Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-24 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Aki akkor látta Kovács Mózesünket, amikor háza uj tetejének költségeire kölcsönt kellett fölvennie, azt hihette róla, hogy valami rettentő betegség kínja gyötri. Arca sápadt volt és komor. Haragos villanással nézett végig az épülő templomon s összeszoritotta az ajkait. A templom az ő fillérje nélkül épült föl. Messze vidékek jószivü lelkei elküldték a maguk adományát, de Kovács Mózes szigorúan állotta a pert: őneki semmi köze többé az Ur házához. Leszámoltak egymással.

Az aratást csak bevégezték abban az esztendőben, de a cséplés munkája megkésett. Csodálatos szorgalommal és akaraterővel hozták helyre előbb a nagy tűz pusztítását. A házak fölé cserép-, palatetők emelkedtek. Aztán búgni kezdtek a gépek a szérűkön. S mikor vége lett a cséplésnek, a falu népe kissé megkönnyebbülten sóhajtott föl. Emberemlékezet óta nem fizetett még igy a gabona, mint mostKovács Mózes magtára is gazdagon megtelt. Ko- vácsné örömkönnyekkel a szemében nézte a széniről uj meg uj zsákokkal hazatérő szekeret.

— Amit az egyik kezével elvett, visszaadja a másikkal az Isten — mondotta szelíden.

Kovács Mózes, mintha nem is hallotta volna felesége szavát, kemény nézéssel tekintett maga elé.

Csodás esztendő volt a nagy tűzvésznek ez az esztendeje. Áldott szép őszi időben hatalmas kukoricatermést, bő szüretet adott a megvert falu népének az Isten. De mintha Kovács Mózesek házát külön is megáldotta volna földi javakkal. Minden sikerült házukban ebben az évben. Gabonának, szőlőnek gazdag feleslege volt, szép csikókat adott el Mózes gazda, úgy, hogy őszutóján hire sem volt már az adósságnak.

De Kovács Mózes komorsága nem engedett. Különös vihar dúlt a lelkében. Szinte már fájt neki ez a sok áldás- Olyan jövedelmek állítottak a házához, amiket nem is várt. Ő maga nekikeseredett munkával s ha kell kínos verejtékhullással szerette volna helyrehozni a kárt s ime jóformán őnélküle visszatért minden. A nagy pert nem igy gondolta Kovács Mózes. Szomorúan járt, kelt s nem tudott örülni semminek.

Mikor a templom teteje elkészült, az örvendező hívek hálaünnepet ültek. Kovács Mózesné jókor rendbe- tett a házban mindent azon vasárnap. De csak nem tudott elindulni a templomiba. Sok-sok tanakodás után mégis belépett az urához és megszólította:

— Nem jön kegyelmed is?

LEECHBURG REALTY COMPANY.

A legméltányosabb árban vehet, vagy árendálhat házhelyeket, farmokat, házakat. Kívánatra uj lakóházakat is építünk a Kiski Völgy legfejlődőbb nagy magyarlakta városában. Ha venni vagy építeni akar keresse fel irodánkat a Second Streeten levő Smail Building- ben, Leechburg, Pa.

írjon magyarul azonnal.

James B. Smail, President.

— Nem! — felelt haragosan Kovács Mózes.

— De látja kegyelmed, hogyan megsegített minket a jó Isten.

Kovács Mózes nem felelt erre semmit, csak fölkelt székéről s járt föl és alá. Felesége hozzálépett és megfogta kezét.

— Ne eméssze magát kegyelmed, szólt meleg, szelíd hangon. Felejtse már el azt a nagy csapást.

— Hiszen hacsak én. Kezdte el a szót a férfi — de aztán haragosat ütött az asztalra.

— Menj csak magad. Jó nekem itthon.

Hát szomorú nap volt az Kovács Mózes számára. Soha még annyit nem viaskodott magában, mint azon a napon. Szelíd hang hívta őt a lelke mélyén: “Alázd meg magadat s borulj az Édes Atya áldó kezére.” De ott volt még szivén a jégkéreg. Ott volt még a dacos büszkeség s ez maradt ur a szivében.

(Vége következik.)

NAGYTISZTELETÜ SZERKESZTŐ ÚR

Engedje meg, hogy mi canadai magyar ref.-ok a legőszintébb sajnálkozásunknak adjunk kifejezést a felett, hogy Nagytiszteletű Szerkesztő Úr a Ref. Lapjától megválni szándékozik. El sem tudunk képzelni az amerikai ref. lelkészek között még egy olyan lelkészt, aki a Ref. Lapját úgy tudná szerkeszteni s az olvasó közönséget oly jól ki tudná elégíteni s úgy meg tudná nyerni, mintazt Nagytiszteletű Szerkesztő Úr tette. Épen azért nagy tévedésnek és reánk nézve nagy veszteségnek tartjuk, ha Nagytiszteletü Szerkesztő Úr szándéka valóra válik. Ha szabad volna az okok között vizsgálódnunk, már t. i. amennyire azokat ekkora távolságból meg lehet állapítani: akkor bátorkodnánk megjegyezni, hogy talán azok a közönyös sőt ellenséges lelkészek és hívek, akik úgy látszik előidézték Nagytiszteletű Szerkesztő Urban a lemondás sajnálatos elhatározását — magukban véve még nem voltak képesek megakadályozni azt a jó munkát, amit a Ref. Lapja végezett. A Ref. Lapjának eddig még csak a kezdet nehézségeivel kellett küzdenie s részben még kell küzdenie ma is- A fáradságos és kitartó munka gyümölcsei még csak ezutánra lettek volna várhatók. A saját tapasztalatom körében — ami a lapot illeti — azt mondhatom, hogy az az utóbbi néhány esztendő alatt bámulatos eredményeket és pedig főleg erkölcsi eredményeket ért el és közkedvességet talált nálunk. Épen most állottunk azon a ponton, amikor egy szerkesztő változás könnyen elronthatja az eddigi eredményeket is.

Eddig még a Ref. Lapjának nem olvasói és előfizetői voltak olyan értelemben, mint ahogyan a világi lapoknak vannak olvasói és előfizetői, hanem apostolai voltak.

Majd ha ezek az apostolok megszaporodnak mint megszaporodott egykor az első keresztyének gyülekezete, akkor fog tudni a Ref- Lapja nemcsak megbecsül hetetlen erkölcsi, hanem anyagi előre haladást is felmutatni.

Ám apostolokat szedni sohasem volt gyors és könnyű dolog. Maguk a Ref. Lapjának az ellenségei mutat