Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-02 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. & A maggar %>\m fa ifoángai Ladies’ Society Rovatvezető: Nt. Kovács Andor leechburgi ref. leik. •«/nettotSBim MELYIKET A KETTŐ KÖZÜL? Olyan határkőhöz érkezett az amerikai magyar kálvinista nők serege, hogy itt semmi esetre sem tételeznék fel egyikükről sem, hogy nem a jobb részt választanák. A Krisztus Evangéliuma perbeszállt a babonával. A tiszta Evangyéliom került ki győztesen és a Mester alakját körül rajongták a kegyes nők és “szolgáltak az Urnák.” Felülmúlták a kegyes nők még a hatalmas férfiakat is, habár azok közűi nevezett egyet az Ur Jézus Krisztus kősziklának.A Megváltó földi életének aligha volt kedvesebb mozzanata, mintha ezek között a vallásos lelkületű nők között meg jelenhetett, a kik öt soha meg nem szomoritották. Egy sem feledkezett meg arról a mit az Ur cselekedett vele. Sőt a Golgotához vezető utón is ott kisérik s az Élet Fejedelmének utolsó sóhaját is ezek a nők forgatták szivökben mind addig, mig a krónikás meg nem örökítette azokat az Evangyéliomban. Most a mikor a második ezer évnek is az utolsó századában él az emberiség, azt gondolhatnánk, hogy a babonának nincs hatalma, nincs csábitó ereje. Ez azonban sajnos mindaddig rombol sorainkban a mig csak akadnak szolgálattevők, csábítók és könnyen hi- vők. Sok szívből kioltotta a gyenge hitet a babona, sok boldog családi életnek fényes nappalát változtatta sötét éjszakává és sok igazmondó ajak lett hazuggá azért, mert a babonáskodásban elmerülteknek társasága nem akart és még most sem akar belenyugodni legyő- zettetésébe. * * * Nem rég történt s nem is olyan messze, hogy egy nehezen dolgozó, gyermekeit szívből szerető magyar kálvinista édes anyának egésségtelen kis lakásában egyszerre három gyermeke feküdt betegen. Kettő dif- tiritiszben, egy pedig a vele született vérszegénységben. A legkissebb gyermek alig volt három hetes, és itt el nem mondható okok miatt még kereszteletlen volt. Az ismeretlen ragály már-már úgy látszott, hogy az újszülöttet is megtámadta, mivel egy szobában volt állandóan a két idősebb beteg testvérkéivel. A gyermeknek más valláson levő édes apja nagyon megrettent a mikor egyik jóakarója arra figyelmeztette, hogy ha a gyermek meg halna kereszteletlenűl, az a szülék megbocsáthatatlan bűne lenne. Felkelt hát az apa és éjjel tizenegy órakor jelentette a papnak, hogy azonnal menjen és keresztelje meg a gyermeket. A lelkész két tanácsos kíséretében azonnal el is ment, semmit sem sejtve a ragályos betegségről, a mi a családot zár alatt tartotta. Éjjel, tizenkét óra után öt perczel megtörtént a keresztelés. Akkor látják a tilalmat jelző vörös czé- dulát az ajtóra szegezve. Némi szeretetteljes dorgálás következett a buzgó könyörgések után, de a gyermek jobban lett és párhéten belül felépült a két nagyobb testvérke is. Egyik tanácsos a ki szintén szép számú családfő s nem kűlömben a hűséges keresztszülék, a lelkészei együtt mind arra gondoltak, hogy mi nem érheti az embert kötelességteljesités közben! Istennek légyen hála ekkor ugyan nem történt semmi baj, mert az Ur az övéinek megtartója, őrző Pásztora hiv oltalmazó ja. Pár hónap eltelte után uj tudomány jött a házhoz. A gyenge hitűek rettegett vendége....a babona. Egyik asszony mesélte, a másik bizonyította, hogy “nem is szűnik meg a családban az állandó betegeskedés mig a gyermekek anyja átnem tér egy más vallásra és gyermekeivel együtt újra néni keresztelkedik, férjével újra meg nem esküszik.” Uj keresztszülők, uj násznagyok mind önként jelentkeztek az uj vallással. Az asszony csak hallgatott, de mindenről elfeledkezett. Hogy a gonosznak nincs nyugodalma azt pedigszépen bebizonyították a “hittérítők,” — mert a babonás mesét addig ismételték, hogy egyszer arra viradt a község, hogy “átkeresztelték a családot” s az értékeket pedig átértékelték, a mennyiben a régi keresztszülőket kitörölték, a református keresztséget megsemmisítették és az Ur Jézus Krisztus Evangyéliomát kicserélték, a babona ördögét megtömj énezték. Röviddel ezután a gyermek meghalt, de a holtakért járó off era folyamatban van. A megtévesztett anya azonban nyugodalmat nem talált ott, a hová a babona erejével vonták, mert a mint mondja “minden mosoly hamis volt a mit ott kapott.” És te, magyar református Sionnak leánya, melyiket választod a kettő közzűl? A Krisztus evangyéliomát, vagy a babonás ceremóniát? Isten teremtményei közztil a nő az a kinek nem szabad elfeledkezni az Ur jótéteményeiről, ö hozzá ragaszkodj, ö hozzá énekelj halleluját. Mennyivel gyengébb alkotmány a nő mint a férfiú és mennyivel több gyógyulásnak tanúja lehet egy nő, a ki az élő Istennek igaz evangyéliomát szereti és az ő Krisztusához mint kőszálhoz bizalommal támaszkodik. Mondjad a zsoltáriró igaz hitével “Áldjad én lelkem az Urat! és meg ne feledkezzél semmi jótéteményeiről.” Boldog az az édesanya, a ki bár testi szemeivel nem láthat messze, de az ősök tiszta hitének világánál látja azt Aki megszabadította Mária-Magdolnát a hétféle gyötrelmektől, ismeri azt Aki megnyitotta a vak Bartomeusnak szemeit, Aki a lenézett Kanaanita nőt példaképen állította a régi Izráelnek leányai elé. Boldog az a ki ma is elmondhatja: “Imhol vagyon az Urnák szolgáló leánya, legyen nékem a Te beszéded szerint.” “Áldjuk! áldjuk! Jézust a drága Megváltót, Dicsérd világ csodás szeretetét. Dicsérjék öt mind az angyali seregek: Dicsérjék és magasztalják nevét. Mint jó Pásztor, úgy őrzi Jézus nyáját, Lásd ölében hordja ő bárányát. Oh, ti szentek Sionnak magasztos ormán Zengjétek az örömnek zsoltárát.”
