Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-07-19 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 ■W- Csendes Óra -M*­FAMILY ALTAR. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. “Könyvek nyittatának meg.’’ “És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket ál­lam az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az élet­nek könyve, és megitéltetének a halottak azokból.” Jelenések 20:12. ELŐIMA. Édes Atyám! Oly boldogság a világ zajától, lár­májától elvonulva egyedül lenni Te veled. Oly édes otthon lenni. Te nálad pedig otthon vagyok jó Atyám. Ebben a boldog, csendes együttlétben iim kitárom szi­vemet, mint egy szentély ajtaját. Megmutatom neked a benn levő napfényt és alkonyaiét, a mosolyt és köny- nyeket. Megmutatom, bevallom Istenem, amit az em­berek elől el titkolok, megmutatom, bevallom: bűneimet. Uram! irgahnazz én nekem! A Jézus vére hullá­sáért töröld el lelkem szennyét, add vissza nékem az engedelmesség lelkét, hogy örvendezhessek Te néked. Jöjj hozzám Istenem és add, hogy a csendes együttlét- ből nyerjek felüdülést, gyógyulást, megnyerjem áldá­sodat. A Jézusért. Ámen. xxx A Jézusban hivő ember elmondhatja: a legszebb napjaim még előttem vannak. Azok a dicső napok és események, azok a felséges Ígéretek és áldások még mind előttem vannak. Még a világ nagy drámájának utolsó, legérdekesebb felvonása, életemnek legtartal­masabb része előttem van. Még nem kezdődött meg az utolsó felvonás. Még nem gördült fel a függöny. De már előtte vagyunk. Az élet nagy drámájának utolsó felvonása a Jézus második, dicsőséges, testbenvaló eljövetelével kezdődik majd s aztán egyik érdekes jelenet a másikat követi. Az Ő eljövetelekor feltámadnak a Jézusban meghaltak, a még akkor életben levők elragadtatnak. Úgy a feltá­madtak, mint az elragadtattak találkoznak a Jézussal a levegőben. Ekkor lesz a Bárány mennyegzői vacso­rája, a szentek megítélése, azután Jézus megjelenése a földön, a Sátán megkötözése, az utolsó harc, a gono­szok feltámadása, utolsó ítélet, az ég és a föld elmúlá­sa, uj ég és uj föld. S végül Isten lesz minden minde­nekben. E jelenetek közzül most egyre fordítsuk figyel­münket: az utolsó ítéletre. Ennek is arra az egyetlen pontjára: a könyvek megnyittatására. Utolsó ítélet! Ott állani a királyi székben ülőnek mindent átható tekintete előtt! Nézni, látni amint elő­veszi a könyveket és megnyitja azokat. Megnyitja a mi életünk könyvét is! Nem fogjuk e majd mi is azt kiál­tani: ti hegyek szakadjatok reánk, borítsatok be min­ket és rejtsetek el annak haragjától, aki a királyiszék­ben ül, mert elérkezett a Bárány haragjának napja. Semmit el nem titkolhatunk. Isten könyvet vezet mindenről. óh a könyvek! Bárhová nézünk mindenütt köny­vek! A mindenható Isten ir. írja a világok, a természet az ember történetét. Mindenüvé ir az Isten, csak az a baj, hogy kevesen tudják elolvasni. Elmegyünk egy fa mellett. Ránézünk és csak an­nyit mondunk: milyen szép lombos fa. De, aki ért hoz­zá, minden fában egy egy kötet önéletrajzot olvas, hogy milyen idős, milyen viharokat élt át leolvassa a bajo­kat, amik érték, a jó, vagy rossz talajviszonyokat stb. Egy egész történet van megírva minden fában. Csak el kell tudni olvasni. A botanikus el tudja olvasni. Kutat árnak. Odamegyünk és nézzük. Mit látunk? Csupán azt, hogy a kutásók mint hányják ki a földet, később mint húzzák fel vedérrel. A vedér földdel teli jön fel, aztán kiöntik és üresen megy vissza. így ismét­lődik ez számtalanszor. Mi csak ezt látjuk. A geológus, a földtudós többet lát. Azt mondja: ezek az emberek egy ősrégi könyvtár­ban turkálnak. Minden földréteg egy feljegyzés, min­den kő újabb jel. Nagyító üvegével leolvassa a föld tör­ténetét. A vizáradásokat, a földrengéseket, föl dalaku- Iatokat és amiről semmi más nem beszél. Mindez bele van írva. Semmi nem történt, ami ott ne hagyta volna a nyomát. E törvény alól nincs kivéve az ember sem. Senki sem élhet le egy napot se anélkül, hogy cselekedetei, gondolatai, érzései fel ne volnának jegyezve. A próféta azt mondja: acéltollal van felírja Juda minden bűne. Igen. Minden fel van írva. Fel az emlé­kezetbe. Fel lelkünk táblájára. Könyvek! Könyvek! Mindenütt könyvek! Az egész világ egy hatalmas nagy könyv. Mi keveset tudunk elolvasni belőle. De az isten ismer benne minden bétüt. Tud minden sorról, minden szóról Ha adós vagyok s kérdem, hogy mi a tartozásom, akkor a kereskedő felnyitja a könyvet és megmondja a tartozás összegét. “És könyvek nyittatának meg. “Oh az életünk könyvének megnyitása! Megállhatunk e az Ítélet nap­ján? Nincs senki a ki ne vétkezett volna. Vétkeztek a papok. Vétkezett a nép. Alattvalók, fejedelmek egya­ránt. ítélet! Az ítélet után pedig kárhozat. Oh Uram ki maradhatna meg ?! Mily boldogság hallani, hogy van egy másik könyv is. A Bárányé! Az élet könyve. “És nem megy be abba senki....csak akik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé!” Jel. 21:27. Az egyik könyvbe be van Írva rólunk minden. Ez biztos. Ebből fogunk megitéltetni. De be van e Írva ne­vünk abba a másik könyvbe, a Bárányéba? Ettől függ az üdvösségünk. Akiknek neve ide be van írva, annak nem árt a kárhozat, nem árt a második halál. Szeretnéd a te nevedet is beíratni? Menj a Jézus­hoz. Kérd öt és ő meghallgatja kérésedet, beírja ne­vedet az ő könyvébe s akkor nyugodtan gondolhatsz az ítéletre és a könyvek megnyittatására. Ámen. Édes Atyám! jó Istenem! Tudom, beismerem, hogy sokat vétkeztem, de azt is bevallom, hogy szeretnék megszabadulni a bűntől. Megszabadulni örökre, óh

Next

/
Thumbnails
Contents