Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-24 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 4 nem építette a látható egyházat, ha­nem rombolta, testvért testvér el­len izgatott azaz erő átalakult, újon felismert hivatása munkálására: építésre. Ne firtassuk azt már tovább, hogy ki a hithü és ki nem, hanem az erősebb támogassa a gyengéb­bet. Mindannyian, mint Amerikában élő magyar református egyházak, keressünk egy semleges területet, hol “a magyar református jelzésben egyöntetű, mindnyájunk megtar­tását, fejlődését biztositó tervszerű munkára egyesüljünk. Dolgozzanak az arra elhivatottak és elkötelezettek az Evangélium alap ján reformált magyar Sión megtar­tásán, látható tagjainak gyarapítá­sán. A szeretet maradjon egymási- ránt szivünkben szájunkban szere­tetnek meg, mert csak úgy ismer­het ránk az isteni Mester, ha ott él szivünkben, lelkűnkbe cseng szün­telen az utolsó estén tanítványainak örökségül e földön hagyott szózata: Erről esmérik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egy­mást szeretenditek.” E tudósítás keretei végén köteles­ségemnek tartom megemlékezni a vendéglátó gazdai tisztet betöltő Cleveland West Sidei Magyar Ref. egyházközségről, annak tagjairól. Magam is tagjai sorába tartozom, igy csak annyit állapitok meg, hogy a mi szegénységünkből telt, minden lehetőt megtettünk, hogy vendégein két igaz szívből jövő szeretettel lás­suk el. Ez utón köszönetét tolmácso­lom az egyház elöljáróságának ne­vében Angaléth Károlynak, Ibos Ist­vánnak, Herczegh Árpádnak, Kör- mendy Istvánnak, Kállay Istvánnak, Kállay Lajosnak, Kulcsár Ferenc­nek, Mártonffy Pálnak, Mocz Péter­nek, Nagy Gyulának, Pámar József­nek, Simon Józsefnek, Slézia Dániel­nek, Szabó Ernőnek, Tóth Józsefnek, Szaniszló Györgynek, ütő Árpádnak és kedves nejeiknek, özv. Szilvássy Elekné asszonynak, kik szives kész­séggel ajánlották fel otthonaikat vendégeink elszálásolására. Gazdasszonyinkat Boros Jenő lel­kész ur a befejező vacsora alkalmá­val az ő ékes szólásával az adott jó izü f őzt jókért a vendégek nevében érdemeikhez őszinte szavakkal há­lás köszönettel ilette. Részemről nem is várnak ők dicséretet, én csak a nevüket jegyzem fel, azért hogy áll­jon példaként mindannyiunk előtt az a nemes, ingyen kötelességtelj e- sités, mellyel ez év folyamán immár negyed ízben szives örömest tettek eleget e nehéz munkának. Török Miklósné, Lakatos Józsefné, Tóth József né, ifj. Szaszák Istvánná, Si­mon Józsefné gazdasszonyáink, Ber- kesz Jánosné, Hunyor Lajosné, ifj. Szaniszló Györgyné, Sir Ferdinánd- nék aszonyok és Volosin Erzsiké, Lenke, Bene Ilona felszolgálóink, s még többen kisebb segítséget nyúj­tókat hálás elismerés illesse részünk ről is. Végül az egész egyház elöljáró­sága, különösen élén ifj. Szaszák István gondnok, Szilágyi József, Ve- tésy István, Lakatos József, Simon József testvéreim az idejök és fá­radhatatlan, áldozatkész munkájok- ért, melylyel gondos gazdaként elő­segítették, hogy a lehetőség határai közt gondoskodhassunk mindenről, fogadják egyházunk nevében hálás köszönettinket. Magam pedig, ha akár a tudósí­tásban tévedtem, akár az elismerést megilletők sorából valakit kifeled­tem, szives elnézést és bocsánatot kérek. Király Imre, *) Lapunk részéről pedig a derék 1 aptudositónak mondunk köszönetét e szép jelentés össze állításáért s el­küldéséért. Szerk. MI A HÍR AZ ÁRVAHÁZBAN? Ismét a szentelésii ünnepélyről. Mikor az első épületet szenteltük fel és átadtuk a közhasználatnak, nagyon sokan voltak kint ami testvéreink közül, akik tudatában voltak annak, hogy egy inté­zetre szüksége van az amerikai magyar­ságnak. Reméljük, hogy most is, a mikor a má­sodik házat fogjuk felszentelni és átadni a közhasználatnak, szintén ilyen