Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-24 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 6 ■f#- Csendes Óra FAMILY ALTAR. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. Az utnyitó. “Ahová utnyitóul bement a Jézus.” Zsid. 6:20. ELŐIMA. Édes Atyám, jó Istenem! Fiad a Jézus nevében jöttem Hozzád. Vedd hát kegyesen esedezésemet. Atyám, az a kívánságom, ami az ünnepre felseregeit görögök kívánsága volt: “szeretném látni a Jézust!” Szeretnék Vele találkozni az imádság, az ige olvasása, az elmélkedés által. Vele, a Jézussal kezdeni a napot, őreá gondolni a nap futtában, alkonyaikor az 6 hang­ját hallani, este az ő karjaiban térni pihenőre. Oh Uram, erre vágyik a lelkem! Hogy ezt elnyerhessem: segíts óh Jézusom, hogy én téged nagyon, mindig jobban szeresselek! Neked odaadóbban engedelmeskedjek. Bocsásd meg azért bűneimet. Jöjj tárd fel igéd igaz értelmét,* nyisd meg szivemet, hogy befogadhassam üzenetedet. Ámen. xxx E héten ünnepeljük Jézus mennybemenetelének ünnepét. Hogy teljes mértékben élvezhessük ez ünnep áldott örömét, hatoljunk az alapigéül felvett bibliai vers értelmének a mélyére. Jézus az utnyitó! Mit jelent ez? Az utnyitó szó három féle vonatkozásban hasz­nálatos. Első sorban jelenti azt a virágot, fűszálat, amelyik a zsendülő tavaszkor először virít ki, először töri át a föld kérgét- Jelenti az első fát, amelyik rügyez­ni, zöldelni kezd. így az a fii. fa, virág, a tél halála után utnyitója egy uj, élettel teljes világnak, utnyitója a tavasznak. Ez a jelentés is ad valami világosságot, de fokozatosan többet ad a másik két vonatkozása a szó­nak. A második a katonai vonatkozású jelentés. Út nyitónak nevezték a hadseregben a lovasságot. A ma­cedóniai hadsereg egy hires különítményének utnyitó volt a neve. Az által vívták ki e nevet, hogy ők rohan­tak legelőbb a harcba, ők nyitottak utat az egész se­regnek, ők tartották az ellenséget, mig a sereg meg nem érkezett. Jézusra alkalmazva, mily felséges világosságban tünteti Őt fel e kép. Az ellenség, a foün elleni harcban Jézus az utnyitó, aki maga megy elől a harcba, hiv és vár minket, hogy foglaljuk el azt a területet, amit ő kivívott számunkra. Van azonban egy harmadik vonatkozása is az ut­nyitó szónak. És ez adja meg a teljes világosságot. Volt az alexandriai kikötőben egy könnyű járású hajó. A neve utnyitó volt- Az volt a feladata ennek a hajónak, hogy azokat a hatalmas, gabonával megterhelt teher­szállító hajókat, amelyeknek biztos megérkezésétől függött Róma, sőt egész Itália élelmezésének sorsa, biztos kikötőbe vezesse. Sokszor hirtelen vihar támadt a Földközi tengeren, ekkor az “utnyitó” hajó előresie­tett és a sűrűn található szigetek öbleiben biztos me­nedéket keresve odavezette az egész hajórajt, mig a vihar elvonult, ott tartott. Sok megpróbáltatás után elvezette a hajókat a kitűzött célhoz. Most ennek a világosságában gondoljuk meg a következőket: a Zsidókhoz írott levél szerzője alexan­driai lakos volt. Gyakran megfordult a tengerparton. Látta a vihart, a hajókat, a horgonyokat, a biztos vé­delmet nyújtó kikötőt. Látta az utnyitó hajót. És el­gondolta, hogy mindez az élet képe. Az élet tele van veszedelmekkel, megoldhatatlan relytélyekkel, titkokkal. A viharok között egy biztos menedéket adott az Isten, ahová futva horgonyt vet­hetünk, békét találhatunk: ez a menedék a Jézus. Egy biztos vezetőt, utnyitót adott, akit követve átküzdhet- jiik magunkat a viharokon és bejuthatunk a végső ki­kötőbe, ez az utnyitó a Jézus. Utunk a végső kikötő, a meny felé van irányítva. Bizonyos értelemben már horgonyt vetettünk, mert meg vagyunk győződve, hogy minket sem élet, sem halál, senki és semmi el nem sza- kaszthat az Isten szerelmétől! El nem szakaszthat most sem és teljes mértékben élvezni fogjuk majd e szerel­met, ha szemünk előtt tartva, követve az utnyitót, be­jutunk a mennyei kikötőbe, ahová utnyitóul áldozócsü­törtökön bement a Jézus. Az utolsó estén azt mondotta: “elmegyek, hogy helyet készítsek tinéktek.” Az utnyitó bement a kár­piton keresztül, hogy helyet készítsen nekünk. Tőlünk csak egyet vár: engedelmesen menjünk utána, köves­sük őt! Testvérem! sokan állanak ma elődbe, akik azt mond ják: jer, kövess engem! A hitetlenek, a tévhit utjain járó szekták, a vakhit, a bűn mind, mind csalogat, hí­vogat. Ne ülj fel ígéreteiknek! Egy biztos vezetőnk van- a Jézus, ő reá bízd magad és ne emberekre! Re­formátus egyházunk kebelében egyedül Őt kövesd s akkor nem “tévelygő csillag,” nem “viztelen, széltől hányatott felleg,” hanem határozott keresztyén leszel, akit nem hajt ide s tova a tanítások különböző szele. Határozott keresztyén, akinek van biztos vezetője, a Jézus, van életcéla, meglátni őt az Ő dicsőségében, van utnyitója, aki bevezeti abba a kikötőbe, hová utnyi­tóul bement a Jézus s beviszi az utána haladókat is. UTÓIMA. Áldalak téged, óh mennyei Atyám, mert megem­lékeztél rólam, szegény bűnös gyermekedről. Gondvise­lésed számtalan jelével ölelsz körül napról napra. És hogy el ne tévelyedjek, hogy legyen biztos vezetőm, aki átkalauzolva ez életen bevigyen az egek egébe, adtad nekem Fiadat, drága Megváltómat, a Jézust, óh Jézus, fogadj el engemet is és vezérelj át e földi élet forgata­gai, örvénnyei között s vigy be majd engem is oda, ahová utnyitóul előttem elmentél, vigy be az egek egébe, imádásod szent helyében. Istenem, vedd kedvesen imádságomat, a Jézus ne­vében kérlek. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents