Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-09 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE FEBR. 10-RE. Aranyige: Az Ur velünk van: ne féljetek tőlük! 4. Móz. 14:9. A türelmetlen és zúgolódó izraeliták. Olvasandó: 4. Móz. 14:1-10. (5. ö. 4. Móz. 13:17-34; 5. Móz. 1:26-40.) Mig Mózes búcsúbeszédét tartotta az izraeliták előtt, ezek a Jordán keleti partján táboroztak és készen állottak arra, hogy bevonuljanak ama földre, amelyet őseiktől örököltek. Ez az ő Egyptomból való kijövetelük után negyven esztendővel történt. Mózes elismételte előttük Isten törvényét, s intelmekkel látta el őket további életükre nézve, minthogy ő már nem lépendi át a Jordánt velük együtt. Körülbelül két évi vándorlás után eljutván Kádesig, azonnal bemehettek volna az Ígéret földére, ha hitök nem hiányzott volna. Noha Egyptomból való megszabadulásuk után Isten többféleképpen kijelentette önmagát, mint oltalmazójuk és barátjuk, mégis féltek, midőn utjuknak végére értek, s inkább hittek hitetlen kémeik jelentéseinek, mint Istennek és hivő vezéreiknek. Először is — zsidó szokás szerint — siránkoztak és jajveszékeltek, s más vezér választását tervezték, aki visszavigye őket Egyptomba. Ekkor Mózes és Áron, a főpap, arcra borúiénak a nép előtt, s kérték őket, ohgy higyjenek, reméljenek és ne csüggedjenek, mire meg akarták őket kövezni. Megjelenek az Urnák dicsősége a gyülekezet sátorában, s Isten azt adta tudtára Mózesnek, hogy e hitetlen nép soha se teszi lábát az ígéret földére, mindnyájan ott vesznek el a pusztában, s csak gyermekeik élvezik a kilátásba helyezett jótéteményt. így tehát, mivel engedték, hogy hit helyett félelem kormányozza őket, a nép, amely keservesen szenvedett Egyptomban, elvesztette ama jó, ami várt reájuk. Miért időztek az izraeliták olyan hosszú ideig a pusztában? A késedelemnek több okát említhetjük. Egy olyan nép, amely éppen most szabadult ki a szolgaságból, nem rendelkezik ama tulajdonságok felett, amelyen egy uj ország meghódítására és igazgatására szükségesek.Egy rabszolga élete kevés alkalmat nyújt a kezdeményezés és harcias szellem kifejlődésére. Ez a nép szép örökséget kapott és bennük kétségkisül sok fényes jellemvonás lappangott, amelyek arra vártak, hogy alkalom adtán kibontakozzanak. Mindazon által, jelenlegi tapasztalataikat véve figyelembe, Kanaán elfoglalása sikertelen kísérletnek bizonyult volna. Ez a megállapítás, természetesen, főleg a nép zömére vonatkozik. Mózes feltétlenül fel volt ruházva a kezdeményezés és vezérség nagyszerű tulajdonságaival, ám ő gyermek — és ifjúkorát nem rabszolga sorsban töltötte. Akadtak közöttük ábrándozók és becsvágyók, legalább a két, kedvező jelentéssel visszatérő kém magatartása erre enged következtetni, de a tiz kém, akik késedelmet tanácsoltak, arra szolgáltat tanúbizonyságot, hogy a néptömeg nem volt, kész szembenézni az uj feladattal. A nagy világháború arra tanította meg a nemzeteket, hogy a siker egyik elengedhetetlenül lényeges része az egység. Nem szabad elfelednünk, hogy a régiek keve set tudtak a szervezettségről. Ráadásul, az izraeliták — ellentétben szomszédaikkal — lassú fejlődésmenetet tüntettek fel és ezért nem voltak olyan szervezettek, mint azok. Még egy tényt ne hagyj unk ki számitasunk- ból. Az izraeliták — történetük folyamán — a velük egy időben élt népeknél jobban nélkülözték ama képességet, hogy együtt működjenek. Az a népcsoport, amely Kádesnél gyiilt, össze a pusztában, különböző törzsekhez tartozott. A törzs iránti hűség erősen ki volt bennük fejlődve, s e nép nehezen látta be, hogy szükséges hűségesnek lenni az összességhez és hogy a törzs jólléténél magasabb érdek is forog kockán, amiért érdemes dolgozni. Ennélfogva alig voltak képesek védekezni az ellenségekkel szemben, amelyekkel találkoztak a pusztában, tehát annál kevésbé állhatták volna csatasorba egy olyan néppel, amely Kánaánban meg állapodott és erősen szervezett életet élt. Ámbár a Jehova az Egyptomból való kivonulás alatt bebizonyította, hogy védő karjait terjeszti a nép fölé, mégis előfordultak olyan időszakok, amidőn az Istenbe vetett bizalom hiányzott náluk. Az Istenbe vetett bizonytalan és ingadozó hit okozta azt, hogy nem volt szilárd és rendületlen hitük önmagukban. A pusztai vándorlás egy uj nemzedéket edzett meg, amely alkalmasabb volt arra, hogy egy uj ország elfoglalásának feladatait megoldja. Az a helyzet, amely elcsüggesztette a szülőket és vágyat költött fel bennük a rabszolgaélet iránt, nyújtott bátorságot gyermekeiknek arra nézve, hogy a következő lépés a zsidó nemzet fejlődését célozza. Először is, azok, akik a sivár és zord életmódban nőttek fel, testileg erősebbek, izmosabbak voltak, mint azok, akik még Egyptomból jöttek. Ezek kitartóbbak és állhatatosabbak is voltak az elkedvetlenítő és visz- szariasztó akadályokkal szemben. Az Isten szabad ege alatti tanyázás, a bátorságot magasabb fokra fejlesztette náluk. Amint az évek teltek, az uj nemzedék egyre jobban alkalmazkodott az uj életviszonyokhoz. Az egyp- tomiak virágzó épitészettikkel kapcsolatban kemény napszámos munkát róttak ki az izraelitákra. Bármilyen kézi ügyességet sajátítottak is ott el, nem vehették
