Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-10 / 19. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

sága, ártatlansága. Mily sok kisértés, csábítás akarja elrabolni, bemocskolni. Ne engedd!

c, ne engedd elrabolni vallásodat! Ez a legnagyobb kincsed. Ezért támadják oly sokan, ezért akarják elrabolni minden áron. Ne hallgass azok szavára, aikik nem elégedtek meg azzal, hogy keresztre fesztitették, megölték a Krisztust, megakarják ölni másodszor is, kia- akarják ölni az emberek szivéből! A leggonoszabb rablók, gyilkosok ezek! őrizkedj tőlük! Ne add fel imádságodat, bibliádat, úrvacsorádat, egyházadat, ne add fel Krisztusodat

d, ne engedd elrabolni leki kincseidet! A legfőbb javak a lelki javak. A hit, reménység, szeretet, bün- bocsánat, békesség, tisztaság becsületesség, szelídség stb. Ezekért élj.

Testvérem! Mily gondosan őrzik, vasszekrényekbe zárják, bankba viszik az emberek kincseiket, hogy a lopok el ne rabolják. Gondolsz e lelked kincseire ? őrződ e azokat? Vigyázz ki ne raboljanak az élet utján! De arra is vigyázz, hogy te se rabolj ki mást. Egyformán lehetsz a jerikói utashoz ép úgy, mint a rablókhoz hasonló- Hogy mind a két veszedelmet elkerülhesd, bízd magad a legjobb Barátra, a legjobb utitársra, bizd magad a Jézusra! Ámen.

UTÓIMA.

Jézus, lelkünk Megváltója, Főpapunk! Te ismered az élet utjának veszedelmeit, ismered elenségeinket. Te neked erőd van a velünk, ellenünk háborgó ős ellenség legyőzésére. Hozzád jövünk azért Megváltónk úgy, amint vagyunk. Fogadj el minket. Fögd meg a mi kezünket és vezess úgy, hogy a nemes harcot megharcolhassuk, a hitet mindvégig megtarthassuk s végül elnyerhessük az örök élet koronáját. Ámen.

A BIBLIA — ISTEN SZAVA.

“Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével, mely az ő szájából származik” — mondja Jézus.

“Hány főrészből áll az ember?” — kérdi a konfir- mácziói kis káté és azt feleli rá: “Az ember két főrészből áll, úgymint: testből és lélekből.”

Azt már a legegyügyühb ember is tudja, hogy testének eledelre, táplálékra van szüksége. A testi éhséget és szomjúságot mindenki igen természetesnek találja és jól tudja, hogy ezt csak táplálékkal lehet le- osilapitani. Naponként többször, legalább is kétszer- háromszor kell ennünk és innunk, hogy testünk el ne fogyatkozzék és hogy dolgozni tudjunk. De arra csak kevesen gondolnak, azt csaik kevesen érzik, hogy lelkűknek is épen úgy szüksége van eledelre, mint testüknek. Pedig jó, egészséges táplálék hiányában a lélek is elfogyatkozik, ereje megtörik, a szárnyai meglankadnak és elfárad az élet bajainak, terheinek a hordozásában. A lélek nem olyan, mint valamely élettelen kőszobor, a mely ha egyszer készen van, minden viharban megáll. A lélek olyan, mint a növény, a mely a magból csirát hajt, a csirából szárat, a szárból kalászt és a kalászban érleli meg a maga gyümölcseit. És a növénynek szüksége van az onnét felülről alá omló esőre, az égnek harmatjára és a fényt és a meleget lesugározó, éltető napra- Nem elég neki csak a föld; égi erők nélkül a legjobb földben is elsorvad.

Az az élő Isten, a ki nekünk mennyei édes atyánk, a mikor a föld áldásaiban gondoskodik minden teremtett állatnak a táplálékáról, gondoskodott arról is, hogy a mi lelkünk is kapja meg a maga legjobb, legegészségesebb táplálékát. Az ő beszédét, az ő igéjét adta nekünk, hogy az tápláljon, erősítsen és megtartson bennünket.

Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem Istennek minden igéjével, a mely az ő szájából származik.

Nincs egyetlen ember sem a világon, a ki ne törte volna már a fejét azokon a kérdéseken, hogy honnét van ez a világ, a melynek én is tagja vagyok? Hol és hogyan találom meg Azt, a ki e világot teremtette és nekem is életet adott? Mit akar a teremtő Isten ezzel a világgal, ennek teremtményeivel, az emberekkel és én velem? Mi az én életemnek a czélja? Miért élek e világon s hova megyek, ha e földi élet megszakad a sírnál ? És nem volt és nincsen egyetlen ember sem, a ki ne érzett volna lelkében éhséget és szomjúságot az élő Isten után és ne kívánkozott volna hozzá, mint a szarvas kívánkozik a szép hives patakra.

Mind ezekre a kérdésekre és még annyi sokra feleletet kíván, sőt követel a lélek. Ezek után éhezik és szomjuhozik s ezért nem élhet meg csupán csak kenyérből az ember.

Ezekre a kérdésekre nem ad feleletet a föld, de még a csillagos ég sem. Ezekre csak maga az az élő Isten válaszolhat, a ki lelkünket és életünket adta. A mi lelkűnknek pedig, a szó valódi értelmében, élete csak úgy lehet, ha azt maga az Isten táplálja; ha az ő igéjével él, a mely az ő szájából származik.

És az Isten nem hagyott minket bizonyság nélkül, nem vonta meg tőlünk a lélek eledelét, hanem sok rendben és sokképen szólott az Atyáknak a próféták, az utolsó időkben pedig az ő fija által (Zsid. I. 1-). Ez az ő szava, ez az ő kijelentése, vagy igéje: a BIBLIA, a Szentirás, az Istennek ő-és újtestámentuma.

Biblia, annyit jelent, mint könyvek. És a biblia tulajdonképen nem is egy könyv, hanem könyveknek a gyűjteménye, a melyet 15 század lefolyása alatt írtak a legkülönbözőbb rendű és rangú emberek; királyok, mint Dávid és Salamon; törvényhozók és vezérek, mint Mózes,; bírák, mint Sámuel; papok, mint Ezéchiel; pásztorok, mint Ámos; halászok és publikánusok, mint János és Máté és sátorponyva-készitők, mint Pál apostol; a legnagyobb részükben olyan emberek, a kik nem is ismerték egymást s egymásról semmit sem tudtak. S mégis az a nevezetes, hogy a biblia — bár egyes könyvei a legkülönbözőbb emberek által a legkülönbözőbb korban Írattak — a maga egész mivoltában egy és ugyanazon lélektől van áthatva; az egyes könyvek egymást kiegészítik, egymással összevágnak, vagy, a mint mondani szokták, az egész biblia egységes. A bibliában