Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-10 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

az van előadva, hogy az Isten milyen eszközökkel, miként nevelte az emberiséget az Isten országa számára és vezette ezt kézen fogva a nagykorúságig, a mikor a Krisztusban a tökéletes kijelentést adta neki. Hogy mit tett az Isten a maga ingyen 'kegyelméből arra, hogy az emberiséget megváltsa a bűnnek szolgaságától', azt szabaddá tegye és őt fiúvá fogadván, üdvözítse? A biblia összes könyveinek, történeteinek, úgy, mint prófé- cziáinak, jövendöléseinek központjában ez a váltság gondolata, szent hite és reménysége áll. Az az ígéret, a mely a bűnbeesett embereknek adatott az Éden kertjében (I. Móz. III.), apáról fiúra szállott örökségként.

1 Iskola és nevelésügy. í

2 Rovatvezető: Nt. Dienes Barna caldwelli ref. lelkész. i

VASÁRNAPI ISKOLAI IRODALOM.

A Buffalói gyűlésen elvetve említette valaki, hogy a vasárnapi iskolai leckéket egységesebbé kellene tenni. Azt értette alatta, gondolom, hogy egyformábbá. Egységesebbé —ebben azt hiszem mindenki egyet ért- De ennek a belső egységnek sokkal nagyobb különbségek mögött kellene éppen rejtőzni. A célnak, rendszernek és szellemnek kellene egységesnek lenni, de a különböző kiadványban különböző értelmi fokú gyermeknek írottakat várnánkNégy ilyen irányú kiadványunk van jelenleg. 1.) A kis képek, 2.) a Gvermekkert, 3.) a Reformátusok Lapjának vasárnapi iskolai rovatja és. 4.) a Bibliai Leckék. Magától adódik az osztály különbség. A kis képek az óvodásoknak és kezdőknek, a Gyermekkert a haladóknak (8-12 évig) a Ref. Lapjának rovata a megkonfirmáltak osztályainak és a Bibliai Leckék ifjúsági és felnőtt osztályoknak.

Ez lenne egység a rendszerben. Az amerikai osztályok szerinti leckékhez hasonló anyag lenne a kezűnkben. megfelelő értelmi fokon álló osztályoknak megfelelő tananyag. Mindenki előtt világos, hogy a sikeres tanítás egyik alapfeltétele a megfelelő tananyag vagy tankönyv, különösen mikor vasárnapi iskolai tanítóink túlnyomó többsége nem profeszionális tanító, tehát szükség szerint kell hogy ragaszkodjon a kinyomtatott leckéhez. De kell hogy a gyermekek is vigyenek haza valamit, amit otthon olvasgathassanak és megtanuljanak. Legtöbb sikertelenség oka, hogy a gyermek csak hallja, de nem tanulja meg a leckét. Legtöbbször nem tudunk kezébe adni megfelelő tanulni valót.

Pedig ott vannak a leckék. De miután azok mindenkinek írottak, egyik osztálynak se felelnek meg tökéletesen. Ez nem az Írók hibája, még kevésbé a szerkesztőé, de a rendszertelenségé. Lehetetlen úgy kidolgozni egy leckét, hogy azt sikeresen használhassuk egy 6 éves, egy 9 éves, egy 11 éves és egy 14 éves gyermek tanításánál.

Tehát a rendszer egységét csak a különbözőséggel lehetne megvalósítani. Ha keresztül vinnénk az elvet hogy a kis képek az óvodásoknak és kezdőknek szólnak, tehát egyszerűen, festői részletekben, érdekeden adják

elő a történetet, — vagy ha a lecke nem történet: történetekben adják elő a vallásos és morális igazságokat. E korú gyermekeket nem lehet máskép tanítani. Ma- gamm részéről ebben az első osztályú tananyagban csak is az ószövetségi történeteket és Jézus életét ölelném fel 3 évre szétosztva, mint egy összefűződő nagy történetet (5, 6, 7 éves gyermekeknek.) Ez az első dolog amit minden gyermeknek meg kell tanítani s amit ebben a korban úgy meglehet tanítani hogy a legnagyobb mozzanatokat soha el nem felejti a gyermek- Mese: változatos, festői, részletekben bővőlködő, a gyermek képzeletéhez szóló, ennek kellene lenni az első osztályú anyagnak.

A másodiknak (8-12 éves gyermekeknek) hasonlóan, csak több történeti részlettel, több részletek közti összefüggéssel, több vallási és erkölcsi alkalmazással, de történet, régi szokások, messze vidékek ismertetése, egyszóval nem fejtegetés, elmélkedés, buzdítás, de hús és vér amit meg lehet fogni, egy tananyag amit meg lehet tanítani. A megkonfirmáltak nagyrésze a Public School felsőbb osztályaiba, High School-ba jár: ideálok, hősök, kalandok, nagy célok, rajongások kora. S a Biblia — vájjon nem ezt a levegőt lehelli-e, ha a dogmák szikláiról a szent völgyekbe leszállunk?

A felnőtteknek pedig magyarázat, tudás, érdekes részletek, a bibliai tudomány érdekfeszitő nagy felfedezései.

Ez lenne egység a rendszerben és egység a célban: hasznos, osztályok — szerinti, tanitni való leckéket adni. Nem ott a báj hogy különbözően dolgozzák ki, hanem hogy nincs egység a különbözőségben.

A fentebb vázolt rendszer önmagában rejt még egy egységet: a felfogás-beli, szellemi egységet. Nagyon nehéz nekünk lelkészeknek, ha Írunk, tanítónak és nem papnak lenni. S a baj, egyik legnagyobb baj itt van. Nekünk olyan mindent elfeledtetően fontos és egyedül csak a vallás fontos a Bibliában, hogy a gyermekeknek is ahelyett hogy tanítnánk, hirdetjük ezt a vallást. A gyermek lelki élete pedig erre még nem érett. S ezért gyümölcstelenűl hull szét a szavunk. A gyermek lelket jobban ismerőbb felfogásban kellene a leckéket írni. Az amerikai p. o. a Westminster osztályok szerinti leckék jó példáúl szolgálhatnának.

S még egyet. Mért nem adhatnánk ki a leckéket fűzet alakban? Sokkal használhatóbbak, becsesebbek, iskola szerűbbek lennének. Újságjaink az arra fordított oldalakat másra is felhasználhatnák, értékűkből nem vesztenének, a leckék iskolai értéke pedig 100 százalékkal felmenne. A kis képek elhányódnak, a gyermekkert lapjai széthullnak, a Ref. Lapja a gyermekek kezébe ritkán kerül: vasárnapi iskolai irodalmunkat csak füzetes osztályok szerinti kiadványokkal lehetne igazán iskola szerűvé, praktikussá, használhatóvá, becsessé tenni.

A rovatvezetője nagy örömmel venne ez irányú felszólalásokat és indítványokat. Iskoláinkon függ egyházaink jövője, iskoláink sikere nagyrészben tananyagjaikon, tankönyveiken fordul meg. A kérdés fontossága első rendű tehát. Hátha a szélmalom harcok mellett valamit tennénk is már; ne azért hogy mi tegyük, de azért hogy meg legyen téve.