Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-13 / 37. szám
€ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Lapunk tárczája. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferenci loraini ref. lelkész. HAZUGSÁG — HAZUGSÁG. (Folytatás és vége-) Ez az igazi megtérés. Husángos barátom! emlék- szel-e, mikor amiatt sóhajtottál, hogy a te megtérésea nagyon sokára fog bekövetkezni? Pedig ime, bekövetkezett. Nem érzed, hogy meg van ujulva szived? Most már igazán mondhatod: kalmár, most már mehetsz, nem vagyunk egyedül, mert az Atya velünk van- Menjetek, fiaim, szabadságtok első munkájára- Ez már egy lépés lesz a bűnbáriatból idvességtek felé, mert magatoktól gondoltátok el és kényszerítés nélkül cselekszi- tek a jót. Elmentek. A kalmár megvárta, mig visszatértek s dicsekedve elbeszélték, hogy a főbíró kegyesen fogadta s azonnal intézkedett, hogy a beadott összeg a károsok között osztassák ki, őket pedig felszólítótta, hogy lépjenek katonai szolgálatba. Három közülök el is fogadta az ajánlatot és ott maradt a főnökkel együtt. Köztük a husángos is. A többi szívélyes búcsút vön a kalmártól és hazament becsületes embernek. Egy pedig megfogta a kalmár kezét és azt mondta, hogy vele megy és szolgálja haláláig. • * * Néhány év múlva az erdélyi fejedelem seregei a morva hatászélen táborozván, a mi kalmárunk újra átutazta a rengeteget, de ezúttal nem egyedül, hanem jó kísérettel — és a hiv szolgával, nem is kereskedői ügyben, hanem a fejedelem megbízásából ment a szövetséges cseh rendek táborába, nem is mint. egyszerű polgár, hanem mint városának főbírája. Egy falunál elalkonyodtak s a falu végén sátort ütöttek. Nemsokára lódobogást hallott a derék főbiró s kilépett sátorából, szemügyre venni az érkezőket. A szövetséges rendek táborából jöttek kalauzolni az érkezőket. Vezetőjük a husángos voltCsaknem térdre borult, midőn az érdemes főbíróban a jó kalmárt ismerte fel. Azután meg folyvást szidta magát, hogy nem tudta, “hogyan tisztelje.” Mindig arra járt a szája, hogy “jó kalmár.” Pedig hogyan volna “jó kalmár,” mikor az erdélyi fejedelem küldötte! — Hát a főnök? a rablókapitány? — kérdé a jó kalmár. — Mindjárt ott leszünk, egyenesen hozzám együnk, mert ő a helvőrség parancsnoka. Lesz nagy öröm, ha a várt ismeretlenben a jó kalmárt ismari fel a ka- pitánv. Megtörtént a viszonttalálkozás. Minél váratlanabb, annál vidámabb. A kapitány gazdagon megvendégelte a jó kalmárt. — No ió kalmár! akarom mondani, érdemes követ ur, — mondá a husángos — ez a bor igaz keresmény ám, ihatunk belőle, nem ugv, mint akkor-..tudod, mikor a bo«rácshust kilódittattad velem. Az egész mesterségemből csak azt az egyet sajnálom. A nélkül bízvást megtörténhetett volna a megtérés. — Alig hiszem, husángos barátom, — feleié nyugalommal a kalmár. — A megtérés útja egvenes és egv bogrács húsban én ugv felbukhatunk, mint egy zacskó pénzben, amit nem mi tettünk el és mégis meg akarnánk találni. — Eih! én azt hiszem, az a bogrács hús én úgy nem ártott volna meg lelkűnknek, mint ez a pohár bor, VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. j Szept. 14-re. t i Aranyige: Azért ! küldött engem, j hogy az Evangyélio- J mot hirdessem. I Luk. ev. 4. Rész 18 | verséből. melyet Wolfgang uram — ki az ausztriai rendekkel tart — bizonyára nem azért rejtett mély pincébe, hogy mi rátaláljunk. — üm! — dünnyögött a kalmár elkomolyodva — tehát ez a bor Wolfgang uramé, és te, husángos barátom, úgy találtad ezt? Akkor én nem iszom belőle, mert az hazugság lenne. A kapitány és a husángos éppen azon pillanatban emelték ajkukhoz az ólamkupát, — de a jó kalmár szavaira érintetlenül visszahelyezték. — Igaz? — mondá a kapitány, — Wolfgang uram borában hazugság van. És nem ivott belőle többet. Jézus Názáretböl való kiűzetése. Olvasandoő Lukács 4. Rész 16-30 versei. Egy próféta sem kedves saját hazájában. Szent Máté evangyélioma II részének 23-ik versében olvassuk: Lakozék Názáretben, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy “Názáretinek” fog neveztetni. A próféták írásaiban seholsem található ez a hely, a melyre Máté II Rész 23-ik versében hivatkozik. Ezek az igék a próféták jövendölésének inkább értelmére, mint szavaira vonatkoznak. Ugyanis Názáret egészen uj város volt, az ó Testamentom könyveiben nem' emlittetik, hanem úgy jellemzik ŐT, mint alacsonyt, mint megvetettet. Názáret, mint Galilei városka, a zsidók előtt lenézett, megvetett volt, mert sok tisztátalan pogány lakott ott. Tény, hogy Jézus 12 elet évét betöltve, ifjú korát Názáretben töltötte. Jézus a Názáreti zsinagógában. Mikor Jézus egy Szombat napon bement Názáretben a zsinágogában, kezébe adták az Ezsaiás könyvét, hogy olvasna írást. És mikor megnyitotta volna a könyvet, találkozek a 61-ik részre, a hol ez van Írva “Az Urnák Lelke vagyon Én rajtam, ....és azért küldött engem, hogy az evangyéliomot hirdessem,”....és behajtván a könyvet, kezdé nekik prédikálni: “Ma teljesedett be az írás, a Ti hallástokra.” Mindnyájan álmélkodtak az ő beszédén, és mondának maguk között. Avagy nem ez é az ácsmester fia, a József fia. És miután szemükbe mondotta az ő bűneiket, kiűzték ŐT a városból és lea- Karák ŐT vetni a hegy tetejéről, de ő láttatlanul közöttük átalméne, s elmenekült.
