Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-31 / 22. szám

1 4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hogy és miként lehetne ezen a téren célt érni: azt meg kell beszélnünk és cselekednünk kell! Azt hiszem, hogy a legegyszerűbb volna annak a tervnek a megvalósítása, hogy Tiffinban kellene egy magyar tanerőt beállítani és ott nyitni teret arra, hogy léányaink kellő kiképeztetés után az egyházi élet szol­gálatába álljanak! Most lesz valamikor a Nők Missioi Egyesületének a gyűlése. Jó volna ha illetékes egyének, — a három egyházmegye elnöke és a lelkészi konferencia ez idei elnöke, — ezen e téren is megtennék a kezdeményező lépéseket! Várjuk a fejleményeket és hisszük, hogy ezt a tervet is valóra lehet váltani! A nyugati egyházmegye elhatározta, hogy felkéri az egyházegyháztanácsokat, hogy tegyék lehetővé, hogy még ebben az esztendőben megtartassék az egyes egy­házak világi tagjainak a konferenciája. Ennek a cél­nak a megvalósítása végett egy bizottságot is küldött ki az egyházmegye, amelynek az a hivatása, hogy az előkészítés munkáját elvégezze. Azt hiszem, hogy ennek az eszmének a megvaló­sításánál első sorban is arra van szükség, hogy ne csak egy egyházmegyének, hanem mind a háromnak, sőt azoknak az egyházaknak az egyháztanácsai is ké­ressenek fel a részvételre, amely egyházak a Presby- teriánus egyháznál vannak. Sőt miután közös nagy céloknak a megbeszéléséről van szó, azoknak az egy­házaknak az elöljáróságait is meg kellene hívni ezekre a tanácskozásokra, melyek a független egyházmegyé­hez tartoznak. Szóval a világiak konferenciájának a lehető leg­nagyobb kereteket kellene megadni, hogy ez a konfe­rencia ilyen módon valóban hozzájárulna ahoz, hogy egyházi életünk nagy kérdései a helyes mederben ha­ladnának tovább. A konferenciát, ha az egyházak elöljárói akarják meg lehet tartani. Nem kell hozzá csak egy kis jó aka­rat. Lelkesedés a közügyek iránt. Ez a konferencia vol­na az első lépés arra, hogy egyházközségeinknek a világi tagjai egyetemlegesen foglalkozzanak azokkal a nagy problémákkal, amelyek ma bent vannak a levegőben és a melyek bennünket is kétségtelenül a legmélyebben és a leghatározottaban érdekelnek. Mik ezek a problémák?! Mindazok a dolgok, amelyek lehetővé teszik, hogy a mi egyháztagjaink is érezzék és tudják, hogy ők “szent nép és királyi papság.” Az egyházi életnek a széles mezejéről nagyon sok anyagot lehet összegyűj­teni egy ilyen konferenciára. Az anyag összegyűjtésé­nél azonban arra figyelni kell, hogy a kérdések ame­lyek a konferencia elé kerülnek ne közigazgatási, apró- cseprő helyi érdekli kérdések legyenek, hanem olyanok, amelyek hatással vannak és lehetnek az egyetmes egy­házi életnek a fejlődésére és lehetővé teszik azt, hogy a konferencia által is Istennek országa építtessék. XXX A magunk részéről nagy megelégedéssel vesszük ezt a mozgalmat. De legyen szabad rámutatnunk arra, hogy a legnagyobb kár volt, hogy a pittsburghi kon­ferenciának azt a kérését, hogy minden egyház min­den egyháztag után évi tiz centet fizessen be, csak egy pár egyházközség teljesítette. Nagy kár volt ezt a ké­rést nem teljesíteni azért, mert igy ma nem kelene a felett a kérdés felett tépelődni, hogy léhet-e konferen­ciákat tartani vagy nem. így rendelkezésünkre állana az az összeg, amelyre egy ilyen konferencia tartása vé­gett szükségünk volna. Mondjuk kerekszám van az összes magyar refor­mátus egyházaknak 25 ezer tagjuk, ez azt jelenti, hogy évenként 2500 dollár állott volna rendelkezésünkre arra a célra, hogy összegyülekezzünk, és a magunk ügyes bajos dolgait megbeszéljük. De az a körülmény, hogy az egyházak-érthetetlen okok miatt-nem hallgat­ták meg a hozzájuk intézett kérést, ime oda juttattak, hogy ismét csak kérni kell. Mert ugy-e bár, hogyha a világiak konferenciáját megakarjuk tartani, szükség van költségekre. Nem elég az, hogy az egyes egyházak fedezzék a maguk kül­döttének a költségeit, mert igy a szegényebb egyházak esetlegesen kimaradnak csupán azért, mert nincsen költség. Épen azért-ha testvérek vagyunk, testvériesen kell a terheket is viselnünk. Legyen szabad tehát fel­újítanunk a pittsburghi konferencia kérését s figyel­mébe ajánlani a bizottságnak, hogy a költségek vise­lésére minden egyház tag után tiz cent befizetést kér­jék. így biztosítva lesz az, hogy nem csak a nagyobb, tehetősebb egyházak, hanem minden egyháznak a kép­viselete is jelen lehet a tervezett konferencián. xxx A világiak konferenciája azonban akkor lehetne teljes, ha annak befejezéséül megtarthatnánk a refor­mátus kongressust is. Vagy is a világiak konferenciá­ját egy nagy közös gyűlés fejezné be, amely gyűlés lerakná azokat az elveket, amelyek minden egyházköz­séget vezethetnének a nagy cél felé! Nem osztom azt a nézetet, amely fennen hirdeti, hogy a lelkészi konferenciák titkos gyűlések s igy nem esek abba a hibába sem, hogy a világiaknak a gyűlését ilyen, titkos gyűlésnek nevezzem. Senki nem óhajtja nálam jobban, hogy egyszer már a világiak is ameri- kaiasan járjanak el és gyűlést tartsanak: de még is azt tartom, hogy a gyűlések akkor lesznek célra veze­tők, ha közös gyűlés fejezi be azokat. Azt hiszem, hogy közel járok az igazsághoz, ha rámutatok ajra, hogy lelkészi konferenciáink is azért lettek gyümölcstelenek, mert nem adtunk módot a világiaknak arra, hogy eze­ket a gyűléseket egy olyan konferenciával végezzük be, amelyen az elért eredményeket közös tanácskozás tárgyává tehettünk volna. Az okos emberek igyekeznek elkerülni azt a he­lyet, a hol megbotlottak! Kerüljük el mi is ilyen botlást okozó helyeket és igyekezzünk úgy járni, hogy pásztor és nyáj egy nyo­mon haladjanak az Isten országának az építésében. ÉRTESÍTÉS. Szeretettel tudatom traugeri egyházunk tagjaival és a vidéken lakó testvérekkel, hogy Pünkösd első nap­ján Pleasant-Unityban lesz az ünnepi istentisztelet és urvacsoraosztás, mivel a Traugerben e napon az angol nyelvű testvérek tartanak istentiszteletet. Kalassay Sándor, árvaatya.

Next

/
Thumbnails
Contents