Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-08-30 / 35. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. tűr a szomszédjában egy bigámistát, sohasem tudhat­ja, hogy mikor lobban lángra a csendes családi fészek ő alatta is. Rósz a rósz példa akkor is ha nem követik­A hűtlenül elhagyott feleség átka pedig hasonla­tos az égfelé dobált kődarabokhoz. Leszáll, bár -nem tudja kit és hol, de biztosan talál. Annak a parázna teremtésnek pedig a ki a “más férjének koporsójára szívesebben borul reá,” adjátok tudtára, hogy átok fakad minden hamis könnycsep után. “Ne kívánd azt ami a te felebarátodé!” VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. Aug. 31-re. Aranyige: Az Isten lélek, és akik ötét imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imád­ják. János ev. IV. Rész 24 verse. Jézus beszéde a Samáriai asszonynyal. Olvasandó: János IV. Rész 7-14; 24, 25; 31-35 versek. Jézus a Jákob kutjánál. Egyszer Jézus Samária tartományában járt. Az utón elfáradt és megéhezék. Sikál- városnál leült a Já­kob kútja mellé és tanítványait elküldte a városba, hogy élelmi szert vegyenek. A kúthoz egy samáriai asszony igy felelt, “Hogyan kérhetsz te én tőlem vizet, séges viszonyban voltak a samariábeliekkel, ezért az asszony igy felelt, “Hogyan kérhetsz te én tőién vizet, hiszen én samáriai asszony vagyok, te pedig zsid,ó vagy?” Jézus igy felelt: Ha tuanád, hogy én ki vagyok, te kértél volna tőlem élő vizet. Az élő viz alatt, az Ö isteni tudományát értette. Az asszony látta a Jézus beszédéből, hogy ő próféta, megkérdezte tehát, hogy melyik templomban lehet az Istent igazán imádni? A zsidóknak ugyanis Jeruzsálemben volt templomjuk, a samariabelieknek pedig a Garizim hegyén. A zsidók azt állították, hogy csak a Jeruzsálemi templomban lehet az Istent igazán imádni. Jézus igy felelt az asz- szony kérdésére: “Az Isten lélek, és akik ötét imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.” Ez­után megismertette magát Jézus az asszonyai, hogy ő a Messiás, a Krisztus. Jézus két napig maradt Samáriában. Az asszony elhirdette a városban, hogy beszélt a Krisztussal. Ekkor az emberek felkeresték Jézust, aki két napig maradt köztük és tanította őket, mert Jézus nem csak a zsidókkal akarta megismertetni tudomány- nyát, hanem azt akarta, hogy MINDEN EMBER része­süljön az üdvösségben. Tanúságok. Isten mindenütt meghallgatja az imádságot, mert Ő mindenütt jelen van­Ne fényes szertartásokban, vagy festett és fara­gott képekben dicsérjük az Istent; hanem lélekben és igazságban. Az imádság csak úgy kedves az Isten előtt, ha igazán lelkűnkből fakad. Jézusnak azért is fontos a samáriai asszonynyal való beszéde, mert a zsidóknál a bűneset után az asz- szonyok ki voltak zárva a gyülekezetből. Jézus ezzel is tudtunkra adta, asszony által esett el a világ, de asz- szony által szabadult meg a kárhozattól. Asszonytól született a Megváltó az Ur Jézus Krisz­tus Isten igazságban kíván tiszteltetni és a lelki áldo­zatot szereti­Kidolgozta: Nt. Borsos István ref. lelkész. Lapunk tárczája. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. HAZUGSÁG — HAZUGSÁG. (IV-ik folytatás.) — Jézus az igazságért halt meg. Az igazság drá­gább az életnél is. Mit használ valakinek, ha az egész világot megnyerte is, de ha az ő lelkében kárt vallott? — No ha olyan drága az igazság, hát halj meg te is érette, — mondá ugyanaz a rabló s ismét ráemelte fustélyát. A kalmár előre ugrott, megragadta és feltartotta a felemelt fustélyt. Ekkor tűnt ki, hogy a kalmár erős és ügyes ember. — Barátim, — mondá — én nem mondom, hogy nem félek a haláltól. Nem volt okom megunni az életet- Feleségem és gyermekeim vannak, kiket forrón szere­tek. De azért készebb vagyok megválni életemtől és szeretteimtől, mint hogy hazugságra vetemedjem. Mert aki szereti fiát vagy leányát inkább, hogy nem mint engemet, azt mondja az én üdvözítőm, nem méltó az én hozzám. Aki megtartja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti életét én érettem, megtalálja azt. Mégis arra kérlek, atyámfiai, nem magamért, hanem ti éret­tetek, ne kövessétek el azt a gonoszságot, ne tetézzétek bűneiteket újabbal, vérontással. — Igaza van, — mondá a főnök. — Te ritka em­ber vagy. Én gyűlöllek, mert uralkodói rajtam. De az­ért ne félj. Semmi bántalmad nem lesz. Még mindig nem tudom, mit cselekedjem- Szeretnék megtérni igen nagyon, de ez olyan nehéz, annyi akadálya van. Nem tudnál valami könnyebb módját a megtérésnek? óh be nagy jót tennél velünk! — Barátom! — felelt a kalmár — micsoda köny- nyebb annál, a mit mondottam ? Egyenes ut: ennyi az egész. Akármit kisértenél is meg ezen az egyen kívül, csak magadat ámítanád. Épen úgy, mint ámítottátok mindnyájan magatokat ezideig s talán — Isten őrizzen tőle! — ámítani fogjátok ezután is. Ti azt mondjátok magatokról, hogy bátor emberek vagytok; — szembe mertek nézni a halállal. Tegyük fel. hogy ugv van. De mondjátok meg. micsoda bátorság az. kockáztatni minden pillanatban az életet gonoszságból, gonoszságért — és nem merni kockáztatni az igazságért? Ez nem bátorság, ez gyá­vaság. Eközben a nap lement. — Búcsút int a nap, végezzetek vagy bocsássatok. — Nem végezünk és nem bocsátunk. Az éjjel kö­zöttünk maradsz. Talán reggelre valamit álmodunk

Next

/
Thumbnails
Contents