Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-05-31 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 KÉRELEM. Mindazokat, akik még ez ideigsem küldték be az Árvaházi Naptárok eladott példányainak az árat, kérem, tegyenek eleget ennek a kötelességnek minél előbb, mert az idő már nagyon előre haladt s az Intézetnek mostani nagy berendezkedése alkalmából, minden centre szüksége van. Legyen szabad kérnem azt is, hogy azokat az ösz- szegeket, amelyek még a múlt évi alapítványi kamatokból esedékesek s azokat, amelyek már az 1924-ik év első felére esedékesek, az alapitványtevő egyházak és egyletek legyenek szívesek beküldeni. Ismételjük, hogy a javítási munkálatok a Menházban csaknem be vannak fejezve, de a farmon még sok épités-sok javítás szükséges. így csak akkor tudunk eleget tenni minden kötelezettségnek, ha költségvetésünkben nem lesz hiány. Isten lelke készítsen elő mindnyájunkat arra, hogy az árvaházi héten és vasárnap úgy teljesíthessük kötelességeinket, hogy Urunk Jézus méltó tanítványai lehessünk, akik készen vannak arra, hogy jót cselekedjenek! Ne feledjük, hogy már Bölcs Salamonnál olvashatjuk, hogy a ki bőven adakozik, annál inkább gazdagodik. A ki megtartoztatja a járandóságot: szűkölködik ! A mással jól tevő ember megkövéredik-és a ki mást felüdit, maga is üdül! Bizony nagy áldás van az adakozásban! Áldottak azok, akik segítik az árvákat és az elhagyottakat ! Csendes Óra FAMILY ALTAR. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész, ELŐIMA. Édes Megváltó Jézusom! Áldom és dicsőítem szent nevedet, mert jó vagy, mert könyörülő szeretettel, irgalommal teljes szívvel viseled gondját tieidnek. Jézus, lelkem és testem Orvosa! Kapernaumban, mikor leszállt a csendes est az egész város Hozzád seregeit, Hozzád vitték betegeiket, feltárták bajaikat, kiöntötték szivöket. És Te, óh áldott Jézus, végig járva a betegek, szomorkodók, hozzád vágyakozók sorai között, a betegeket meggyógyítottad, a szomorkodókat vigasztaltad, a bűnösöknek bűneit megbocsátottad. Uram, Te senkit nem bocsátottál el anélkül, hogy meg ne hallgattad, meg ne elégítetted volna. Te hozzád járulok azért én is, édes Megváltó Jézusom. Színed elé hozom szivemet, lelkemet, egész életemet. Tudom, beismerem, hogy méltatlan vagyok, sokat megbántottalak. Beismerem, hogy méltó vagyok, hogy ellenem felemeld ostorodat. De ne bűneimet, hanem szivem utánad való vágyakozását nézd és bocsáss meg, hallgass meg. Szent igéd által szólj hozzám csendesen, édesen, hogy biztató, ébresztő szavadtól lelkem, mint a hervadt virág a harmattól, megújuljon, felüdüljön, meggyógyuljon- Hallgass meg Istenem Fiad a Jézus nevében kérlek. Ámen. HOL VAGY? Alapige: “Hol vagy....?” I. Mózes 3:9. A píinkösti úrvacsorához készítő bűnbánati hét elején vagyunk, önvizsgálatra, magunk megismerésére, bűnbánatiba, azután pedig az Úr asztalához járulás- ra hiv a szerető Atya. Szól hozzánk sok utón. Szól most e sorok által is s felteszi a nagy kérdést, amit legelőször Ádámnak tett fel: “hol vagy?” Mi a feleleted? Sokszor hallotta Ádám Isten szavát, óh mily boldogság volt hallani e szót mig zavartalan közösségben élt az Istennel, mig szót fogadott neki, mig reá hallgatott. De most nagy változás történt. Ádám áthágta Isten parancsolatát, megszomoritotta az Atya szivét. Az édes békesség, mely eddig szivét eltöltötte, félelemmé, nyugtalansággá változott s félelmében elbújt Isten elől a kert bokrai-közzé. De jött az Ur kereste és hívta: “HOL VAGY?” Hiába akart elbújni az Isten elől, nem sikerült neki. Elő kellett jönnie. Oda kellet állani az Ur színe elé. Sokan igyekeznek elrejtőzni ma is. Nem olvassák a Bibliát, nem járnak a templomba, sem pedig olyan összejövetelekre, ahol az Isten igéjét hallgathatnák. Azt mondják: “unalmas a Biblia” azért nem olvassák, “nincs megfelelő ruhám”...“olyan fáradt, törődött vagyok, hogy nem akarózik templomba menni,’’...“lehet is ezektől a gyerekektől valahová menni”...ezeket a kifogásokat, vagy ezekhez hasonlókat hoznak fel annak igazolására, hogy mért nem foglalkoznak lelkűkkel. Pedig nem ez az igazi ok. Azért nem olvassa sok ember a Bibliát, azért nem jár templomba, mert az közelebb hozza az Istenhez, ö pedig, mint Ádám, el akar rejtőzni. Elrejtőzni! Ez az alapoka a legtöbb hitetlenségnek. Pedig hiábavaló törekvés. Ádámnak is elő kellett jönni s egyszer minden embernek, akár akarna akár nem, elő kell jönni a rejtekhelyről, oda kell állani Isten színe elé, számot kell adnia! Testvérem! Az úr hiv most is. Itt vagy Isten színe előtt. Felejtsd el most a külvilágot, felejtkezz el mindenről, csak arra gondolj, hogy ketten vagytok egymással szemben: Isten és te! Az Ur kérdez: “hol vagy?” Hol állasz a lelki, örökkévaló dolgok tekintetében?...milyen viszony van közted és az Isten között?... hol vagy az örökkévalóság szempontjából?” Felelj meg e kérdésre! Felelj meg őszintén, becsületesen. Légy őszinte, hisz Istent nem csaphatod be, ne csapd be magadat se! Légy őszinte magaddal, légy őszinte Istennel szemben és úgy felelj a kérdésre! Hol vagy? A menybe, vagy a pokolba vezető utón? Vagy egyiken, vagy a másikon vagy! Csak két ut van. Harmadik nincs! Maga Jézus mondja hogy két ut van: a keskeny ut és széles ut. A keskeny ut az örök életre, a széles ut pedig a kárhozatra visz. Melyik utón vagy?! Az Istenhez, az örök dicsőségbe vezető utón e, vagy pedig a Sátánhoz, kárhozatba vezető ösvényen? Ha ma elődbe tennének egy papir lapot, amelyikre ez volna Írva: “Ha ma kellene maghalnom, akkor mennék!” Hogy töltenéd ki az üresen hagyott helyet? Mit
