Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-08-30 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 A zsiványok tüzet raktak egy rejtekvölgyben- Húst főztek és lakomához ültek- A kalmár számára rőzsébö) alkalmas ülőhelyet készítettek. — Miért nem eszel jó ember? — kérdé a főnök az idegent, aki leült a számára készített helyre, anélkül, hogy étkezéshez fogott volna. — A ti étketek hamis keresmény, gonoszul szerzett eledel. Megbántanám az Istent, ha az ételhez hozzányúlnék. A rablók szótlanul fogadták az éles leckét és folytatták vacsorájukat .... Szünet múlva a kalmár elővette táskájából a maga kenyerét s azt kezében tartva, megszólalt: — Barátim! sokat beszéltünk ma a megtérésről, de rátok nézve, úgy látszik, sikertelenül. Ha én most azt mondanám: a megtérés első lépése az volna, hogy ezt a gonoszul szerzett eledelt ne illessétek többé, azt hiszem, ez nem volna valami nehéz dolog. Hadd látom, meg birnátok-e tenni ? — Én megteszem, — mondá a kapitány és elhajította kését— Én is megteszem, — mondák a többiek — s végre a legutolsó — az, aki husánggal fenyegette a kalmárt, — megszólalt: — Ha mindenki megteszi, én is megteszem! Felkapta a bográcsot és tartalmát kiöntötte a földreA jelenetet némaság követte. Az emberek elgondolkoztak. — Barátim! — mond a kalmár — ha nem utasítjátok vissza, engedjétek meg, hogy kenyeremet megosszam veletek. Darabokra tördelte a kenyeret s szétosztotta közöttük. A rablók elfogadták és ették ióizüen Evés közben a kalmár elbeszélte nekik az úrvacsora történetét. Judás árulását, csókját. A Gecsemáné gyötrelmeit, Péter tagadását. A nehéz keresztet. A töviskoronát. Azután a két lator magaviseletét. — Az Istent sem féled-e ? Mi ugyan méltán, e pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedettUram, emlékezzél meg én rólam, mikoron menen- desz a te országodbaUram! emlékezzél meg én rólam! Hát ő megemlékezik még a latorról is. Ezen beszédek hatása alatt a rablók arca mind jobban derült, élénkebb, figyelmesebb lett, s midőn a kalmár a történetet befejezte, egy éneket kezdett. Megnyíltak a durva ajkak és zordon hangjukat félve, reszketve megindították a rég feledett utón az éghez; egy kegyes huszita ének dallama töltötte be a rengeteget. A rablók foglyul adták magukat a kalmárnak. * # * Másnap elhagyták a rengeteget s a kalmárral együtt bementek a székvárosba és átadták magukat az igazságnak. Útközben tanakodtak, hogy pénzüket mégis jó lett volna elhozni a bírák engesztelésére, de a kalmár egy szavára: “az hazugság lenne és nem megtérés,” abban hagyták. Elitélték őket; bizonytalan ideig tartó fogság várt rájuk. Az Ítélet szigorú volt és csak annyiban lehetett enyhének mondani, hogy nem “halál”-t mondott. Életüknek megkegyelmeztek, mivel önként adták meg magukat. Láncra verték valamennyit s midőn a láncot csörömpölve vonszolva mentek tömlöceik felé — feledve minden megtérést — átkozták egymást és a csslárd kalmárt, aki szomorúan állott mellettük és vigasztaló szavakat mondott nekik. Hiszen csak kezünkbe kerülj! (Folytatása következik.) A KARÁCSONYI SZERETET-HAJÓ. A jótékonyság és annak áldásos hatása az emberi szívből fakadó nemes erény, amelynek melegséget, erőt és életet a szeretet ad. Karácsony a szeretet nagy ünnepe, amikor a gazdagok palotáiba, éppen úgy, mint a szegények hajlékaiba melegséget és örömet visz a szeretet. A karácsonyfa ezer kis gyertyáinak