Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-13 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Jegyzetek a buffaloi conferenciához. Az elmúlt héten magyarországi fiatal lelkészek és theologusok találkoztak baráti keretek között Buffalo- ban. A számuk csak maroknyi volt, de nem keresztyén tény az, hogy két-három lélek ha bekapcsolódik magasabb erőforrásokba, közvetítője lehet uj gondolatoknak és impulzusoknak? Valami ilyen volt a buffaloi találkozása ennek a pár embernek, akik kell, hogy közel álljanak az amerikai magyarság szivéhez. Ha hazatérnek egy-egy óhazai munkamezőre, ennek a találkozásnak az emléke nem fog elmosódni előttük. Nem Isten Szent Lelke dolgozik már a Magyar Református Egyházban, hol az utolsó években egyik megmozdulás a másikat érte? A Szent Lélek fiatalos életkedvet akar még az öregekben is. Mentői nagyobb számban mozdulnak meg egyének és csoportok, annál közelebb leszünk Egyházunk uj korszakához. Kitűnő lelkipásztorokra van sziik ség és lesz megújult egyház. A konferencia reggeli órái bibliatanulmányozással teltek. Egyik résztvevő mondotta — beszélve az imádságról : — “Sokszor irtózatosan meg lennénk lepve, ha Isten egyszerre megszólalna és válaszolna az imádságunk után.” A egyéni vallásos élet óriási kisértése az, hogy ennek a lehetőségéről elfeledkezik. Meg kell tanulnunk imádkozni és meg kell tanulnunk imádkozni és meg kell tanítani a gyerekeket imádkozni, hogy legyen imádkozó gyülekezetünk. A gyülekezet imádság nélkül kiszáradt kút- És a keresztyén vallás egy mondatban összefoglalva ez: “Jézds Krisztus meghalt a mi bűneinkért.” A zsidók, mohamedánok és márnk, többek között még az ördög is hisz Istenben, ae nem hisznek Jézus Krisztusban és a kegyelemből való bünbocsánat- ban. Ezért az igehirdetésünk keresztyén szószékről csak christocentrikus lehet, ha egyébként maga a református theologia theocentrikus is- Az a keresztyénség pedig, amit mi hirdetünk, legyen örömtelj es keresztyénség és ne világfájdalmas szentimentálizmus, amely nem lesz kívánatos “az emberek előtt-” Igaz. hogy kegyelmet nem lehet hirdetni, anélkül, hogy ne hirdessünk ítéletet és kárhozatot, de amellett adjunk életpro- grammot az embereknek és mutassuk meg a keresztyén életideál nagy szépségeit. Az előadások egyrésze elméleti vonatkozású volt valláslélektannal és a református theologiával foglalkozva. Amerika mindkettőnek klasszikus földje. Sehol magyar lelkésznek nem nyílik alkalom, kivéve Hollandiát, hogy megismerkedjen jobban hitének tudományos megfogalmazásával és lélektani elemzésével. Magyar- országon a Református Egyházban óriási szükség van arra, hogy a száraz racionálizmus és üres tradicionáliz- mus a theologiákról kipusztuljon és a pozitív hang megszólaljon. A földrajzi közelség miatt szomorúan fészkelte be magát otthon nem egy ember agyába a német theologia destruktiv iránya. Sokan és sokáig nem vették észre, hogy az egyházi élet mérgezése nagy mérték ben a theologiákról indul ki. A theologia vagy kohó, ahonnan próféták, ha kell, mártírok indulnak el, — vagy léleknélkíili betürágó intézmény, ahonnan agnosztikus kritikusok indulnak el a mindennapi kenyér kirobotolására. Mi a református öntudat meggyöngülésének főoka? Az, hogy nem ismerjük a kálvinizmust. Aki megismeri, annak lesz öntudata. Miért hallgatott el a magyar református szószéken a Heidelbergi Káté magyarázata ? Igaz, hogy nem könnyű dolog a Heidelbergi Kátét magyarázni, mert az igehirdetőnek is alapos stu- diomokat kell hozzá végeznie, de legjobb ut az öntuda- tositáshozElőjött a konferencián a sáfársági mozgalom- Az elv Magyarországon nem ismeretlen, de gyakorlati alkalmazásáról még eddig szó nem igen volt. Az amerikai keresztyénség pedig megváltó gondolatnak találta és bámulatos eredményeket ért el vele. Nekünk beszélni kell a magyar református embernek a sáfárságról. Mert a pénzről, ha az egyház céljaira kell, olyan szerencsétlen fogalma van népünknek; a nagy hazai egyház is kénytelen volt elfogadni alamizsna filléreket a külföldről. Vannak igaz apró pici baranyai gyülekezetek, ahol a gazda talán nemcsak egy tizedét adja Isten Országa céljaira, mert 130-140 lélek tart el lelkészt és tanítót nem egy helyen, de mégis a nagy többség, a zsíros alföldi és tiszántúli gyülekezetek szégyenletesen keveset adnak. Miért nem törli el a hazai egyház az egyházi adót? Hiszen a keresztyénség fogalmával ösz- szeférhetetlen az “egyházi adó” és a kényszertagság. Nem kötelesség, de kitüntetés egyháztagnak lenni. Bárhol érintjük a hazai egyház reformációjának kérdését, úgy érezzük mindenütt recseg és ropog az épület. Isten az uj bort, a Lélek borát nem fogja tudni ócska tömlőkbe tölteni. Nincs kiépítve otthon a presbiteri szervezet és nincs egységes pro?ramm, merész koncepciók, az uj reformációnak feszitő ereje. A zsinat tiz évenként ül össze, hogy elnapolja magát a következő őszre, közben pedig a jezsuita rekathoiizáció kihúzza lábunk alól a talajt és a legszemtelenebb történelmi ferdítésekkel egyházunkat, mint a magyar nemzet ellenségét akarja beállítani, mint amelyik a mohácsi vésztől oka volt minden nemzeti katasztrófának. Nem nevetséges ez. hiszen hány szószékünkön Golgotha helyett Világosról prédikáltak háromszinü beszédeket, annyira hazafias egyház voltunk! Beszélt ez a kis buffaloi gyűlés arról is, hogy sem a háború, sem a szociális kérdéssel szemben nem csinálhatunk struccpolitikát. A keresztyénség sokkal több, semhogy meg kellene torpannia, ha ezekkel a kérdésekkel szembe néz. Fájdalom, még ma is akad református lelkész, aki magát “szociálista papnak” vallja. Ezek nem tudják, hogy a szociálizmus is végeredményben vallás, mert az anyag egyedülvalóságára esküszik és a pénzt egyedül üdvözítőnek tartja. Hiszen ha az emberek angyalok lennének, a szociálizmusnak is volna valami értelme, de nem veszik észre, hogy nem a rendszeren kell kezdeni, hanem az emberen, a lusta, kapzsi és durva emberen, akár proletár az, akár kapitálista. A háború pedig isteni büntetés a felgyűlt bűnért s mi a háború ellen a legsikeresebben úgy küzdünk, ha dolgozunk első sorban a bűn ellen. Természetesen emellett szervezetten is szembe kell nézni a kérdéssel. Mindkét kérdés igazolja keresztyénséget. Próbáljuk ki egyszer a keresztyénséget, amit még sohasem tettünk. Töltéssy Zoltán.