nagy, sőt nagyobb lesz az érdeklődés, mint há­rom évvel ezelőtt, mert ez három év bi­zonyságot tett a mellett, hogy intézetünk beváltotta mindazt a reménységet, a mit hozzáfűztünk. Ismételten kérjük a közelvidéki magyar ságot arra, hogy készüljenek úgy, hogy erre az ünnepélyre minél számosabban megjelenjenek. Legyen ez a nap Julius negyediké a mi közös ünneplésünknek a szeretet munkájában való összeölelkezé- sünknek a napja. A második épületben nyolcz szoba és konyha van. A kórház épületben négy szóba. A farm munkások épületében két szoba. Szeretettel kérjük különösen a nőegyletinket, és általában nőtestvérein­ket, hogy legyenek segítségül abban, hogy ezeket a szobákat is kellőképen bebuto- rozhassuk. A második házban körülbelül száz dol­lárba kerül egy-egy szoba bútor, mert itt nincsen semmi. A konyha berendezés, legalább 300 dollárba kerül. A korház be­rendezés legalább 500 dollár és pedig na­gyon szerényen. A kisebb házban egy-egy szobát betudunk rendezni ötven dollárból. Talán ezerötszáz dollárból betudjuk ren­dezni az egészet. Nem gyermekjáték ez! Ezért a legnagyobb szeretettel és, biza­lommal, a legmesszebb menő reménység­gel kérem — ismétlen különösen, Nőegy­leteinket, hogy szíveskedjenek ezt az ügy­et szives pártfogásukba venni és megse­gíteni abban, hogy az épületeket bebuto­rozván, berendezvén, minél több gyermek­ről és elagott testvérünkről viselhessünk gondot! Egyik gyülekezetünkben két női egylet között nemes verseny vau folyamatban! Vajha versenyük eredményét kiterjeszte­nék erre az Intézetre is! Bizony — bizony magunknak kell szorgalmasan foglalkoz­nunk ezekkel a dolgokkal, mert csak igy fogja siker koronázni munkálkodásunkat! XXX PERTH AMBOYI EGYHAZUNK BIZONY SÁGTÉTELE. Általában tudott dolog, hogy azok miatt a nézet eltérések miatt, amelyek közöt­tünk az egyházi hovatartozandóság kér­désében támadtak, — Perth Amboyi egy­házunk még nem vette ki azt a részt a mi intézetünk feltartásának a munkájá­ból, amely ezt a fényes egyházat méltán megillette. Ám az idő minden sebet begyógyít és örömmel jelenthetjük, hogy a perth am­boyi egyház és bizonyára annak minden tagja, most már ott áll támogatóink so­rában és annak bizonyságtételéül, hogy tényleg velünk vannak, Nt. Dr. Nánássy Lajos az egyház nevében kétszáz dollárt küldött be hozzánk. Nem szorul ez a tett gyarló emberi di­cséretre: de még is jól esik látnunk, hogy immár omladoznak azok a falak, amelyek mesterségesen voltak felállítva, elválaszt­ván bennünket. Ha különbözők is a vélemények: a je- richoi utón együtt kell járnunk! Legyen hála Istennek, hogy e felé a közös ut felé vezérel! Köszönet a perth- amboyijaknak, hogy mások előtt is utat mutatnak! XXX Szeretettel kérem mindazokat, akiknél még a Naptárok ára kint van, hogy szí­veskedjenek beküldeni. Naptárunknak csaknem az összes anyagi haszna még kint van, pedig a mostani nagy építkezés­nél és berendezkedésnél nagy szükségünk van minden centre! Szívesen kérem azo­kat a kiket illett, hogy kérésemet teljesí­teni szíveskedjenek! Kalassay Sándor, árvaatya. miÍLiÁKr* Biblia, — ö és Uj Testamentum, — 5x7 Inch nagyságú, vászonkötél, családi emléklapokkal. 1JŐ0 HAZAI ZSOLTÁROK. Lapunk kiadóhivatalához nehány pld. régi kiadású, vászon kötésű nagyalakú hazai zsoltár érkezett. Ára drbonként 75 cent. MAGYARSZÁGI REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁROK. A magyarországi ref. egyház által ki­adott UJ ZSOLTÁR tartalma sokkal gaz­dagabb, kiállítása sokkal tetszetősebb, mint a régi zsoltároké volt: Kapható háromféle kötésben:— 1. iskolai kemény kötés .50 2. díszes selyem keménykötés, aranyke­hellyel, veres szegéllyel 1.00 3. párnázott diszkötés, tokban 1.25 A Reformátusok Lapjánál.

Next

/
Thumbnails
Contents