Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-02 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE FEBR. 3-RA. MIT TANULTAK AZ IZRAELITÁK A SINAI HEGYNÉL? 5. Móz. 4:32-40; (V. ö. 2. Móz. 19:1-19; 8. s 3. Móz. 19. Aranyige: Szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes erődből. 5. Móz. 6:5. Szeressed felebarátodat, mint magadat. 3 Moz. 19:18. Múlt alkalommal arról tanultunk, hogy az izraeliták miként mentek keresztül a Veres tengeren, ma pedig Mózes búcsúbeszéde szolgáltatja leckénk anyagját. E beszédben Mózes arra az időre utal, midőn Isten — nem sokára a Veres tengeren való átkelés után — megjelent nekik a Sinai hegyen, ahol törvényeket adott, amelyeknek alapján kell vala forgolódniuk a mindennapi életben és egymás közti érintkezésükben. Felszólítja őket arra, hogy nevezzenek meg — ha tudnak — még egy más nemzetet, amelyhez Isten olyan kegyelmes volt, mint ő hozzájuk. Emlékezteti őket arra, hogy Isten hányszor kinyilatkoztatta magát szinte kezzel- foghatólag. Eszükbe juttatja azt a naponkénti gondoskodást, amellyel körülvette őket és ama csudákat, amelyeket az ő biztonságuk és oltalmazásuk végett eszközölt. Mózes azért intézi hozzájuk e búcsúbeszédet, hogy még egyszer bevésse a nép szivébe Isten nagyságát és irántuk kimutatott szeretetét. Azoknak szemében ugyanis, akik azóta születtek, mióta elhagyták az egyptomi szolgaságot, Mózes tanitó volt: ezeknek hasznos és üdvös tudniok ama súlyos vesződséget és fáradságos nélkülözést, amelyen atyáik átestek, s előnyös •és célirányos meglátniok Isten oltalmazó és vezérlő kezét a bajban és Ínségben. Figyelmezteti őket arra, hogy Isten karja nem rövidül meg, hogy amit tett, továbbra is folytatni fogja, ha ők is követik Istent hitben és szerétetben. Az Istennel szemben ők olyan viszonyban állanak, mint a gyermek az ő édes atyjával szemben. Ha pedig Istent atyjuknak tekintik, akkor könnyű lessz megtartani Isten parancsolatjait és járni az ő ösvényén, — akkor megnyerhetik azokat az áldásokat, amelyeket számukra fentartott. E parancsolatok teljesítése révén bizton hajózhatnak az élet tengerén. E parancsolatok, amelyek Izrael fiainak és mi nekünk is szólnak, alapját képezik az erkölcsi, vallási és nemzeti előhaladásnak. A tízparancsolat két fő pont körül forog: először rávilágít Isten mivoltára, másodszor fényt vet amaz életnyilvánulásokra és cselekedetekre, amelyeket Isten az ő gyermekeitől megkíván. Másszóval, az igazi keresztyén élet feltételeinek összfoglalatját kapjuk itt dióhéjban. A tízparancsolat közül a négy első Isten iránti viszonyunkat szabályozza, a hat utolsó embertársai ík- kal szemben állít fel követelményeket. A parancsolatoknak e két csoportját nem lehet szigorúan elkülöníteni egymástól, mivel embertársaink iránt való viszonyunk főleg attól függ, hogy milyen a mi felfogásunk Istenről és milyen összeköttetésben állunk ő vele. A két első parancsolat Isten létezését tanítja és azt, hogy a bálványimádást mellőzzük. A harmadik és negyedik parancsolat különösen a tisztelet kötelességét rój ja reánk és azt hangsúlyozza, hogy az életet az Isten félelmének érzete szenteli meg. Ha a négy első parancsolat szelleme egészen áthatotta a mi gondolkozásunkat és cselekedetünket, akkor tudjuk, hogy az ember nem csupán okos teremtmény, aki sokban különbözik az oktalan állatoktól, hanem azt is tudjuk, hogy nem vagyunk a véletlen sorsnak, a vak- kesetnek kiszolgáltatva, de, mint Istennek gyermekei, az ő szeretetének és gondoskodásának tárgyai vagyunk. A hat utolsó parancsolat mások személyes tiszteletének törvényeit tartalmazza. E nagy kötelesség első helyen azt hagyja meg, hogy tiszteljük szüléink személyét és emlékét. Hajtsunk az ő szavukra, engedelmeskedjünk nekik, ha pedig már elköltöztek e földi hazából, a kegyelet oltárán rójjuk le adónkat. Mindenki aláírja a hatodik parancsolatot: Ne ölj! Valószínűleg ez az egyetlen a tízparancsolatban, amely kétséget nem szenved. Igen kevesen vennék védelmök- be a gyilkosságot, s mégis mi nem értettük meg e parancsolat mély jelentését és nem engedelmeskedtünk annak. Ha nem támadjuk is meg felebarátunkat baltával vagy henteskéssel, s nem lövöldözünk rájuk forgópisztollyal vagy vadászfegyverrel, mégis gyilkosságot követünk el akkor, ha elsiklunk és tulnézünk olyan állapotok felett, amelyek közvetve halált okoznak. Ha egy város elöljárósága olyan bérházak és tömeglakások építését engedélyezi, amelyekben a tüdővész, gümőkór és más betegségek vigan tenyésznek, akkor megsérti azt a parancsolatot, amely azt emeli ki hogy: Ne ölj! Midőn egy nemzet eltűri, hogy a serdülő, fejletlen és satnya gyermekek munkáját kapzsi tőkepénzesek kizsákmányolják, aminek folyománya és következménye a gyermekhalandóság szédületes arányú szaporodása és növekedése, akkor tömeggyilkosság esete forog fenn. Ugyanazon életeszmény, t. i. mások személyes tisztelete lengi át a hetedik parancsolatot. Jézus volt az, aki e parancsolat teljes értelmét elméjökbe véste az embereknek s ő hangsúlyozta a nőiességet tisztelő magaviseletét, amely nemes és magasztos eszméjének birtokában és tudatában — önös céljai érdekében — soha se fog a másik nem gyöngeségével visszáelni. Ez áll a nyolcadik és kilencedik parancsolatra nézve is. Mindkettő többet fejez ki, mint amit a szöved jelez. Ne lopj! — vagyis becsületes munkával keresd meg életed fentartásának szükségleti eszközeit és tárgyait. Aki henyél, lustálkodik és mással végezteti el dolgait, hasonlít a csavargóhoz, aki tehervonatokon lopva utazik s ezzel megkárosítja a közlekedési vállalatokat. Ne kívánd azt, ami a te felebarátodé! Ez a parancsolat is időszerű mindenkor, mivel az emberek irigyek felebarátaikra s nem egyszer azon mesterkednek, hogy őket megfosszák ama személyektől, akiknek és kiforgassák ingó s ingatlan vagyonukból, amelynek előhaladásukat, megelégedésüket és boldogságukat köszönhetik. Ne tévesszük hát szem elől e parancsolatokat, még pedig úgy betű szerint, mint azoknak belső tartalmát illetőleg, mert csak igy remélhetjük és várhatjuk, hogy Istenünk jó tetszésének jeleit árasztandja reánk. E leckét kidolgozta: Nt. Székely Sándor browns- villei, Pa. ref. lelkész.