a fénye bevilágítja a társadalmat alkotó családok szegényesen vagy fényűzően berendezett lakásait. A gyermekek örülnek a sok kedves játéknak, meleg ruhának, cipőnek, mert mindezeket a szülői szív szereteté- ből fakadó jótékonyság nyújtotta nekik. A szülők örömkönnyek között veszik át ártatlan gyermekeik kedves ajándékát, mint a gyermeki hála és szeretet megnyilatkozását. A karácsonyi szeretet odahajlik az árvaházak kicsinyeihez, a kórházak betegeihez, szegényeihez és szenvedőihez éppen úgy, mint a meghason'ott vagy tévelygő szivekhez, hogy őket felsegítse, felemelje, megnyugtassa és megvigasztalja. Ez a karácsonyi szerétét békecsókja, mely letörölni igyekszik a könnyeket a szemekből és elűzni a keserűséget a szivekből. Kedves Magyar Testvéreim! Nagyon, de nagyon sok magyar család nélkülözné Csonka-Magyarországon a karácsonyi szeretet melegét és jóságát, ha az amerikai magyarság nem gyakorolná a felebaráti szeretet nemes erényéből fakadó jótékonyságot és nem küldene a közelgő karácsonyra csomagokat otthoni véreinek. De Istennek legyen hála, az amerikai magyarság meghallgatta az otthon nélkülözők segélykláltását, kérését és az október havában induló szeretet- hajóval tömegesen küldi, a bekövetkezendő télre szeretteinek és rokonainak a meleg ruhát, lábbelit és nem romlandó élelmiszert tartalmazó szeretetcsomagokat. Igen! Sok-sok szegény hajlékban boldog karácsony lesz; ezer és ezer magyar gyermek testecskéjét meleg ruha fogja takarni a hideg télben, mert jóleső érzéssel állapítom meg, hogy ez a negyedik akció felül fogmulni minden eddigi akciót, a csomagok máris százával érkeznek a new yorki raktárba. A'z amerikai magyarság szivének jótékonysága a megnyugvás olajágát viszi oda, ahol kétségbeesést talál; ahol nyomor és szenvedés van, oda a vigasztalás balzsamát küldi, ahol szomorúság tanyázik, ott a szeretet felmelegitő tüzét gyújtja meg. Kedves Magyar Testvéreim! Ha talán voltak Amerikában gondteljes napjaitok, ti magyar anyák és apák! Ha volt szomorú karácsonyotok, amikor szerető gyermekeiteknek öreg szüléiteknek nem tudtátok megadni azt, amit a szent karácsony ünnepére nekik nyújtani akartatok: jusson eszetekbe a lelketekre nehezedett fájdalom és gondoljátok el, hogy ezerszeresen nagyobb lesz otthon azoknak az öröme, akik tőletek Amerikából, Karácsonyra szeretetcsomagokat kapnak. Hányán remélték, hogy a következő karácsony szent ünnepét már veletek töltik itt Amerikában, de a szigorú bevándorlási törvény meghiúsította reménységüket. Segítsetek rajtuk, hisz azért akartak Amerikába jönni, mert otthon szenvednek. Ha nincs senkitek odaát, küldjétek egy- egy 35 fontos csomagot szülőfalutokba, ahol bölcsőtök ringott, ahol először pillantottátok meg az Isten ragyogó napját s ahol ajkatok először ejtette ki e szót: édes anyám! Ha pedig nincs senkitek odaát, küldjétek egy-egy 35 fontos csomagot bármely kórháznak, árvaháznak, bölcsődének vagy bármilyen jótékonysági intézménynek. A jó Isten áldása lesz érte jutalmatok. De akár szeretteiteknek, akár pedig a fentnevezett jótékonysági intézményeknek külditek csomagjaitokat, küldjétek el azonnal, hogy idejében érkezzenek a csomagok a new yorki raktárba, mert az utolsó hetekben, pláne az utolsó napokban küldött csomagok feltorlódása megnehezíti az akció pontos lebonyolitását. Indítsa útnak mindenki haladéktalanul a haza küldendő csomagját, vagy csomagjait.
