Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-09 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5» Iskola és nevelés ügy. (Ezen czimen új rovatot nyitunk lapunkban, melynek vezetésére Tiszt. Dienes Barna caldwelh ref. lelkészt, volt budapesti okleveles tanárt, tehát szakférfiúi, — kértük fel. Szerk.) (Rovatvezető: Tiszt Dienes Barna caldwelli ref. adminisztrátor lelkész. KINCSES NAGY JÁNOS ELÖLJÁRÓ KORSZERŰ BESZÉLGETÉSEI. Elöljáró levél. Kedves Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur! Az elmúlt hetekben Nt. Meleg Gyula lelkész úrtól kaptam egy körlevelet, amelyben jó mindnyájunkat felszólít, hogy Írnánk meg neki, mit is gondolunk afelől, hogy miért van a mi amerikai magyar református egyházi életünk olyan siralmas állapotban. Meg arra is kér, hogy jöjjünk elő valami jó tanáccsal, mert hát több szem többet lát, aztán meg hát itt is volna az ideje, hogy már valamihez kezdjünk. Az hiszem, hogy mindenki azt gondolta erre a levélre amit én, már tudniillik azt, hogy ez okos beszéd és nagyon idején való. El is határoztam hogy hát válaszolok. Én, Kincses Nagy János, Isten segedelmével már régen elöljárói hivatalt töltök be és munkálkodom az egyházunk érdekében, hát sok mindenfélét láttam és hallottam. És mégis, mikor Írni akartam, hát se- hogyse tudtam elmondani, amit akartam. Ezért is aztán mindig elmaradt. De valamelyik este a héten a egyszer csak azt mondja nekem a tiszteletes ur: “Tudja Nagy ur ha leírnánk amit maga mond, hát a mi lapunk, már mint Az Amerikai magyar Reformátusok Lapja bizonyosan kinyomtatná és sokan tanulhatnának belőle ?” Hát mondok lehet, de nem az én kenyerem az. De azért szeget ütött a fejembe és mikor hazajöttem megpróbáltam leírni a beszélgetést, amit tettünk Nagy-büdi komáimmal. A tiszteletes ur nagyon dicsért hogy ezek igen érdekesek, — elküldöm hát a Nagytiszteletű Szerkesztő Úrhoz. Csak azt akarom még velük mondani, hogy mikor elolvastam őket, észrevettem, hogy mind a gyerekek •- ről s azoknak neveléséről szólnak. Gondolkoztam a dolgon, hát úgy van az, hogy mi öregek mindig csak öregszünk, a fiaink meg lányaink felnőnek és ma holnap az egyházunknak rájuk kell Támaszkodnia, mert hiszen ők lesznek az emberek. Most látom csak hogy ez volt az, amit Nt. Meleg Gyula lelkész urnák is meg szerettem volna írni, csak akkor még sehogyse tudtam kitalálni. Minden siralmas állapotunk innen jön. Hogy hát otthon Magyarországon mikor az öregek kidülnek, ott vannak helyükbe a fiatalok. Itt meg — valljuk meg az igazságot tulajdonképen csak mi öregek tartjuk az egyházat. Tisztességgel legyen szólva azok iránt, akik velünk tartanak a fiatalok közzűl, — de hányán vannak ezek? Én azt hiszem, hogy a hibának itt kell lenni. Már hogy a legnagyobb hibának, mert hiszen más is van tudom, bár ne lenne! Aztán meg ha úgy elgondolkozom azt is látom, hogy éppen ez az, amit mi öregek a legnehezebben akarunk megérteni. A tiszteletes ur annyit beszél, — ahogy ő szokta mondani — a nevelésről, a gyerekek neveléséről, aztán sok helyt ezen van a legzajosabb félreértés mindég a presbiteri gyűléseinken. Hogy hát csak beszéljünk másról, az nem fontos. Én meg azt hiszem kedves Nagytiszteletü Szerkesztő Ur, hogy ez a legfontosabb. Fontosabb még a templom épületnél is, mert hát minek a templomépület, ha nem lesz majd kinek belejárni? Mi már csak öregszünk, akik régi amerikások vagyunk; mi lesz az utánunk jövőkkel? Meg hát a gyerekeink nem fogják tisztelni és szeretni a jó Istent? Aztán meg élt hagynak minket is a mi öreg magyarságunkban, aztán akkor minek dolgoztunk olyan keservesen a májnákban, meg a gyárakban, meg a fármokon ? Elvesztettük az életünket ha elvesztjük a gyerekeinket. Hiába akkor mindén az egyháznak is, meg nekünk is. Hiába teszünk öreg foltokat a kődmöntinkre, lerongyolódik az s ködmön nélkül maradunk, ha nem tudunk újat venni. így van ez velünk is, meg az egyházunkkal is. És bizony én is amondó vagyok, hogy a legfőbb ideje, hogy hozzá lássunk valamit tenni. Addig építi az okos az ember a gátat, mig nem áradt meg a folyó, mert aztán késő! Azért hát ez a legfontosabb kérdés, hogy hát hogy is neveljük a mi gyermekemet, hogy ök megmaradjanak a mi szeretett magyar ref. egyházunknak, meg nekünk szülőknek?! Magunkra vessünk hogyha ráhagyjuk őket hogy nőj jenek mint a gaz; mert ha nem kapáljuk, meg nem töltjük fel a krumplit, megeszi a gaz, nem lesz alatta semmi, hiába siránkozunk majd a betakarításkor. Azért azt gondolom. Nagy tiszteletű szerkesztő Ur, hogy muszáj már egyszer őszintén és nyíltan beszélni ezekről a dolgokról is. Mert bizony másképp van körülöttünk a világ, mint szeretnénk, a gyerekek is mások nem olyanok, mint mi szeretnénk, de ha már egy gázlón kell átmenni jobb ha az ember jól kinyitja a szemét és próbál a kövekre lépni, mint ha akarattal összeszo- ritja a szemét és lépeget nagy peckesen. Az okos ember legelőbb is körülnéz és úgy próbál menni, ahogy a legjobb. Már legalább én Kincses Nagy János elöljáró úgy gondolom. Aki is vagyok a Nagytiszteletű Szerkesztő Ur alázatos szelgája. ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajo jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféla hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lelkiismeretes intézése. 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. T
