nem egy kaptafárahuzást értünk, de megértést, kímélést, szeretetet és ebből fakadó segítést, útbaigazítást. Hogy ne a szeretet lelke nélkül legyünk egymás dolgaiban praktikálók. Ha közös erővel fogjuk fel református közérdekünket, az egész amerikai magyarságra ki fog hatni áldásos törekveésünk fölcsapó lángja.
