Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-24 / 21. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. I A magyar £>m\ fa Utániját Ladies’ Society Rovatvezető: Nt. Kovács Andor leechburgi ref. leik. ; ‘HA,. .. . A Só MEG ÍZETLENÜL?’ Az emberi test tápláltatására szükséges eledel el­készítésének titkait és legjobb módját senki sem is­merheti alaposabban mint az asszony. Nem is csoda, mert hiszen az asszony, vagy legközelebb az édes anya az minden családban, aki legizlésesebben igyekszik el­készíteni mindent a családtagok részére. így az asszony­nak, vagyis a jó házi asszonynak egyik speciális fog­lalkozása, hogy ne mondjuk mestersége a főzés, sütés. Még a kevésbé jártas asszony sem fogott hozzá a sü­téshez vagy főzéshez soha anélkül, hogy egy fődolgot meg ne figyelt volna, t. i. hogy minden más fűszer hiányán is sónak elegendőnek kell lenni az ételnemű keverékben, összerakhatná a házi asszony a fűszerek­nek egész halmazát az ünnepi alkalomra készített sü­teményben éppen úgy mint bármiben, de ha só nélkül készült az eledel, Ízléstelen az. Kevesen gondolnak arra komolyan, hogy Istenem mi is lenne, ha a só megizet- lenűlne? A világ Megváltója mikor az emberekhez, de kö­zelebb a tanítványokhoz szólt s feltette a legnagyobb kérdést, bizonyára az édesanyákra gondolt legnagyobb mértékben. Nem azért mintha a testi eledelek készí­tését tartotta volna főczélnak, mint azt asszonyaink közzűl ma sokan teszik, de azért mert tudta azt Isten­nek legszerelmesebbike, hogy az emberiség sorsának irányításában éppen olyan fontos szerepe lesz az édes anyák szerető szivének, mint a sónak az étkekben. Ha a só megizetlenűl, mivel sózattatik meg? Sem­mivel- S mire jó? Semmire. Kidobatik és megtaposta- tik. A testi táplálékoknál mindannyian figyelmesek vagyunk. Nem gondoljuk meg, hogy nem csak kenyér­rel és egyéb étkekkel táplálkozik az ember? S hogy gyermekeink nevelésében bár azokat jól tápláljuk tes­tileg, nagy kárt okozhatunk, ha hiányzik a nevelésből az életnek sava, az Isten hatalmának fényes dokumen­tuma az anyai szeretet? Az a szeretet, mely nem csu­pán a test táplálására fordít nagy gondot, de a serdü­lőiéiben levőknek idomítható lelkére is a legnagyobb hatást kívánja és bírja gyakorolni. Ki tehetné ezt meg jobban mint az, édes anya? Senki. Kivel vagy mivel lehetne a jámbor lelkű, tiszta emelkedett gondolko- zásu és szerető szivű édéasanyát kicserélni? Ezen a világon senkivel és semmivel! Mert az ilyeneknek lelke gondolkozása és szive mindenestől a Krisztuson keresz­tül tápláltatik az élő Isten által. Mindenkor van után­pótlása az édesanyai szeretetnek és soha el nem fogy Magyar Kálvinista édes anyák! Ti vagytok a föld­nek savai! Ti, a kikre a jövő nemzedéknek nevelése vár! Ti nálatok nélkül mi nem sokat tehetünk, de kü­lön utakon nem járhatunk. Titeket kér az apostol az Urnák nevében hogy neveljétek gyermekeiteket az Urnák félelmében. Tápláljátok őket, de ne csak testi eledellel, hogy ellenetek és az Anyaszentegyház ellen forduljanak idővel, hanem tápláljátok a kicsinyeket az evangyéliom tiszta vizével, mint gyenge, nevekedő plántákat, hogy olyanok legyenek a mi fiaink és leá­nyaink, mint a templom ékességére szépen kifaragott drága kövek kívülről, de belső berendezésűk adja meg az értéket mindeniknek. Lássátok meg, hogy hányán mellőzik el ajakbiggyesztve az Isten házát naponként. Hányán tanulják meg és örökölik a szülék fásult és Ízetlen, sótalan közönyösségét? Értsétek meg, hogyha a só megizetlenűl, nem jó semmire, hanem hogy kivet­tessék és mindenek által megtapodtassék. A sótalan sót nem lehet megsózni és a fásult, önző, fukar véne­ket nem lehet Istenhez hajtani. Nem hajlik már az, — inkább mint a korhadt törzs: kettészakad. Lapunk tárczája. ROVATVEZETŐ: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. leik. KOVÁCS MÓZES PERBESZÁLL AZ ÚRRAL. Irta: Tildy Zoltán. .... — Megvertél Istenem! A te templomod pusztított el. Építsd föl hát te is a magadét! Megvertél, hát én is megtagadlak. Port kezdek veled. Add vissza a szép há­zamat. Fölemelte öklét az ég felé és úgy rázta bus harag­jában. — Várj.... Várj.... Kovács Mózest beteggé tette a nagy fájdalom. Megfeküdte az ágyat hetekig. Már azt hitték, hogy ő is elmegy a többiekkel, akiket elvitt a nagy csapás. Oh, de szomorú temetések voltak akkor. Harangszó nélkül. De nagy siralom lett úrrá a megvert falu fölött­XXX Kovács Mózes megépült. Amint ágyából fölkelt, első dolga volt tüzrevetni a nagy bibliát és az öreg zsol- táros könyvet. A felesége titkon, keservesen megsiratta mindakettőt, de az urának nem mert szólni, mert az fé­lelmesen borongó tekintettel járt föl s alá a házban. Megindult a faluban az újjáépítés munkája. A templomot is hamarosan helyre akarták állítani a meg­törött, de hivő szivek. Kovács Mózes elüzent, hogy őtőíe ne merjen kérni a templomra, akinek az élete kedves. — Nem én kezdtem a háborúságot. Az Isten kezd­te. Én csak állom — mondogatta megkeseredett szívvel. Háza rideg és szomorú. Az asszony sokat sirt. A gyerekek arcán mintha örökre meghalt volna az ifjú­ság derűje. De Kovács Mózes állta és folytatta a nagy pert­TAGJA ÖN MÁR A LEGNAGYOBB AMERIKAI MAGYAR ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS SEGÉLYZŐ EGYESÜLETNEK: A VERHOVAI EGYLETNEK? Ma még él ön, de holnap már meghalhat, írjon még ma a központi titkárhoz: 812 MARKLE BLG, HAZLETON, PA.

Next

/
Thumbnails
Contents