Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-07-19 / 29. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

Találunk ily igazságokat a természeti világban is. Jézus is hivatkozott azokra a saját tanainak megvilá- gositása czéljából. (Máté 24:32.) Tudjuk, hogy közel van a nyár, mikor a fák rügyei elkezdenek fakadni. Nem kell bizonyítani. (Ján. 3:8.) Tudjuk, hogy a szél fú, jóllehet nem tudjuk honnét jő, hová megy, mi okozta, mi szünteti meg vagy változtatja meg irányát. (Mát. 4:5.) ösmerjük a vonzás (gravitatio) törvényét. Tudjuk, hogy minden oly anyag, mely a légnél nehezebb, a föld központja felé vonzattatik, vagy esik. Ezért tehát nem lépünk le a mélységbe a szikla csúcsról vagy az emeletről. Mindenki elfogadja ezen tényeket magyarázás nélkül és senki még csak meg sem kísérli megpróbálni megmagyarázni.

Ily megdönthetetlen igazságokat találunk a szellemi világban is, s az ép elméjű ember magyarázat nélkül fogadja el azokat. A gondolkozás és érvelés törvényét,- a logikát, senki sem kisérlené meg megdönteni, sőt megmagyarázni sem. Elfogadjuk azt, mert másképen nem tehetünk.

Lelki, vagy erkölcsi világunkban ki vonná kétségbe a hitnek, avagy a szeretetnek, vagy az igazság érzetének létezését és erejét? Ki tudná azokat megmagyarázni? ösmerjük, érezzük azokat, s azokkal számot vetve rendezzük be erkölcsi, szellemi, lelki életünknek háztartását.

Ily alapigazságokat tartalmaz azon bibliai rész, mit ösmeretlen testvérünk a fent emlitett helyen kijelölt. Hogyan magyarázzuk meg azt? Erre képtelenek vagyunk. Fejet kell ez igazságok előtt hajtanunk s el kell fogadnunk azokat magyarázat nélkül. Legfőlebb anyit tehetünk meg, hogy azoknak a teljességükben való megértését elő segíthetjük s messze terjedő hatásukat, erejüket megvilágosithatjuk.

XXX

A fent idézett szentirati részben három állítás emelkedik ki tisztán s áll előttünk miként az eltévedt vándor előtt egy útjelző tábla, vagy miként a vihar — verte irányt vesztett hajós fölött a kiderült égen megjelenő csillagok. E három igazság a következő:

1. Lehet szeretni valakit, akit soha sem láttunk.

2. Az oly ember ki nem tudja szeretni azokat akiket lát, még kevésbé szeretheti az Istent akit nem lát.

3. Aki állítja hogy képes szeretni az Istent akit nem lát, felebarátjait azonban nem szereti, — hazudik.

Tárgyaljuk meg röviden e három kiemelkedő igazságot.

XXX

1. Lehet e szeretni oly valakit, akit nem láttunk, — azt csak példákkal világosíthatjuk meg. Meg magyarázni épen úgy nem tudjuk, mint ahogyan nem magyarázhatjuk meg magát a szeretetet, ezen csodálatos érzést és erőt.

Vegyünk hasonlatunkúl egy jó szivű szerető rokont, ki minden karácsony, avagy születés napkor a szeretet ajándékaival emlékezik meg a kis öccse vagy húgáról. Szép levélben, a szeretet által sugallott szavakban írja meg menyire szereti a kis rokont. A gyer mek, jóllehet soha sem látta e kedves nagybácsit, mégis odaadó szeretettel fogja még nevét is említeni.

Egy másik példa a korán elhalt s a gyermek által soha nem ösmert szülő szeretete. Elmondják a már felnőtt gyermeknek, mily aggodalmak között vált meg az élettől, miként volt szivéhez forrva szeretett gyermekének sorsa. A gyermek már emberré lett, mégis, szivének teljes szeretetével gondol soha nem látott szülőjére.

Népek, nemzetek kegyelettel és szeretettel gondolnak nemzeti hőseikre: PIollós (Hunyadi) Mátyás király emlékét ma is szeretettel veszi ajkára a magyar nép.

Számtalan példával lehetne megvilágítani azon igazságot, hogy az ember képes szeretetével átölelni olyan egyéneket, kiket nem látott. Lehet tehát szeretnünk az Istent, akit soha sem láttunk testi szemeinkkel.

A felsorolt példáknál azonban meg kell jegyeznünk, hogy a szeretet indító oka ama nem látott egyén szeretete volt. ő szeretett először minket, s az ő szeretette pendítette meg a mi sziveinkben a viszont szeretet húrjait, az ő szeretete ébresztette fel bennünk e megmagyarázhatatlan csodálatos isteni érzést.

Épen igy van ez Isten iránti szeretetünkkel is. A fent idézett rész 19. versében igy szól János, kit mint a szeretet nagy apostolát ösmerünk: “Mi szeretjük őtet; mert ő szeretett először minket.” A 10-ik versben pedig azt írja le az apostol, hogy milyen ajándékkal mutatta meg Isten hozzánk való szeretetét: “Ebben van a szeretet: nem hogy mi szerettük volna az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elbocsátotta az ő Fiát, hogy lenne engesztelő áldozat a mi bűneinkért.”

A második igazság, melyet a kijelölt igék tárnak fel előttünk ez! Nincs szeretet az oly ember szivében, aki azokat nem szeretheti akiket lát, ennélfogva senkit sem szerethet, legkevésbé azt, akit nem látott.

Isten egyetlen feltételt, vagy kívánságot fűzött az ő szeretetéhez, t. i. hogy mi is szeressük egymást. Ha e nagy szeretetért mi anyival sem akarunk hálásak lenni, hogy ez egyetlen kívánságát az Urnák teljesítenénk, én is azt kérdezem a szeretet nagy apostolával, hogy akkor szerethetjük-e Istent? Ha az a nagybácsi, vagy király vagy szülő az ő szeretetük által küldött sok ajándékokért csak egy kívánsággal járúltak volna hozzánk, és ez egyetlen kívánságot nem teljesítenénk, — szerethetjük e őket igazán?

Megállapíthatjuk tehát minden kétség nélkül azt, hogy aki nem tudja szeretni felebarátját akit lát, nem tudja szeretni Istent sem, akit nem lát, mert nincs szivében szeretet. Üres az a lélek, meg van bénúlva, ki ez egy kívánságát nem teljesiti Istennek, mit János a 21- ik versben ir le: “Ilyen parancsolatot vettünk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse az ő Attyafiát is.”

A harmadik igazság erős szavakkal van kifejezve, mely némileg Jakab apostolra emlékeztet minket, ki külömben Jánosnak testvérje volt. Jakab szokott ily kemény szavakat használni: “Aki azt mondja, szeretem az Istent, és az ő attyafiát gyűlöli, — hazug az.

A fent elmondottak e harmadik igazságot is meg- világositják. A nem látott Isten szeretésére való képesség feltételezi az arra való képességet, hogy felebarátainkat, kiket látunk, szerethessük. I. Ján. 2:9. “Alci azt mondja, hogy ő a világosságban vagyon, és az ő attyafiát gyűlöli, minden ideig setétségben van.” I. Ján 3=11. “Mert ez az izenet eleitől fogva, hogy sze-